1967-ben, tehát 50 éve jelent meg az első magyar poplemez, az Ezek a fiatalok című film kompilációs albuma, olyan zenekarokkal, mint az Illés, a Metro és az Omega, és olyan szólóelőadókkal, mint Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta. Ennek apropóján a 061.hu összeállította minden idők 25 legfontosabb magyar albumát, ami természetesen csak játék, hiszen bármilyen más  sorrend is elképzelhető, és még legalább ennyi jó lemez maradt ki a felsorolásból. A szelekció alapvetően hagyománytisztelő, jórészt a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek végéig válogattunk. Ha majd egyszer százas listát készítünk, arra már bizonyára rákerülnek az elmúlt tíz év kiemelkedő teljesítményei is.

061.hu összeállítása

Azért bízunk benne, hogy meglepetést is okozunk, szerepelnek olyan ajánlatok is, amelyek soha nem voltak efféle listákon. Fontos lehet az is, hogy nem a sorrend a lényeg, hanem maguk az albumok, hiszen hogy is mérhetnénk össze mondjuk a halk szavú Cseh Tamást az izgága Nagy Feróval, vagy az Illést Udvaros Dorottyával? De a listák sajátossága, hogy számokkal kezdődnek, így hát játékra, kalandra fel!

 

  1. Bikini: Hova lett? (1983) A Hova lett? csoportosan elkövetett felforgatás, afféle stílusgyakorlat, amelyben Feró váltotta be azt, ami a CPg-nek nem sikerült, mert a szegedi felforgatókat, hála Erdős Péternek, lecsukták. Szóval, a Bikini „megmutatta, mi az a punk”. Valószínű, hogy nincs még egy olyan kvázi-punk lemez a pop történetében, amelyen ilyen professzionális ritmusszekció (Németh Gábor, Németh Alajos) dolgozott volna, arról nem beszélve, hogy annyi ötletet, geget dobott be Nagy Feró a közösbe, hogy új értelmet nyert az akkor még ismeretlen kreatív ipar kifejezés is. A lemez egyszerre felszabadult és mégis súlyos, “vicces” és halálosan komoly, Feró megmutatta, hogy nem lesz a pártállami rendszer játékszere, hogy ő nem fél, és hogy milyen az az, amikor a szentendrei undergroundot, a new wave frissességét, a punkot és teljes magyar szórakoztatóipar spektrumát összegyúrják, és egy olyan születésnapi fűrész lesz belőle, ami a megjelenése után 34 évvel is ott zúg a fülünkben. 

 

  1. HBB: Vadászat (1984) Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, kivéve, ha az Mississippi. És nem kerülhetsz ki a szocializmus erdejéből, mert nemcsak a vadászok, hanem a vadak is átöltöztek már. Végül semmi sem maradt ugyanaz, csak a dal, az esztrád, és a kortárs magyar költészet. A magyar pop egyik mesterműve, talán a leginkább végiggondolt, a történelemből, művelődéstörténetből, mesékből, mondákból szőtt varázslatos erdő, ahol valójában ránk vadásztak, de ha ismertük a kultúra ösvényeit, elkerülhettük azt, hogy az elvtársak sörétes puskákkal és ideológiai fegyverekkel sorozzanak meg minket. 

  1. Cseh Tamás: Levél nővéremnek (1977) A Cseh Tamás Bereményi Géza és Másik János zenés levélregénye, a magyar pop generációs kifestőkönyve. Hőseink eszpresszókból, mosókonyhákból és balatoni bungalókból küldték a négy akkordra és zsírosdeszkákra hangszerelt dalokat, azaz az életjeleket, azt hogy mindenek ellenére itt vagyunk. A lemez afféle egzisztenciális líra, amelyben igazi körmagyar bontakoznak ki a szemünk előttünk, de egyben a levélregényünk egy sajátos tárgyi katalógus is, amelyben leltári száma van egy téli kabátnak, apa kalapjának, a Plovdiv cigarettának és a krakkói vonatjegynek is. 

  1. Omega: 10000 lépés (1969) Hogy 10000 lépéssel eljutunk-e mondjuk a Gammapolisig, nos, kétséges, de egy biztos: az Omegának sikerült. A 10000 lépés az érett magyar beat csúcsteljesítménye, mely hangzásában már túl is lépett a beat nyújtotta kereteken. Benkő, Kóbor, Presser és a többi csibész feljutott a csillagok közé, nemzetközi sztárok lettek, ami számos szempontból helytálló megállapítás, hiszen milliószámra adták el lemezeiket Nyugat-Európában. Ha van a magyar rock and rollnak ökológiai lábnyoma, akkor az a 10000 lépéssel kezdődött.

  1. Illés: Add a kezed (1972) Az Illés a magyar rock and roll történetének kulcszenekara, akik az Ezek a fiatalok albumon – melynek nagy része Szörényi-Bródy szerzemény – már teljes fegyverzetben álltak a beat girlandos színpadán, de az Add a kezed című albummal léptek túl magán a beat-en, és találtak rá egy áramvonalas, karcosabb, itt-ott hard-rockosabb hangzásra. Bár Bródy az Illések és pofonokat tartja a csúcslemezüknek, de a korai albumoknak volt egy szerethető beat-es bája, viszont az Add a kezed már mind hangszerelésben, mind stúdiómunkában óriásit lépett előre a korábbi munkákhoz képest. A társadalomkritikus albumot belengi az erotika is, és olyan kulcsdalokat találunk rajta, mint az Add a kezed, a Jelbeszéd, a Good bye London, a Nehéz várni, a Szemétdomb, vagy A szó veszélyes fegyver.

  1. LGT: Loksi (1980) Cirkusz és varieté, ahol angyalok, ördögök, primadonnák, bohócok játsszák el, hogy a dal az övék és persze a miénk is. És tényleg: az LGT minden igényt kielégítő minőségi slágerpopot játszott, ami bizonyos fénytörésben progresszív rocknak, funknak vagy éppen jazz-rocknak tűnt. Az Álom, az Élet, a Játék és a IV. oldalra osztott album belső borítóján lévő fal („Ez a fal csak fal”) a stílusok között fal leomlásáról is szól.

  1. Syrius: Az ördög álarcosbálja (1971) Az összes „Minden idők magyar lemezén” dobogós helyen szerepel az Devil’s Masquerade, ami máig a legfontosabb tárgyi bizonyítéka annak, hogy egy műfaj felnőtt a kortárs művészetekhez, hogy valami attól cool és elképesztően laza, hogy minden szakmai tudás birtokában volt honnan visszarontani ezt az elképesztően kvalitásos látomást. Az ördög álarcosbálja 1971-ben jelent meg, először Ausztráliában, Devil’s Masquerade címmel a Festival Recording kiadásában, mára az eredeti ausztrál lemez 200.000 Ft körül cserél gazdát, az 1972-es magyar nyomású LP-t is legalább 10.000 körül hirdetik a vinyl-hiénák. A tízéves évfordulóra, az 1981-ben induló Krém lebel újra kiadta, szintén jó árasítva cserél gazdát a börzéken. Baronits Zsolt, Orszáczky Miklós, Pataki László, Ráduly Mihály, Veszelinov András egy olyan bálra hív mindenkit, amelyen nincs táncrend, és a jazzrock maszkját viselve mesélnek halálról, életről, ösztönösségről, megtervezettségről és rock and rollról.

  1. EAST: Játékok (1981) Az EAST nem kizárólag virtuozitással akarta megmutatni a körülöttünk lévő világ bonyolultságát, ők a kor művészeti törekvéseivel is kommunikáló univerzumot teremtettek. A Játékok ambiciózus művészeti gesztus, aminek atmoszférateremtő ereje és látomásos lírája is egyedülálló a magyar popkultúrában. Móczán Péter és zenekara megmutatta, milyen az, amikor a mesterségbeli tudás egy másféle tudást tár fel, ami a felhőkön is túl van, milyen az a kék-fekete látomás, amit csak a rock and rollra nem jellemző érzékenység és professzionalitás hív elő. 

  1. Beatrice: Betiltott dalok – Megkerült hangszalag (1979) A hetvenes évek végén Nagy Feró volt a magyar punk Kukorica Jancsija, aki sokat böjtölt a nagylemezig, de aztán felgyújtotta a 12 zsivány tanyáját, amit úgy hívtak, hogy Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, és 1991-ben eljutott Tündérországba, ahol nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás várta. 1979-ben a Ki beszél itt szerelemről című filmhez felvettek néhány demófelvételt,  amit aztán nem adtak ki, de eléggé elterjedt az országban ahhoz, hogy olyan legyen, mintha megjelent volna… 1993-ban publikálták először, és aki addig nem értette, hogy mitől volt 1978 és 1981 között a Beatrice a magyar rock legfontosabb zenekara, az ekkor megértette. A Megkerült hangszalag már Gidófalvy nélkül maga a nyers, esszenciális boogie-ba oltott punk-rock, a zenekar minden addig fontos felvételével (Üzenetek, Jerikó, Nagyvárosi farkas, Angyalföld, Motorozált nemzedék, Térden állva, stb…)

 

  1. Edda: II. (1981) Az 1981 kora nyarán megjelent kettes sorszámú Edda-lemez minden szempontból tökéletes rockalbum, nemcsak a hibátlan artwork miatt (bakancs a sárban), hanem a mára már a magyar kollektív tudattalannak is részévé vált dalokkal, mint a Kölyköd voltam, a Hűtlen, a Kínoz egy ének, Torony. Az Edda 1981-ben jutott a csúcsra, egyértelműen az ország legnépszerűbb zenekara voltak, népszerűbbek az akkor szintén lemezeket százezereszám értzékesítő Hungáriánál, mert Fenyőék koncerteken közel sem hoztak akkora tömegeket, mint Pataky Attila zenekara. A II-es Edda nemcsak abban lett megkerülhetetlen, hogy az egyetemes magyar popkultúra időtálló, megkerülhetetlen dalaival állt elő, hanem sajátos hangképpel, egy nyers, mégis elképesztően cizellált, míves hangszereléssel, aminek van egy sajátos militáns íze is (Keselyű, Torony, Ítélet). Az Edda 1981-ben a magyar pop legtökéletesebb illúziója volt, sajátos látványvilággal, arculattal, azóta sem tapasztalt dinamizmussal és erővel.

 

  1. Mini: Fruit Pebbles (2008) A Mini 30 év késéssel érkezett vissza a városba, egy időgépnek is felfogható gőzhajóval. A 2008-ban megjelent album három korszakos kislemezt és két demót tartalmaz, olyan klasszikusokkal, mint a Gőzhajó, a Sirályok, a Keresztes lovag. Az album a Mini fénykorának rekonstrukciója, azt mutatja meg, milyen lett volna egy tökéletes popalbum, ami a Syrius mellett a maga teljességében mutatta volna meg a honi progresszív rock egyik legizgalmasabb kísérletét, a kortárs zene és a rock and roll látomásos közös nevezőjét, ezüst sirályokkal, keresztes lovagokkal, gőzhajókkal. Egy semmihez sem hasonlatos zenés fantázia archiválása a Fruit Pebbles, Török Ádám és Papp Gyula kivételesen kvalitásos összjátéka, és akkor nem beszéltünk Németh „Nemecsek” Tamás dobos és Nagy István basszusgitáros ritmusszekciójáról, amely szintén a honi pop különleges kegyelmi pillanatit mutatja meg. Ha Erdős Péter a kultúrpolitikát illetően nemcsak a politikát, hanem a kultúrát is szem előtt tartott volna, és 1972-ben jelenik meg az album, nemcsak a Török Ádámot ütik lovaggá a rock képzeletbeli tróntermében, de a magyar pop is megnyerhetett volna egy csatát.

 

  1. VHK: A halál móresre tanítása (1988) Alapszabály: sose hallgass autóban VHK-t, különben a végtelen tér egy szalagkorlátnál kezdődik és ér véget. A VHK-t koncerten kell hallgatni, és ha van mód vágtázni téren és időn keresztül, akkor lehetőleg 1988-ba utazzunk, mondjuk a Fekete Lyukba. Az első lemezüket hallgatva rájövünk, hogy a VHK valójában az ősrobbanást zenésítette meg, és ahányszor meghallgatjuk a Ki vele az Istenértet, és a Tárulj világ!-otannyiszor születünk újjá. A lemez 1988-as rendszerváltás előtti “csúcs évének” egyik legfomtosabb lemeze, a Sexepil és a Beatrice első albuma mellett, ezek az anyagok jelezték leginkább, hogy nemcsak a lemezgyártásban, de az országban is eljön a forradalom nélküli rendszerváltás. A forradalmi jellege kizárólag rockkoncerteken volt tetten érhető, a VHK buliain biztosan. 

  1. E. Bizottság: Kalandra fel! (1983) Aki egyszer megkóstolta a vanília álomkekszet, az vissza tud emlékezni a dadára, a szürrealizmusra, a hatvanas évek végi neoavantgardra és a punkra is. A Szentendre, Pomáz és a Duna-kanyar festői tájairól származó művészek, magánzók, bedolgozók, kirakatrendezők (Wahorn, feLugossy, efZámbó, Szulovszky István, Kokó, Mari, Kriszta) megmutatták, hogy a pop is tud egy laza performance lenni, és hogy minden koncert egy kiállításmegnyitó, még ha képeket nem is látunk a falon, elég azt elképzelni. Vannak, akik kabarélemezként hallgatják, de ahogy a művészek útmutatójából tudjuk: „Itt kérem érzések vannak. A lényeg független.”

  1. Pandora’s Box: Kő kövön (1983) Vikidál Gyula 1982 őszén csatlakozott a P.Boxhoz, ezzel egy zenekarba került a P.Mobil fénykorának három legfontosabb zenésze, a legfontosabb zeneszerzője, Bencsik Sándor, és minden idők legjobb magyar hard-rock énekese, Vikidál Gyula. Az egymásra találás szárnyakat adott a csapatnak, és elkészítették a klasszikus magyar kemény rock egyik remekművét. Az album olyan jól sikerült, hogy a már kifulladt műfajnak másfél évre visszaidézte az aranykorát, a P.Box megtöltötte a művelődési házakat, ha rövid időre is olyan volt minden, mint 1978-ban. Igaz, ebben komoly szerepe volt az István, a királynak is, aminek tényleges főszerepét valójában Vikidál alakította. Az album minden dala hard-rock mestermű, és annak ellenére etalon album, hogy négy évvel a műfaj magyarországi fénykora után látott napvilágot. 

  1. Piramis: Erotika (1981) Amikor a zenekar hatodik albuma megjelent, már Révész Sándor kiszállt a Piramisból, így a lemezt nem is tudta élőben bemutatni a Piramis nagy felállása. Máig érthetetlen, hogy Révész, aki egy komoly, érett albumra vágyott, miért hagyta ott a zenekart, amikor az elkészítette minden idők egyik legfontosabb koncept lemezét. A szerelem, árulás, szexualitás köré szerveződő, rövid közjátékokkal színezett album Horváth Attila szövegírói pályafutásának csúcsteljesítménye.  A Piramis elkészítette azt az albumot, amellyel kilépett az iskolai pszichológusok és a szülői értekezletek, “Válogatott magánügyek” Fabulon arctisztító illatú tinédzser világából, és elkészített egy máig is zavarba ejtő időtlen rockalbumot.

  1. Skorpió: A rohanás (1974) A Rohanás az első melodikus alapú hard-rock albumunk, persze, az Élő Omegát vagy az Omega ötös lemezét is felfoghatjuk a műfaj első darabjának, de valahogy a Skorpió vastagabb sound-dal, hard-rockosabb hangképpel jelentkezett, így nehezen vitatható tőlük az elsőség. Ugyanakkor a zenekar laza és cool attitűdje miatt nem lett a csövesek fétis zenekara, az majd a P.Mobil lesz 1977 körül. Erős vokálmunka, pazar hangszerelési mutatványok, olyan meggyőző slágerekkel, mint a címadó A rohanás, a Jó lenne, ha jó lenne, a Minden nap megtörténhet velem és az Így szól hozzám a dédapám. A Skorpió világszínvonalon szólalt már 1974-ben, remek volt a banda kiállása is, talán ennek a lemeznek is köszönhtő, hogy később a többi hard-rock zenekar sem akarta odakenni a dalait, hogy nem érték be egy jól elkapott riffel és verzével, hanem próbáltak megfelelni a Skorpió által felállított hangszerelési mutatványoknak.

  1. Mobil: Mobilizmo (1981) 1981 tavaszára már a Hanglemezgyár is úgy érezte, hogy stúdióérett a P.Mobil, igaz, ekkora már elhagyta a gálya fedélzetét Vikidál Gyula, majd Bencsik Sándor és Cserháti István is. A Mobilizmo pont attól lett sajátságos, hogy némileg letért a zenekar a klasszikus hard-rock vonalról, és bár nem szólaltak meg olyan veretesen, olyan ízesen ahogy 1978-ban, de sokkal sajátosabb, frissebb lett az első lemez, mint amilyen Bencsikékkel lett volna. Van némi játékos, itt-ott újhullámos húzása (Átlagember) is az albumnak, és ügyesen keverik a szezont a fazonnal, azaz a hagyományos hard-rocokot a modern rockkal. A Mobilizmo máig az egyik legjobb magyar rockalbum, ahol már Sárvári Vili gitárja itt-ott egészen fémesen szól, megelőlegezve az akkor még formálódó heavy metál hangzását.

  1. Európa Kiadó: Popzene (1987) – Tetszettek volna popforradalmat csinálni. Nos, Menyhárt Jenő megcsinálta. A minőség forradalmát az 1987-ben megjelent Popzene jelentette, amely szintetizálta a soult, a rap-et, a funkot, és az elegáns indie-popot. Íme itt a kelet-európai katasztrófaturizmus, ahol minden egyformán popzene, ahol Menyhárt Jenő megmutatja, milyen az, amikor a modor átcsap minőségbe, amikor rájövünk: a csúnya fiúknak is van szívük, de legfőképpen kreatív vízióik. 

  1. Sexepil: Egyesült Álmok (1988) Az álmok nem hazudnak, legfeljebb rövid ideig tartanak. A Sexepil álommunkája 40 percig tartott, és utána véget is ért, valamikor 1989 elején. De szerencsére erre az álomra mindörökké emlékezni fogunk, ott kísért a dark-rocktól elemelt, sajátosan kelet-európai rock and roll, ami maga volt a cool mértékegysége, egy olyan országban, ahol az art deco színészvillák noir krimis világa helyett panelházak földszintén nyílt fodrászüzletek jelentették mindazt, ami áramvonalas. Ehhez azért még kellett a Sexepil Egyesült Álmok című lemeze is.

 

  1. F.O.System: F.O.System (1991) A magyar dark-rock és a magyar pop harmadik aranykora 1987 és 1991 nagyjából egybeesett, amikor is a Fekete Lyuk környékén megjelentek a „rendszerváltó zenekarok”, a Pál Utcai Fiúk, a Kispál és a Borz, az Auróra, a Tankcsapda, és persze az F.O.System. Közülük csak az F.O. System volt dark-rock, amely zenekar 1988 és 1991 között megismételte kicsiben azt a tinédzser hisztériát, amit a Piramis a hetvenes évek végén, csak nem a tízezres Budai Ifjúsági Parkban, hanem a kétezres Vörösmarty Művelődési Házban, a Fekete Lyuk felett. Ennek a korszaknak a rekvizituma, fétis tárgya a zenekar demón, majd műsoros kazettán terjedő 1990-ben rögzített anyaga, ami később CD-n, majd vinylen is megjelent. Ezek a dalok úgy lettek generációs himnuszok, hogy valójában a férfi-nő kapcsolatok szimbolikája köré szervezte Mátyás Attila a szövegeket. Dinamikus, elképesztően melodikus, finoman hangszerelt mestermunka. És persze, ilyenkor jut eszünkbe a kérdés: mi lett volna, ha Mátyás Attila nem oszlatja fel a csúcson a zenekart? Az biztos, hogy izgalmasabb lett volna a kilencvenes évek popja. Az F.O. System volt ugyanis az első olyan zenekar, amely lemez nélkül került be a vidéki diszkók repertoárjába (Hold című számmal), de Mátyás Attilát a gótika jéghideg katedrálisai helyett jobban vonzották a western kulisszák, a körúti videókabinok, mert 1990-ben úgy döntött, hogy öngyilkos vágyak helyett másféle vágyakat fog kielégíteni.

  1. Rolls Frakció: Koncert 1982. szeptember 12. (1999) A Csepeli Ifjúsági Parkban rögzített koncert idején a Rolls Frakció a csúcson van, megjelent az első kislemeze (Mitől megy a villamos / Feladat), ha a fél kislemezt, a 1980-as Már megtanultam réget nem számítjuk ide… A Beatrice 1981-es feloszlása után a Ricsénél keményebb és társadalomkritikusabb hangvételt megütő Rolls Frakció volt az a zenekar, amelyik vidékre is elvitte a punk szellemiségét, ami ugyebár a legtöbb budapesti underground, punk és new wave bandának nem sikerült, így aztán a Rolls popkultúrális hatása miatt is helye van ezen a listán, arról nem beszélve, hogy punkos prémium new wave-et játszottak, izgalmas, három dobos felállással, Dévényi Ádám és Trunkos sokszor kimondottan lírai, máskor meghökkentő szövegeivel. Az biztos, hogy 1981 és 1984 között a Rolls Frakció a magyar pop egyik legizgalmasabb, legfrissebb ajánlata volt, olyan erős dalokkal, mint a Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából című dallal, amit leadott a Magyar Televízió 1982. október 23-án, és amiből országos botrány lett, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A csepeli koncert lemezminőségben szólal meg, sajnálhatjuk, hogy nem ez az anyag jelent meg 1985 elején az MHV-nál, a Belvárosi üvegházban, akkor, amikor már nem is létezett a zenekar. De azért az átlagnál nagyobb betűvel sikerült felírni a borítóra: 1984.

  1. KFT: Üzenet a liftből (1983) Az „állami újhullám” ugyanolyan tarthatatlan kategória volt, mint az „állami rockzenekar” titulus, a Start lebel elindulása és újhullám felfutása szerencsés egybeesés volt, a Wilpert-féle Start márka kulcszenekara pedig a KFT volt, de Laárék a legkevésbé tehettek arról, hogy az MHV kinézte őket. A KFT nagyon erős programmal állt elő 1981 tavaszán, jól szerepeltek a Táncdalfesztiválon is a Bábu vagy című kis színesükkel, innen már jött az 1982-es első lemez, ami talán az első honi újhullámos albumunk volt (A Piramis Plusz is ekkor jelent meg, nem tudni kié az elsőbbség, de az biztos, hogy a KFT autentikusabb volt a hard-rockból katapultáló Piramisnál). Az Üzenet a liftből afféle segélykiáltás a keletti blokkba ragadt zenekartól. „Mindenkinek, aki bennragadt a liftben, azt üzenem: egyszer majd felvirrad a nap. Addig is szorgalmasan nyomják a vészcsengőt, nehogy ellankadjanak”. Az album nemcsak az emblematikus dalai (Pénztárcámat, Fodrász, Üzenet a liftből) miatt hibátlan, hanem az olyan atmoszférikus, igézően melankolikus dalok miatt is, mint az Aki bújt, aki nem, vagy A lány, aki nincs című szomorkák miatt is. 

  1. Hungária: Aréna (1982) Az Aréna volt a magyar poptörténet talán első, már elővételben is platina albuma (250.000 példányt rendeltek csak a lemezpostán keresztül. A zenekar korábbi két albuma (Rock and roll party, 1980, Hotel Menthol (1981) is hasonlóan sikeres volt, amit felfoghatunk egy izgalmas társadalmi kísérletnek is: ne a szocializmust építsd fel, hanem a rock and roll álomvilágot, ahol már nincs egyelőség, mert a legmenőbbek úgyis a csókkirályok és a híres focisták lesznek, és lesznek, akik Cadillacon járnak, de azért mindenki jól érzi magát. Az Aréna a szocreált és a rock and rollt hozta közös nevezőre, megidézve az ötvenes éveket, eljátszva azzal a gondolattal, hogy az államforma a királyság, a király pedig Elvis, és a brigádgyűlések valójában fergeteges rock and roll partyk…

  1. Kispál és a Borz: Ágy, asztal, tévé (1994) A popnak vannak hatalmas építészei, ilyen például a Pink Floyd, és vannak, akik inkább az enteriőrökkel foglalkoznak. Tudják, hogy a boldogsághoz Ágy, asztal, tévé kell. Lovasi óta azt is tudjuk, hogy egy magnó is, amely mondjuk az 1994-ben megjelent lemezüket játssza. Így, ebből a szobából már nemcsak a külvilágot tudjuk az ablakon keresztül bemérni, de menedékre is találunk, sőt azt is tudjuk: ki sem kell mozdulnunk. Majd ő a falra festi nekünk a rezervátumot, a bölényeket, az egri vár ostromát, a világ végét és talán az Istent is.

  1. Udvaros Dorottya: Átutazó (1985) A nyolcvanas éveken úgy utaztunk keresztül, mintha meg sem történtek volna, még szerencse, hogy 1985-ben elkészült az Átutazó című bravúrdarab és fétistárgy, mely olyan fontos kordokumentum, olyan karakteres munka, hogy akár országimázs része is lehetett volna. Ahogy a franciákat nem tudjuk Piaf nélkül elképzelni, nehéz úgy Budapestre gondolni, hogy ne jusson eszünkbe Bereményi hóesése, a zöldes homályban úszó iskolák folyosói, az elhangolt zongorák. Az Átutazó afféle referenciamunka, a korszak egyik popkulturális csúcsteljesítménye, olyan versvilággal, mely elmosta a határokat a dalszöveg és a költészet között.