Idén ünnepli tizedik születésnapját a világzene óbudai szigete, a Kobuci Kert. A Zichy-kastély belső udvarán nyaranta nyitva tartó szórakozóhely a jubileumi szezont világzenei fesztivállal ünnepli, a hétvégén fellép náluk a Zuboly, a Besh O Drom és a Boban Markovic Orkestar is. Nagy Krisztiánnal, a Kobuci Kert kulturális és kommunikációs menedzserével próbáltunk definíciót találni a ‘világzene’ kifejezésre és arról is beszélgettünk, hogyan lehet a fiatalokat nyitottabbá tenni a folk vagy a blues műfajára.
MÉNES MÁRTA – 061.hu
Elsősorban világzenei helyszínként definiáljátok magatokat. Sokszor sokféleképp megfogalmazták már, mi az a világzene, sokan utálják, ha ebbe a műfajba sorolják őket, mások szerint itthon nem is létezik ilyen kategória. Szerinted mi az a világzene?
Arról, hogy mi az a világzene, végtelen és termékeny a vita, de nem biztos, hogy ennek a vitának vagy beszélgetésnek egyszer pontot kell tenni a végére. Számunkra – a klasszikus definíciót idézve – a világzene a nyitottságról szól, ugyanakkor arról is, hogy ez a nyitottság komoly zenei, szellemi, empatikus munka is, mind a muzsikusok, mind a közönség részéről. A most zajló világzenei hét a jubileumi tizedik szezonunkat ünnepli, és részben a kezdetekhez való hűségünkről, a gyökerekhez való ragaszkodásunkról szól. A Kobuci Kert népzenei helyszínként indult, a népzene tanított meg minket arra, hogy a különböző műfajok, stílusok nem csak egymás mellett, hanem egymást inspirálva, egymást áthatva léteznek. Innen egyenes út vezetett a világzene felé, pontosabban a világzenének azon tartománya felé, ami mindig fontosnak tartja a tradíciók tiszteletét. Ami megtartja a sajátot alaphangként, de beépíti azokat az individuálisabb kifejezésformákat is, amelyeket más kultúráktól és más műfajoktól tanul meg. Számunkra ezt a speciális tartományt jelenti a világzene.
Miért érdemes 2018-ban erre a műfajra koncentráló helyszínt működtetni?
Kizárólag erre a műfajra vagy egyetlen műfajra koncentráló helyszínt, azt hiszem, nem lehetséges működtetni, vagy nagyon nagy szerencse kell hozzá. Mi elsősorban világzenei helyszín vagyunk, ez áll a szívünkhöz a legközelebb, de az említett nyitottság más határterületekre is elvitt minket, hiszen ugyanilyen erővel és szívvel vagyunk tisztán népzenei helyszín, blues helyszín és a patinás underground legnagyobb zenekarai is hazajárnak hozzánk. A műsorkínálatunk tehát rétegzettebb, de a világzene az alap, az a műfaj, ahonnan kiindulunk és tájékozódunk.
Az alapítók mindenképp nyitott helyszínben gondolkodtak, az óbudai Zichy-kastély udvara igen exkluzív, de nagyon távol esik a pörgős belvárostól. Ez nem okoz problémát, már ami a látogatottságot illeti?
Egyetlen panasszavunk nem lehet, hálistennek a közönség egyre jobban ismeri és egyre jobban szereti a Sőt talán épp a belvárosi sűrűség helyett vagy mellett választanak egy másik atmoszférát. Egy egészen másfajta miliőről van szó: nyugodtabb, kisebb léptékű, családiasabb, az intimitást elveszíteni nem kívánó helyszín vagyunk, és azok is szeretnénk maradni. Itt egy ezer fős buli is valahogy közelséget teremt a közönség és a fellépő művészek között. A belvárostól való távolságot tehát egész egyszerűen örömmel éljük meg, szeretünk itt lenni, nem vágyódunk sehová máshová.
Szabadtéri, nyári helyszín vagytok, az év csak ezen szakában vagytok nyitva, ebben azért elég sok a rizikófaktor. Mire kell nagyon figyelnetek, mik a legnagyobb nehézségek?
A zenekarokkal mindig meg kell állapodni előre, hogy ne csak a hangszereiket, hanem a jó időt is hozzák magukkal. Természetesen, az időjárás tekintetében mindig a sors kezében vagyunk. Hál’ Istennek, majdnem mindig jól jövünk ki ezekből a történetekből, van úgy, hogy egy esőben adott koncert a legszebb és a .legemlékezetesebb. Persze, előfordul, hogy elmossa az eső a bulit, és an rossz, de ez az esetek nagyon kis százalékában fordul elő.
Milyen korosztály látogat a Kobuciba? A népzenével, a folkban gyökerező világzenével mennyire lehet megfogni a fiatalabb korosztályt?
Alapvető és elsődleges célkitűzésünk, hogy a legfiatalabbakat , is megszólítsuk, és nyitottá tegyük a fiomabb zenei világok felé., de alapvetően a közönségünk többnyire a 25-55 év közötti fővárosiak közül kerül ki. Néha a különböző műfajok szubkultúrái, pusztán csak amiatt, mert gyakran látogatják a Kertet, át-átlátnak a többi műfaj éppen aktuális, kortárs jelenidejébe is, és ez sokat segít. Érezzük, hogy van ilyen átjárás, és erre nagyon büszkék vagyunk, Az is előfordul, hogy a különböző generációk egymásnak mutatnak jó zenéket.
Idén 10 éves a Kobuci, van ilyenkor valamiféle számvetés, összegzés? Van, amit másképp csináltatok volna?
Ilyen bizonyára van, de mi elsősorban annak szeretünk örülni, amit biztos, hogy nem csinálnánk másképp, és szerencsére a hely elmúlt évei ezt visszaigazolják. Ez a tizedik szezonunk, szeretnénk mindazt megünnepelni, amit eddig elértünk. Voltunk már az év koncerthelyszíne, van egy európai minősítésű blues fesztiválunk, az egyik alapító Óbuda Kultúrájáért Díjat kapott, tehát a szakmai visszajelzések tekintetében is el vagyunk kényeztetve. A legfontosabb persze a közönség szeretete, amit azonban a szlogeneken túl is igyekszünk nap mint nap meghálálni. A stab minden tagja nagyon sokat dolgozik ezen.
A Világzenei hét alkalmával – amelyet idén először rendeztek meg – fesztiválhelyszínné alakul a Kobuci, 7 napon át ünnepeltek. Mire számítson, aki veletek tart?
A hét elején a feltörekvő, a közönség számára talán még kevésbé ismert zenekarok kerültek előtérbe, olyan fiatal világzenei formációk léptek fel, mint a Putripop, a Zűrös banda, , vagy az osztrák Cobario, akik Bécsből érkeztek hozzánk. De említehetem a Tölcsérest is, amely a hazai rezesbandák hagyományait kívánja feleleveníteni, illetve napjaink egyik legprogresszívebb, legkísérletezőbb magyar világzenei formációját, a Nana Vortexet is. Csütörtökön a táncházé volt a főszerep, büszkék vagyunk rá, hogy nálunk van a főváros legnagyobb szabadtéri táncháza. Ezek mindig kivételes hangulatú, egészen hajnalig tartó, a táncházak minden erényével bíró esték. A talpalávalót ezúttal a Fanfara Complexa és az Erdőfű Népi Kamarazenekar húzta. A hét végén pedig jönnek a nagy nevek. Pénteken játszik nálunk az Ágoston Béla vezette Zuboly, amit senkinek nem kell bemutatni, előttük a három nagyszerű énekesnőből álló, a magyar autentikus népdalénekléshagyományaira építő formáció, a Dalinda lép fel. Szombat este a műfaj hazai doyenje, a Besh O Drom lesz a fesztivál vendége, akik lényegében a világ minden fontosabb színpadán megmutatták már, hogy micsoda hangulatot képesek teremteni, vasárnap este pedig egy régi ismerőssel tesszük fel a koronát erre a hétre. Általuk ugyanis nem magyarázandóvá, hanem átélhetővé válik, hogy mi is az a világzene: ők a Boban Markovic Orkestar!
Fotók: Horváth Péter Gyula