A hajdani pesti belváros nemcsak utcáiban, házaiban is bőven tartogatott titkokat a helybeliek számára. Többek között ilyen volt az 1840-es években a Bálvány utcában (ma: Október 6. utca) található Blüchdorn-ház is, annak harmadik emelete. Ott működött ugyanis Strelisky Lipót , fotográfus. 

BARTA ZSOLT -Nullahategy

A XIX. század elején Pest népe még babonás félelemmel tekintgetett a fényképészek felé, ugyanis sokan azt tartották, hogy a fotós, amikor lefényképez valakit, elrabolja a lelkét is. Történetünk idején mindössze hárman hódoltak a pesti fényképezés nehéz műveletének, s egyikük volt Strelisky Lipót. A derék mester 1846 májusában nyitotta meg műhelyét, ám egy ideig vadásznia kellett a kuncsaftokra, nemcsak azért, mert az emberek féltek, hanem azért is, mert kevesen vállalkoztak a több órán át tartó procedúrára. Akkoriban ugyanis a fotózás úgy zajlott, hogy a fényképre, illetve dagerrotípiára vágyónak hosszú ideig kellett mozdulatlanul maradnia, az exponálási idő miatt.

strel2 - Az épület ma

A Blüchdorn-ház

Strelisky mester azonban úgy tűnik nem unatkozott, az erősen magyarpárti fotográfus műtermében ugyanis megfordult az alakuló forradalmi ifjúság színe java. Állítólag a Petőfi Sándorról készült dagerrotípia is a mester műve, ám ez csupán feltételezés, bizonyíték nincs rá. Arról viszont szólnak korabeli jegyzőkönyvek, hogy a mester, 1849 augusztusa után, amikor Haynau vette át az uralmat, úgy döntött, elérkezett a polgári ellenállásra az idő. Petőfi arcképével medallionokat készített, s azokat a pesti utcákon árulta, sőt nyíltan osztogatta. Természetesen lebukott, s minden tiltakozása ellenére a hírhedt Újépületbe, a Neugebaude-ba hurcolták. Ott egy osztrák, magyarul nem tudó tiszt elé vezették, aki a kihallgatást vezette. Elhangzott az első kérdés: Beruf? – vagyis, mi a foglalkozása az elfogott rebellisnek. Strelisky illedelmesen válaszolt, hogy ő bizony fotográfus, majd miután látta, hogy a tiszt nem érti, németül mondta, hogy photograf. Was für ein graf?– kérdezte felcsillanó szemmel a tiszt, aki rendkívüli fogást szimatolt, talán már az előléptetésén gondolkodott, hiszen nem mindennap fog el az ember egy renitens grófot!

Ám csalódnia kellett, ugyanis kiderült, hogy az előállított személy nem arisztrokrata, hanem egy fotográfus. És megtörtént a csoda. Kiderült, hogy amit Strelisky a szakmájáról elárult, arról a tiszt még életében nem hallott, sőt mi több, el sem hitte, hogy létezik ilyen masina. Az osztrák kiadta hát az ukászt, egy osztag nyomban kiment a Bálvány utcai házba, felmasíroztak a harmadik emeletre, ott összenyaláboltak mindent, amiről nem tudták, hogy mi lehet, majd visszatértek az Újépületbe. A tiszt óvatos volt, nehogy felrobbantsa ez a rebellis magyar, ezért Streliskynek az udvaron kellett öszeállítania gépezetét. Amikor elkészült, többen megszemlélték a csoda masinát, először tisztes távolból, majd közvetlen közelről is, miközben a mester igyekezett elmagyarázni, hogyan is működik a rendszer. És megtörtént a második csoda is aznap. A tiszt arca felderült, kihívta társait az udvarra, szépen, mosolyogva beálltak Strelisky elé, s udvariasan megkérték, készítsen róluk egy csoportképet. És a hírhedt Újépület udvarán, amelynek fala mellett végezték ki többek között, Batthyány Lajost is, Strelisky Lipót elkészítette a mosolygós hóhérok fotóját. Elégedettek lehettek az osztrákok, ugyanis a mester haladéktalanul visszaköltözhetett csoda masinájával együtt a Bálvány utcába, még csak meg sem fedték a tiltott Petőfi medallionok miatt.

strel3

Strelisky Lipót néhány évvel később átköltözött a Hold utcába, majd a Dorottya utcában nyitott fényírdát. Egyre kedveltebbé vált a fotózás is Pesten, így a mester számos hírességet lencsevégre kapott. Kamerája elé állt Fedák Sári, Blaha Lujza, a kor nevezetes színésznői, s többek között megörökítette az Aradi Tizenhárom egyik tábornokának, Damjanich Jánosnak az özvegyét is.

Fedák Sári, Damjanich János özvegye, ismeretlen hölgy

Hosszú életet élt, de mint azt fiának, a szintén fotográfusnak álló Sándornak, halála előtt elmondta, éjszakánként gyakran eszébe jutott az a bizonyos, Újépületbeli történet. Mert mi van, ha az osztrák tisztet nem érdekli a fényírás?