Az utóbbi időkben a sör kezd visszakerülni méltó helyére, tavaly Mucha Attila író egy egész kötetet szentelt az otthoni sörfőzés örömeinek, a Király Levente költő szerkesztette irodalmi antológia, az Óda a sörhöz szintén az ital vitathatatlan érdemei mellett foglalt állást. Mindehhez már csak egy remek kiállítás hiányzott. Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megrendezett kiállításon mindenre választ kapunk, amit valaha tudni akartunk a sörről, de soha nem mertük megkérdezni. A múzeum emellett komoly és értékes relikviákat is a látogatók elé tárt, sőt, megkóstolhatjuk a nedű előállításához szükséges alapanyagokat is. Török Róbert muzeológussal, a múzeum igazgató-helyettesével és a kiállítás egyik szervezőjével beszélgettünk a tárlatról.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Soha jobb időszakra nem időzíthették volna a kiállítást, még tart a nyár, és ez régóta egyet jelent a sörivással. Hogyan állt össze a gyűjtemény, és miért pont Kunszentmártonnal közösen került megrendezésre?
A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum régóta szoros kapcsolatot ápol egymással. Az ottani szakemberek fordultak hozzánk a közös kiállítás tervével, és mert mi eredendően sok értékes, sörrel kapcsolatos anyaggal rendelkezünk, készségesen igent mondtunk az ötletükre. Innen az egész utazik tovább Kunszentmártonra, valamint a későbbiekben jó lenne, ha vándorkiállításként eljuthatna a Visegrádi országokba és magyarországi kiállítóhelyekre. Ennek lebonyolítása még szervezés alatt áll.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kiállítás megszervezésében kik vettek részt?
Kulich Julianna volt a főkurátor, Maczó Balázs felelt a vendéglátásért, illetve én segédkeztem a tárlat megszervezésében, valamint a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum munkatársa, Hegedűs Krisztián látott el kurátori feladatokat.

Beszéljünk a tárlat felépítéséről!
Szerettük volna, ha a kiállított tárgyak és a közzétett dokumentumok segítségével a látogató átfogó képet kap a hazai sörfőzés történetének alakulásáról, honnan hová jutott el a technológiai fejlődés az évszázadok során. Aki ellátogat hozzánk betekintést nyerhet az ókori és a középkori sörfőzés titkaiba, illetve megismerheti a sörhöz szükséges alapanyagokat, ráadásul meg is szabad kóstolnia. A manapság elképzelhetetlen alapanyagnak tekintett komló a kilencedik-tizedik század környékén vált a sörfőzés hasznos részévé, ennek köszönheti a sör az utánozhatatlan keserű ízét. A sörfőzés mellett a kádármunka is helyet kapott a kiállításon, ugye, annak idején fahordókban őrizték a sört, ehhez pedig megfelelő tárolóalkalmatosságokra volt szükség. Érdekességként mondanám, hogy a hatvanas években indult hódító útjára az alumíniumhordó. És ha mindez még mindig nem volna elég, a múzeumlátogató több különleges tárggyal találkozhat, például a múzeumban a harmincas évekből maradt Dreher reklámszékkel, sörözőből megmentett ólomüvegablakkal, és egy korabeli, gyönyörű szecessziós sörcsappal is. A tárlatot gazdagítják még a korabeli poharak, söralátétek, reklámanyagok, plakátok, számolócédulák, sörnyitók és emlékérmek.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Minden saját anyag a kiállításon, vagy egy-egy máshonnan került beszerzésre?
Noha a Dreher sörgyár múzeumából jó pár speciális eszközt és Kunszentmártonról a kádárműhely egyes elemeit kölcsönkaptuk, összességében büszkén mondhatjuk, hogy saját anyagról van szó, méghozzá sehol máshol fel nem lelhető, hagyatékból hozzánk került fotókról is. Az 1895-ben megépült Soproni Sörgyárhoz kapcsolódó akkor készült fényképalbum szintén nálunk került kiállításra, ezt a Soproni Városi Múzeumtól kölcsönöztük.

A Magyarországon fontos szerepet játszó sörgyárakról is bőségesen találunk anyagot.
Budapesten az első sörgyár, a sörgyártáshoz szükséges kedvező klimatikus viszonyoknak köszönhetően Kőbányán jött létre, ahol öt-hat sörgyár települt egymás mellé. Jó tudni, hogy az ottani víz is kedvezett a sörfőzésnek. Nem épp energiatakarékos eljárással készül a nedű: egy liter sör előállításához kilencven liter vizet használnak. A két világháború idején a kevés alapanyag miatt Magyarországon a sörfőzés többé-kevésbé szünetelt, azonban a malátagyártás és melléküzemágak például pótkávé, csokoládé és likőrgyártás zavartalanul működött, ezek az üzemek pedig átalakított formában, de a mai napig, megtalálhatóak.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kiállított darabok közül melyikre a legbüszkébb?
Készítettünk egy tárlót, amely a söröskorsó és söröspohár, valamint a sörösdoboz fejlődését hivatott bemutatni. A kutakodás közben nem várt meglepetésre, méghozzá I. Ferenc József söröspoharára bukkantunk, amiből a császár az 1895-ös salzburgi látogatása alatt kortyolgatott. Halkan jegyzem meg, Ferenc József tejesüvege is a múzeumunkban található.

A söröspoharak mellett a diszkrét bájú fémdobozok mágikus világában is elkalandozhat az érdeklődő.
Az alumínium és az egyéb anyagok fejlődése többféle kiszerelés megjelenését vonta maga után. A sörgyárak vállalták fel az üdítőgyártást is, ide tartozik, hogy például a hetvenes években a Borsodi Sörgyár gyártotta az első alkoholmentes sört, amit Póló sör néven hoztak forgalomba. A palackozás drága mulatságnak számított, a korabeli boltokban sem került nagy számú palacksör, ezért a fogyasztók inkább a vendéglátóhelyeken szerezhették be a kívánt mennyiségű sört. Könnyű dolguk volt: a két világháború között az előállított sör mintegy tíz százaléka került csak üvegpalackba, a többi hordó formájában a vendéglátóipari létesítményekbe ment.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Melyik korszak ártott a legtöbbet a sörnek?
Egyértelműen a szocializmus korszakában romlott gyökeresen a sör megítélése. A munka tömegessé vált, beköszöntött egy új, más szabályokat diktáló korszak, emiatt a sör megítélése szerint kedvezőtlen helyzetbe került, úgymond a munkásosztály elsőszámú itala lett. De ezzel együtt a fogyasztás és a termelés jelentősen emelkedett. A Kádár-rendszer idején a gyárak nem győzték a sörtermelést, ennek ellenére is megtörtént az a nem várt fordulat, hogy több esetben sörhiány jelentkezett, például a hetvenes években a Balaton környékén. A tárlattal amellett, hogy egy fontos ital történetét hozzuk közelebb az érdeklődőkhöz, az évtizedek alatt a sörre tapadt negatív sztereotípiák ellen is fel kívánunk lépni. Ha engem kérdez, véleményem szerint a sör semmivel nem rosszabb nívójú ital, mint a bor. Ráadásul, történeti tények alapján megdőlni látszik az a sztereotípia, hogy csak „borivó nemzet vagyunk, voltunk.

No gallery template found!

A tudatos és a minőségre kényes borászok után a sörkészítők is szeretnék megszerezni a maguk magas igényekre adó fogyasztói körét, egy ideje hódít a kézműves sör, ami mellett a kiállítás sem mehetett el sör nélkül.
Egész Európában trend a kézműves sör, a fesztiválok, kulturális vagy gasztro-rendezvények népszerű és változatos „vendége” lett. (Megjegyzem, nem volt ez másképp a 18. században sem, akkor is kisüzemi sörfőzdék látták el hazánkat sörrel.) Egy baj van csak vele: a nagy gyárakkal képtelen felvenni a versenyt (azonos minőség, gyártókapacitás és technológiai tekintetben), ezért továbbra is egy szűk réteg igényeként tarthatjuk számon. Ma Magyarországon a kézműves sörkészítők piaci részesedése bár feljövő tendenciát mutat mégis csak 1% körül mozog. A hazai kézműves sört értékesítő kisüzemek termékeiből egy-egy érdekesebb darabot állítottunk ki, hiszen a kiállítás a jelenkorig kíséri végig a látogatót, és a mai trendekre is igyekeztünk hangsúlyt fektetni.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula