A báb- és rajzfilmek világa nem csupán gyerekmulatság, jó példa erre Jean-François Laguionie, az európai animáció egyik legendájának legújabb alkotása. A herceg utazása című rajzfilm ezen a héten landol a magyar a mozikban, aminek apropóján összeszedtünk néhányat a stílusában és tartalmában is különleges, kicsiknek és nagyoknak (de leginkább nagyobbaknak) szóló egész estés animációs remekművek közül.
MP – 061.hu
A herceg utazása (2019)
A Kecskemétfilm részvételével 20 éve készült A majmok kastélya rendezőjének legújabb filmje tavaly a világ egyik legrangosabb animációs seregszemléje, az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál különdíját hozta el Annecy-ból. Az idén 81 éves Jean-François Laguionie az animációs film és az európai animáció egyik utolsó élő legendája, aki olyan animációs remekműveket készített, mint a Black Mor szigete vagy A festmény. A herceg utazásában ismerős művek köszönnek vissza: a cselekmény megidézi A dzsungel könyvét, A majmok bolygóját és a Münchhausen báró kalandjainak jeleneteit is. A történet szerint Hercegre, a sérült, idős majomra a 12 éves Tom talál rá a tengerparton. Hazaviszi őt pártfogóihoz, a tudós házaspárhoz, akiket kitaszított a tudományos közösség, mivel hisznek a párhuzamos majomcivilizációk létezésében. Herceg a fiú révén felfedez egy számára ismeretlen társadalmat, a tudós pár pedig úgy dönt, hogy Herceg segítségével fogják bebizonyítani elméletük igazát, és visszaszerezni tudományos hitelességüket.
Wall-E (2008)
A Pixar Oscar-díjas mesterművének első fele a némafilmek legszebb alkotásait idézi. Megismerjük a címszereplő szemétgyűjtő és -tömörítő robotot, aki csótány cimboráját meg egy bébicserjét leszámítva az egyetlen „élőlény” a lakhatatlanná szennyezett Földön. A lánctalpas sztahanovista több évszázados magánykorszaka véget ér, amikor belezúg az űrből alászálló, EVA nevű felderítődroidba. A „géplány” a szerelmes robot és növénykéje társaságában tér vissza az emberiség új otthonául szolgáló gigaűrhajóra, hogy jelentse: élet nyomaira bukkant a bolygón. A WALL-E elsősorban két, emberi tulajdonságokkal felruházott robot egymásra találásának a története, de a chaplini jeleneteket váltó képsorok alapján akár a fogyasztói társadalom erőltetett kritikájának is nevezhetnénk. Ehhez azonban azt kell gondolnunk, hogy a környezetvédelem kérdésének még egy félig-meddig gyerekfilm esetében is a filmművészet kódolt filozófiai tartományában van a helye. Pedig dehogy.
https://www.youtube.com/watch?v=ixq9RFTPsfQAmerika Kommandó: Világrendőrség (2004)
Az egyetemes filmtörténet első egész estés marionett-filmjének ötlete ugyan ki másnak, mint a South Park gazdáinak az agyából pattant ki. A Stone-Parker alkotópáros ezúttal a nyolcvanas-kilencvenes évek buta akciófilmjeinek okos paródiájában, a megszokott stílusban kritizálja az USA világcsendőri szerepét, de megkapja a magáét mindenki más is az európaiaktól a koreaiakig, kiváltképp az öko-bio mozgalmak divatkiborgjai és akkor még lélegző ázsiai kotorékdúcse Kim Dzsong Il, Un apukája. Várható volt, hogy a film botrányt kavar kíméletlen humorával, mégis más okból került a viták kereszttüzébe. Bár az alkotók egy másodpercnyi digitális effektet sem használtak a pörgős, látványos robbanásokkal, bunyókkal, nusical-betétekkel és macsó egysoros-paródiákkal megmálházott jelenetekhez, a zsinóros bábukkal előadott produkciót technikai okok miatt diszkvalifikálták az animációs Oscarért induló mezőnyből. A filmszakma elbíráló bizottságban székelő doktorai szerint a Team America nem is animációs darab, mivel a bábuk valós mozgást végeznek valós időben…
South Park – Nagyobb, hosszabb, vágatlan (1999)
Trey Parker és Matt Stone vérlázítóan profán botrányfilmje annak idején megelőzte a sorozat hazai bemutatását, így itthon talán még nagyobbat robbant, mint a mosdatlan szájú coloradói harmadikosok egész estés kalandjaira akkor már felkészült Amerikában. A tömegkultúra ciszternájában lubickoló trágár, gusztustalan, émelyítő, szentségtörő és aljas humor semmit és senkit nem kímél: a kanadaiak, Bill Gates, Szaddám Huszein, a Baldwin-tesók, a Sátán, mind megkapják a magukét. Széttrollkodva a modern civilizáció szinte minden szegmensét, Parkerék az idén 21. évadját taposó sorozattal és a mozifilmmel tekintélyes életművet idétlenkedtek össze, ráadásul rajtuk kívül csak nagyon kevesen élték túl a humornak ebben az abszurd, totálisan kompromisszum- és tabumentes tartományában. Hogy a heti ötletbörzéken hány rakéta durrant el, és ennek mennyi köze van a sikerhez, inkább nem akarjuk tudni. A ma is papírmasé-hatású SP-sorozat első részeiben az alkotók egyébként még valódi papírkivágásokat alkalmaztak, de már régóta számítógépekkel dolgoznak, egyes epizódokban megidézve/parodizálva a legnépszerűbb animációs stílusokat.
Karácsonyi lidércnyomás (1993)
Tim Burton és Henry Selick a stop motion bábanimáció egyik gyöngyszemét rakta le az asztalra az ünnepek földöntúli birodalmában játszódó történetével, ami a zombirajzfilmeken meg Monster High játékbabákon edzett gyerekeknek talán nem okozna álmatlan éjszakákat, a Burton-féle gótikus horrormotívumok miatt mégis inkább felnőtteknek ajánlott. Rosszcsont Jack, Halloween város ijesztgető mestere megirigyli a karácsonyvárosi Mikulás sikereit, ezért elraboltatja a vén hószakállút és a helyébe lép. A tervbe azonban hiba csúszik, az öreg pedig a halloweeni főgenyó Féregzsáknál köt ki. A műszakváltás nem a legjobban alakul, a Télapó kis kegyeltjei ugyanis a vártnál kevésbé örvendeznek a levágott fejű rongyláb ajándékoknak, és a saját arcát letépő rémbohócot vagy a szörnyfára felakasztott dalolászó hullákat sem igazán tudják hova tenni.
https://www.youtube.com/watch?v=AyeHlZ_kPtUAkira (1988)
A cyberpunk animék képzeletbeli trónját két film foglalja el, a Ghost in the Shell és az Akira. Forradalmi ötleteivel és képi elemeivel a mérföldkövet jelentő manga szintén örökbecsű anime változata rémisztő képet fest a jövőről. Egy haldokló társadalmat mutat be, amelynek belső rothadása elkerülhetetlenül magában hordozza a változás ígéretét. Az 2019-ben bekövetkező harmadik világháború után Neo-Tokióban gengszterek, vallási fanatikusok és utcai motoros bandák ócsítják az élet értékét az atomcsapást szenvedett metropoliszban. Egy ilyen banda legifjabb tagja a forrófejű Tetsuo, akit egy akció során elfognak és egy laborba szállítanak, ahonnan a kísérletek következtében már gyilkos szupererővel felvértezve szabadul ki. A hollywoodi húsipar persze régóta feni a fogát a sztorira, de az élőszereplős akciófilm nem igazán akar eljutni a gyártósorig. Kezdetben Leonardo DiCaprio és Christopher Nolan neve is felmerült az amerikanizáció ürügyén, de miután a filmterv a kissé életlenre sikerült Életet dirigáló Daniel Espinosa szintére hullott alá, talán jobb lennemegfeledkezni az egészről.
Hófehér (1983)
Nepp József és munkássága a magyar animáció történetében az egyik legfontosabb hivatkozási pont. 1983-as rajzfilmje talán az egyetlen, ami bár egy mesét dolgoz fel, de humora és kikacsintásai okán elsősorban a felnőtteknek szól. A Hófehérke vaskos feldolgozása azon túl, hogy egy remek paródia, társadalmi szatíra is, a hétköznapi ember elé tartott eléggé görbe tükör. A magyar rajzfilmgyártás egyik csúcsteljesítménye durván áthallásos és hihetetlenül cinikus humora miatt nem járhatott be olyan sikeres utat, mint a családi filmnek is vállalható Macskafogó, de van olyan jó, mint az utóbbi. A Hófehér fő erőssége egyértelműen a humora, amely a vizuális gegektől kezdve a nyelvi leleményekig (a rajzfilm dramaturgja Romhányi József volt) több formában megmutatkozik. De ezek közül a leginkább kiemelkedők a rengeteg furcsábbnál furcsa, sokszor egyenesen morbid, fekete komédiába csapó szituáció, amiben mesehőseink kénytelenek helyt állni.
Az idő urai (1982)
René Laloux francia-magyar koprodukcióban született és nálunk méltatlanul feledésre ítélt rajzfilmjét Hernádi Tibor és a Pannónia Filmstúdió más kiváló művészei népesítették be fantasztikus és felejthetetlen lényekkel, a legendás Jean Giraud, alias Moebius látványtervei alapján. Rettenetes a felütés: egy kisfiú balesetet szenved az apjával a félelmetes Perdide bolygón. Miután az apa belehal sérüléseibe, Piel egyedül marad és agyevő óriásszúnyogok támadják meg, amíg apja barátja ki nem menti. Jaffar az űrhajóján szállítja egy bolygó száműzött (és gonosz) hercegét és annak feleségét, majd menet közben felveszi az öreg Silbado meg a lila tündérrózsából kirajzó gömbölyded és gondolatolvasó “mákvirágokat”, Jadot és Yulát, akik cukiságban simán lenyomják a Disney bármelyik főhőskísérőjét. Kalandjaik érintik a borzalmas Gamma 10-et , ahol arctalan, angyalszerű lények hirdetik a totális egyformaság eszméjét. Végül egy üstökös gravitációs terére csatlakozva közelítik meg céljukat és szembesülnek az idő urainak hatalmával.
Fehérlófia (1981)
Jankovics Marcell eredeti képi világú, kiváló rajzfilmjei sem hiányozhatnak a listáról. Már az 1973-as János vitéz vagy a sok-sok év után megvalósult monumentális mű, Az ember tragédiája is lehetne a kiemelt példa, de mi mégis inkább az 1981-es Fehérlófiát választjuk, ami egy másik klasszikus, Arany László azonos című elbeszélő költeménye alapján készült, és sokat merített a magyar mellett a hun és az avar mondavilágból. Egyik legrégibb mesénk legalábbis feltehetően urál-altaji eredetű, a változatait megtalálni az eurázsiai sztyeppe más népeinél is (A Magyar Néprajzi Lexikon szerint több mint ötven változatban él). Pszichedelikus, elszállt és brutális darab a Fehérlófia tele vibráló színekkel, formákkal és ősi jelképekkel. Jankovics elképesztő vizuális fantáziája, formaérzékenysége, és mindezt egységes keretbe helyezni képes átfogó műveltsége révén ebben a tekintetben maximálisan kiállta a próbát, és egy még most is elementáris erővel ható művet tett az asztalra.
A vad bolygó (1973)
A francia-csehszlovák koprodukcióban készült rajzfilm története az Ygam bolygón játszódik, ahol az uralkodó humanoid faj, a kék bőrű óriás draagok rabszolgaként, illetve háziállatként tartják a Földről elhurcolt, om-nak nevezett embereket. Egyikük, a Terr nemű om útját kísérhetjük végig, aki szokatlanul szoros kapcsolatba kerül gazdájával, a draag lánnyal, Tiwával, majd megszökik és a kiirtásra ítélt lázadó emberek csoportjának vezetője lesz. Bosch és Dalí festményeinek, Terry Gilliam Monty Python-animációinak képi világát megidéző kultikus sci-fi rajzfilmjei alapján talán nem annyira meglepő, hogy a zsenigyanús rendező, René Laloux korábban pszichiátrián dolgozott. A vad bolygó, Az idő urai (1982) és a Gandahar (1988) mesterhármasának közös jellemzője, hogy mindegyik cselekménye földönkívüli világok bizarr lényekkel benépesített, fenyegető és szürreális környezetében hömpölyög – és több szinten is értelmezhető.
Íme, még néhány kihagyhatatlan animációs nagyjátékfilm:
Persepolis
Kubo és a varázshúrok
A fantasztikus Róka úr
Szuper haver
Ghost In The Shell
Macskafogó
Coraline és a titkos ajtó
Belleville randevú – Francia rémes
Libanoni keringő
Sárga tengeralattjáró
Chihiro szellemországban
A szentjánosbogarak sírja
Kiemelt kép: Az idő urai