1985. április 14-én nem jelentek apró kitüremkedések a tér-idő szövetén, az a bizonyos vasárnap nem került be a történelemkönyvekbe, még csak a magyar pop képzeletbeli kifestőjébe sem, mégis: bizonyos szempontban valaminek a szimbolikus kezdete volt az a bizonyos este a szegedi IH-ban.

PZL – Nullahategy

Napra pontosan 30 éve adta az újjászervezett Edda a bemutatkozó koncertjét. A fellépésüket olyan nagy várakozás előzte meg, hogy a rajongóik annak ellenére is csapatostól jöttek Szabadkáról, Magyarkanizsáról, hogy tudták: előzetesen már minden jegy elfogyott. Ez az este valójában arról szólt, hogy vége a ”bakancsos-melós Edda” mítoszának, elkezdődött a glam-rock prézlijében megforgatott, hard-rock zsírjában kisütött „csajozós Edda” időszaka.Edda új kép

Ez egybe esett a videó-diszkók aranykorával, amikor meggypiros Adidas nadrágban is simán megtámaszthattad a diszkó tévéállványát egy dobozos DAB sörrel a kezedben. Az új Edda bemutatkozása azt is jelezte, hogy véget ért a képzeletbeli ellenállás amúgy sem túl izmos mítosza, amikor „minden koncert egy ütközet”. Innen már„Gyönyörű lányok”-ról szóltak a dalok, meg a kedves arcú öregekről, akikről Attis lecsókolná a százéves ráncokat.

Zavar támadt az energetikai térben. Akkor most mi van? Az új Edda színrelépése csak segítette az akkor már nemcsak undergroundban létező heavy metál hullám kialakulását. Aki a zuhanóbombázásra emlékeztető pincemély metált szerette, és nem a romantikus szakítós rockballadákat, az Pokolgépre kezdett járni. A családi popzenekarrá váló Edda színre lépése után kezdődött el a magyar metál aranykora, a Pokolgép, majd a Moby Dick koncertjein teljesítettek szolgálatot a rendőrkutyák, az Edda bulikra már a tanácselnök és családja is elment, hogy meghallgassa az Éjjel érkezem című dalt. Valami megváltozott, amikor a magyar őszinte kőkemény rock utolsó vacsoráján Attis leült a szeretet asztalához. Nos, ez napra pontosan harminc éve kezdődött, 1985. április 14-én.