A brit legenda, a finn hős, és az argentin titán. Ők nem a Marvel legújabb képregényének karakterei. Nagyon is valóságosak és itt élnek közöttünk, sokak bánatára ugyan nem Budapesten, viszont egyre sűrűbben látogatnak el hozzánk. Nick Warren szinte már hazajár, Cid Inc is törzsvendégnek számít nálunk, Marcelo Vasami pedig második alkalommal érkezik ide a triumvirátus másik két tagjával. Szeptember 24-én a HI!Fly szervezésében tartanak közös bulit az Akvárium klubban, a 061.hu-nak pedig sikerült mindnyájukat megszólaltatnia. Első körben Marcelóval beszélgettünk.
MIKLÓS KATA – 061.hu
Nem bízta a véletlenre a H!Fly. A progressive house-ban utazó szervezőcsapat három olyan arccal vág neki az idei klubszezonnak, akik külön-külön is garanciát jelentenek a sikerre. Szeptember 24-e több lesz egy szimpla bulinál: Marcelo Vasami, Cid Inc és Nick Warren tér-idő kontinuum létrehozására tesz kísérletet az Akvárium klubban. Egy éjszaka alatt találkozik múlt, jelen és jövő, keresztmetszetük pedig épp annyira tágítja majd a teret, hogy az elme számára még körbejárható legyen. Fizikai értelemben véve nyerünk bizonyosságot, hogy nem számít sem az idő, sem a távolság, megszűnnek a nyelvi és kulturális akadályok, amikor a lélek hangjai felismerik egymást.
Aznap este a rezgésszint azonos lesz, az időutazáshoz pedig jóval kevesebb is elég lesz a fénysebességnél. A téridő görbületének analógiája háromdimenziós. Szombat este az első dimenziót Marcelo Vasami hozza el. Marcelo 2000-ben találkozott az elektronikus zenével, köszönhetően az unokatestvérének. Az évek során aztán egyre jobban magával ragadta a house szépsége. Akkoriban olyanok inspirálták többek között, mint Hernan Cattaneo, Martin Garcia és Steve Stawler. A dj-zés mint elemi ösztön ragadta magával, 2003-ban már a dj pult mögött állt és privát bulikon, később klubokban bontogatta szárnyait Argentína szerte. Egy évvel később az alkotásban igyekezett tovább kiteljesedni, és ahogy ő mondja, „megtalálni a saját hangját”.
Első saját zenéire nagyon sok pozitív visszajelzést kapott nemzetközi szinteken. Az igazi löketet azonban az „otthoniak” adták meg számára. Olyanoktól kapott támogatást, mint Martin Garcia, Guille Quero és Deep Mariano és Hernan Cattaneo, aki saját rádió show-jában játszotta le Marcelo Vasami a „Ru”-ját. Ezt követően figyeltek fel rá egyre többen. John Digweed, Anthony Pappa, Eelke Kleijn, Nick Warren, Cid Inc, Monaque, Robert Babicz, csak hogy pár nevet megemlítsek.
Először Marcelo Vasamival beszélgettünk, aki már úton van, hogy szombat este nálunk kezdje meg Európai turnéját.
Kivételes helyzetben vannak azok, akik azt csinálhatják, amit szeretnek. Szerinted a tehetségen túl mennyi múlik a szerencsén, hogy valakit felkapjanak, és ismertté, elismertté váljon?
Nem gondolom, hogy a szerencse nem játszik közre a dologban, egy dolog viszont egészen biztos: ahhoz, hogy az ember sikeres lehessen, nem hagyatkozhat csak a szerencsére. Ha van egy kevés tehetséged, keményen kell dolgoznod azért, hogy fejlődj. Ha pedig tudod, hogy mit szeretnél elérni, akkor sokkal könnyebben célba érsz szerencse nélkül is. Szerintem, ami segíti a szerencsét az az, ha rendes ember vagy. Ha valaki tehetséges, de nem tud jól kijönni másokkal, akkor nagyon megnehezíti maga számára a feladatot.
Mennyire számít az érvényesülésben, hogy egy dj a mindennapi életben is egyéniség legyen?
A kreativitás mindenkinek fontos az életben, és a túlélés, illetve az evolúció szempontjából is fontos volt mindig. Ha az ember ébren tartja és gyakorolja is kreativitását, akkor sokkal egyszerűbb lesz mozgósítani, ha egyszer szükség van rá. Szóval igen, eredetinek kell lenni minden nap, annak érdekében, hogy elérjük a maximumot.
Hallgattál tinédzserként Nick Warrent? Milyen érzés most vele együtt dolgozni? Gondolok itt a soron következő budapesti fellépésre, illetve arra, hogy a legutóbbi EP-d Nick Warren kiadójánál, a Hope Recordingsnál jelent meg…
Igen, amióta elektronikus zenét hallgatok, Nick Warrent is hallgatok. Nagy megtiszteltetés, hogy vele léphetek egy színpadra. Nagyon várom, hogy végre ezt is levehessem a bakancslistámról.
Fotó: Facebook
Van különbség a dél-amerikai és az európai klubélet között?
Igen, ahogy a két földrész kultúrája között, úgy ebben is akadnak különbségek. Dél-Amerikában, legfőképpen Argentínában, az emberek sokkal lelkesebbek a táncparketten. A magyarok szerintem kivételt képeznek a régióban, mert úgy vettem észre, hogy nagyon aktívak, már-már az argentinokra hasonlítanak, ha buliról van szó. Ez nagyon jó kapcsolatot teremt a DJ és a közönség között.
Milyen az, amikor Marcelo kikapcsol? Ha elmész egy jót bulizni, akkor is műfajon belül maradsz?
Járok szórakozni. Nagyon szeretem a barátaim zenéit hallgatni, és a kedvenc DJ-im fellépéseit sem mulasztom el soha. Sok bulira sajnos nincs elég időm, részben azért, mert ha megjelenek valahol, ott általában fellépek. Ha szabadnapom van, legszívesebben vacsorázni megyek, jógázok, illetve a családdal vagy a barátokkal találkozom. Néha napozok is, és végre kiélvezem, hogy nem kell napközben aludnom.
Mivel készülsz szeptember 24-re?
Sok időt töltöttem mostanában a stúdióban, és hetek óta arra készülök, hogy minden rendben legyen. Nagyon szerettem volna már visszajönni Budapestre, mert a legutóbbi fellépésem óta a város és a helyi közönség fontos helyet foglal a szívemben.
Marcelo egy rövid videóüzenet is készített:
“A zenéről nem lehet beszélni. Az olyan, mintha építészetre akarnál táncolni.” – szól a filmes idézet. Ezzel összhangban, íme Marcelo egyik legutóbbi mixe, amelyet egy hazai csapat a Fine Beats havonta jelentkező rádió show-jának készített.