Január 31-án rendezik meg a XX. Csángó Bált, ezúttal a Syma Rendezvény és Kongresszusi Központban. A patinás eseményre évente 50-70 fellépő érkezik Csángóföldről, az elmúlt húsz év alatt több száz hagyományőrző idős és fiatal moldvai, gyimesi és hétfalusi csángó fordult meg a bálokon. Az esemény főszervezőjével, Tárnok Máriával beszélgettünk.
P.Z.L. – 061.hu
Vannak-e közvetett és közvetlen eredményei a Csángó Báloknak a csángó kultúra és nyelviség megmaradásában?
A Csángó Bálba évente 50-70 fellépő érkezik Csángóföldről, azaz a 20 év alatt összességében több száz hagyományőrző idős és fiatal moldvai, gyimesi és hétfalusi csángó fordult meg nálunk. Sokan itt, Budapesten döbbentek rá először, hogy a csángó kultúra milyen értékes, milyen sokan kíváncsiak arra, ami a csángók számára teljesen természetes szokás, az életük része. A fellépők előtte odahaza sokszor nem is szerepeltek színpadi produkcióban. Tulajdonképpen a saját kultúrájuk erősödött fel az itteni szereplésekkel, és sokszor egy-egy faluból megkeresték az ottani szervezőinket, hogy a következő évben ők is szeretnének jönni, mert aki itt járt, büszkén vitte haza az itt készült fotókat, videókat, és nyilván a hírt is, hogy a csángó bál közönsége rajong a táncaikért, énekeikért, amiket az idős emberek tanítanak a színpadi műsort követő táncházban. Tehát igen, elmondhatják a szervezők, hogy közvetett és közvetlen eredményei vannak e rendezvények, ami azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a figyelmet a csángó magyarok létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra. Egy ilyen eredmény például az oktatási program létrejötte is. A Csángó Bál alapításától kezdve olyan személyiségek voltak a rendezvény fővédnökei, akik számára fontos volt a csángó ügy, a csángómagyarokkal való élő kapcsolat, egyben pozíciójuk révén a Csángó Bálra, és ezen keresztül a csángó ügyre is fel tudják hívni a figyelmet. 2002 óta a mindenkori köztársasági elnök a bál fővédnöke.
Kutatták-e az elmúlt tíz évben hogy mekkora volt a nyelvvesztés, illetve a nyelvvisszatanulás a csángók körében?
A 2000-es évekig nagyon sok kutatás történt, mindenféle területen, az utóbbi években kevésbé jellemző, a migrációs kérdés az, amit manapság elemeznek a tudományos intézetek, szakértők. A nyelvvisszatanulásnak inkább kézzel fogható eredményei vannak, napjainkban harminc moldvai helyszínen több mint kétezren tanulják az anyanyelvet.
Változott-e a román társadalom, illetve a román politika hozzáállása a csángó-ügyhöz? Elfogadják-e őket magyaroknak, azaz: hogyan tekintenek rájuk 2016-ban?
Úgy érezzük a csángó magyar vendégeink beszámolói alapján – akik közt nagyon sokan falvaikban tanárként foglalkoznak a csángómagyar gyermekekkel, vagy szervezik a falu kulturális életét -, hogy a csángómagyarok helyzete bizonyos szempontból javult az elmúlt években, bár nincs egyértelmű előrelépés, és a hitéleti magyar nyelvhasználat terén még mindig vannak megoldandó kérdések. Úgy tűnik, az asszimiláció miatt nem érzik veszélyesnek a csángók létét.
Most a Syma Csarnokban lesz a bál. Egy ilyen épületben sikerül megőrizni a bálok régi atmoszféráját?
Az új helyszín a szervezők számára új lehetőségeket nyújt, ám az elmúlt évek báljainak hangulatát visszaidézve. Színpadi műsorunkban Visszapillantás címmel válogatást láthatunk az eddigi bálok legjobb műsoraiból, visszaidézve a felemelkedett hangulatot, emlékezve azokra is, akik már nem léphetnek a színpadra, közvetítve olyan szereplők által is, akik a szemünk előtt váltak gyermekből felnőtté az évek során. A bál atmoszféráját nem az épület határozza meg, ami kétségtelenül modernebb az eddigi helyszínnél, hanem a program, a szereplők, és természetesen a koncertek, táncházak résztvevőinek hangulata, jó kedve. A csángómagyarok hagyományos budapesti fesztiválja egész estés – tizenkét óra hosszat tartó -, párhuzamosan futó programokból álló rendezvénysorozat. A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követik és előzik meg. A műsort követő, hajnalig tartó táncházban a nézőközönség is tevékeny részesévé válhat e kultúrának. A programnak ebben a részében a moldvai és gyimesi hagyományőrzők segítségével tanulhatják meg az érdeklődők a csángó magyar táncokat.
Feladata-e a Csángó Bálnak, hogy Csángóföldről vendégül lásson csángókat?
Az, hogy vendégül lássunk csángókat, a legalapvetőbb feladata a bálnak. 1997-ben magyarországi népzenészek és csángó kutatók, a csángómagyar kultúrát tisztelő fiatalok és itt élő csángómagyarok találták ki, hogy legyen Budapesten egy ún. Csángó Bál. Az előzménye az volt, hogy több helyen voltak kisebb táncházak, és úgy gondolták, egy igazi, hamisítatlan csángó bált kellene Budapesten bemutatni, ami sok órán át tartó mulatság, moldvai, meg gyimesi fellépőkkel, akik mindennapjaikban élték és élik meg a régi szokásokat, tehát a leghitelesebben tudják átadni azokat, amatőr szereplőként.
Moldvában mintegy 250 ezer csángó él, mintegy 20 százalékuk beszéli valamilyen szinten a magyar nyelvet. Milyen a viszonya egymással a magyarul tudó, és a magát románnak tartó csángóknak?
A csángók nem magyarnak vagy románnak határozzák meg önmagukat, hanem katolikus vallásúnak, éppen ezért nincs ellentét a magyarul tudó és a román csángók közt, hiszen ők elsősorban római katolikusok. Olyan családról is tudok, ahol az édesanyával magyarul beszélnek a gyerekek, az édesapával pedig románul, vagy a nagyobb gyerekek ismerik a magyar nyelvet és használják, de a kicsik nem.
Lesznek-e további támogatásai a csángó oktatási programnak?
Az oktatási program a magyar kormány támogatásával valósult meg, jelenleg is jelentős támogatással működik, mi csak bízni tudunk abban, hogy a mindenkori magyar kormány számára ez az ügy továbbra is fontos és támogatásra méltó lesz. Civil szervezzetek is bekapcsolódtak ebbe a kezdeményezésbe, gondoljunk csak az ún. keresztszülő programra.
Van-e csángó elvándorlás Magyarországra, esetleg Székelyföldre, vagy a csángók inkább asszimilálódnak a románságba?
A gazdasági elvándorlás Moldvából sajnos jelentős a túlnépesedés miatt, egyszerűen nincsenek munkahelyek, ez ma a nyugati országok felé a legerősebb, de Magyarországra is jönnek, manapság már jóval kisebb arányban, mint néhány évvel ezelőtt, a székelyföldre vándorlás pedig a legkevésbé jellemző.