Azok a bizonyos rendszerváltó évek – Modellváltás ’89 konferencia „Mindenki tetű a Magyar Népköztársaságban”  című rendezvényén jártunk

Ha belépünk az egykori Vörösmarty mozi terébe, a mai Premier Kultcaféba, és felocsúdunk a Modellváltás ’89 konferencia hatásos, a rendszerváltást idéző installációi, beöltözött munkásőrei, és más performance elemei után, akkor az is eszünkbe jut, hogy milyen filmeket látott itt annak idején. Persze, nagyteremben például a Facérokat, a Titanicot, a Hatodik érzéket, és a kamarateremben a Demi Moore-féle Tisztességtelen ajánlatot. Erről pedig az jut eszünkbe, hogy ez a Modellváltás 89’ programsorozat tisztességes ajánlat, és nemcsak azért, mert ingyenes volt, hanem azért is mert valóban véleményeket ütköztetett, nemcsak egyféle narratívát mutatott fel….

061.hu

A Pesti Srácok csapata remekül lefestette azt a sokszínűséget, amelyben benne volt Csengey Dénes madaras madzagnyakkendője, Lengyel László mákostészta pulóverének minden árnyalata, amely ruha a 89’-es taxisoknál is visszaköszönt, de benne volt a Rákóczi út butikjainak neonszínű, vibráló világa is. Mi a kétnapos rendezvénysorozatból a meglehetősen erős címet  („Mindenki tetű a Magyar Népköztársaságban”) kapott programon vettünk részt, amit Kövessy Róbert filmrendező moderált, a meghívott vendégek pedig Schuster Lóránt (P. Mobil), Sathy Róbert (ETA), és Szügyi István egykori politikai elítélt voltak. Persze, aki kijárta a rocksulit, az tudja, hogy a cím egy CPg-számra utal, és hogy a CPg tagjai börtönbe kerültek 1984-ben a dalszövegeik miatt.

Lóriról közismert, hogy nemcsak a P.Mobil tapsgépét kezeli profin, de remek történetmesélő is, az elején felidézett egy bizonyos padlást, ahová az édesapja elrejtette az indexre tett könyveiket… Azt mondta az apja: fiam, ezeket a könyveket itt olvashatod, le nem hozhatod. Így aztán tizenhat éves korában tudta, hogy a katyni tömegmészárlást nem a németek követték el, hanem a szovjetek. Az apja azt is hozzátette, hogy az iskolában vissza kell öklendezni azt, amit hallani szeretnének, de nem kell a hülyeségekkel foglalkozni. A társadalomban két identitás működött, a valódi és az, amit elő kellett adni. Lórinak az igazi erőpróba a honvédség lett, és úgy gondolta, hogy ezt a két éves marhaságot nem akarja végigcsinálni, ezért kikérte a könyvtárból a Magyar Néphadsereg szolgálati szabályzatát, egy hajnalban lemérte a körlet szélességét, hosszúságát és magasságát, kiszámolta hány légköbméter jut egy honvéd elvtársra, majd ajánlott levelet küldött a minisztérium panaszirodájába. Aztán addig tört borsot az Magyar Néphadsereg orra alá a leveleivel, észrevételeivel, hogy fél év után leszerelték.

Vikidál Gyula is megkapta a magáét, előkerült az a történet, mely szerint ő bevonult a pszichiátriára, csak hogy ne kelljen a P.Mobillal szerződésben foglalt koncerteken énekelnie. De míg Schuster igazolást próbált szerezni Vikidálnak a kórháztól, addig ő a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójában már a Dinamit számait énekelte fel. Schuster azért sem bocsátott meg neki, mert Vikidál soha nem kért bocsánatot, pedig nem holmi ártalmatlan jelentéseket írt, hanem azt állította, hogy a Mein Kampfot olvasta, és hogy könyvet készül írni Hermann Göring birodalmi légi marsallról. Ennek hatására mikrofonozták be az FMH öltözőjét, hogy lehallgassák, hogy a P. Mobil miről „vartyog”… Azt mondta Schuster, hogy ha megjelent volna egy lavór pörkölttel és egy vödör pálinkával, és akkor esetleg kibékülne, de semmi ilyen nem történt, és Vikidál azóta is folyamatosan hazudik. Megbocsátani annak lehet, aki beismeri a bűnét és bocsánatot kér, és akkor eldöntöm, hogy megbocsátok-e neki vagy sem.

Sathy Róbert elmesélte, hogy az ETA nevet Szócska Miklós adta a zenekarnak, és ő is írta a szövegek nagy részét – később  (2010-től 2014-ig) az egészségügyért felelős államtitkár volt. Amikor a névre rákérdezett a rendőrség, akkor azt mondták, hogy a barátnőiket hívják Etának. Előfordult az is, hogy akik jelentkeztek, hogy támogatni, segíteni akarják a zenekart, azok valójában besúgók voltak. Arra is biztatták őket, hogy ha az Anarchia és az ETA számaiknak más szöveget írnak, akkor elintézik, hogy kiadják kislemezen. Erre aztán a zenekar nem volt hajlandó…

Szügyi István politikai elítéltnek is volt köze a rock and rollhoz, ő a Nagyfa galerivel hallgatta tisztes távolból, a kerítésen túlról az Ifipark koncertjeit. A rendszerrel akkor került összetűzésbe, amikor Rolling Stones gitárosának, Brian Jonesnak a halála után megszerveztek egy emlékfelvonulást. Végigvonultak a Múzeum körúton, és ott elhangzottak olyan jelmondatok, hogy „Ruszkik haza!”… Begyűjtötte őket a rendőrség, Szügyit garázdaságért és közbotrány okozásért tartóztattak le, két hónapot töltött a Markóban, de semmit nem tudtak rábizonyítani, ezért elengedték. De a kálváriája csak ezután kezdődött…

Minden történetet nincs mód itt felidézni, de az biztos: itt volt 1999-ben a Hatodik érzék című film sajtóvetítése is, melyben a főszereplő kisfiú kapcsolatba került rég halott emberek szellemével. Egy órára valahogy mi is kapcsolatba kerültünk az Európát bejáró kísértettel, amit így hívtunk: kommunizmus.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula