Kínában beköszöntött az újév, bár felteszem a hagyományos újévi koncertet nem egy ménes nyerítésével teszik emlékezetesebbé. Valóban keveset tudunk a kínai kultúráról, és amit Kína magából megmutat, inkább kissé bizarr, mintsem vonzó. Egy hatalmas kommunista ország, amely a nyugati kapitalizmus talpköve, napi kevés rizsért dolgozó milliók, és milliárdos kölcsönök a rendszeresen étkező, de rendesen eladósodott országoknak. Technikai fejlesztések és gagyigyártás. Erőszakos katonai nagyhatalom, ami a barátunk. Mennyi ellentmondás.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Ha a valódi kínai kultúrával szeretnénk megismerkedni, sajnos magunknak kell utána járnunk, és erre a borongós február kitűnő lehetőségekkel szolgál. Február 3-án a kínai Újévi Koncertet hallgathattuk meg a MÜPA-ban, míg a Kogartban március 14-éig látogatható a kínai tusfestészetet bemutató Párás hegyek – Illatos virágok elnevezésű tárlat néztük. Mi az utóbbira látogattunk el.
A kínai tusfestmény letisztultságával eleve vonzza a szemet, de sokáig nem találtam a kulcsot hozzá, nem találtam választ a miértre. Aztán egy, a kínai piktogrammal foglalkozó könyvben ráakadtam egy szerzetes jégmadarat ábrázoló munkájára. Sokáig kellet figyelnem, mire megértettem, hogyha a képről bármelyik ecsetvonást kitörölnénk, az egész kép egy kusza, fekete irka-firka maradna csupán. Hogy a szerzetes ebben a képben azt tanítja a számomra, hogy milyen a tökéletes egyszerűsítés, milyen a minden felesleges részlettől megtisztított lényeg, a se nem több, se nem kevesebb. Hogy ebben a minimalizmusban micsoda hihetetlen gazdagság, erő és tudatosság rejtőzik, hogy az ecsetvonások minimális számával arányosan hogyan maximalizálódik azok a fontossága. Tökéletes tömörítés, hihetetlen precízió.
Aki már látott igazi szamurájos filmet, az tudhatja, hogy a kardozós jelenetek éppenséggel a legunalmasabbak. A szamuráj, a harc mestere nem villog, nem üvöltözik, egyszerűen csak kioszt a három ellenfélre három darab vágást, és mire azok eldőlnek, a kard már újra a hüvelyében pihen. Az ilyen epizódok is azt mutatják, mennyire precíz és mértéktartó a keleti kultúra, és hogy ez a filozófia mennyire áthatja az írás, a festés és a harc művészetét. Nem véletlen, hogy a Hős című filmben a harcost az a filozófia teszi legyőzhetetlenné, amelyet végül egyetlen piktogramnyi szóba sűrít. A piktogram megfestésének módja egyúttal legyőzhetetlen harci technikájának kulcsa is. Értjük ezt az egységességet?
A Kogart kínai tusfestmény tárlatán sajnos rögtön szembesülünk azzal, hogy a megértés egy részéből ki vagyunk zárva. A több ezer éves hagyomány a legbecsesebb művészeti ágnak az írást, rögtön utána a festészetet tartja, és nem is véletlen, hogy e két művészeti ágat egyszerre szerepelteti. A képek és a melléjük írt versrészletek, bölcsességek kölcsönösen hatnak egymásra, értelmezik egymást, a befogadó számára sokkal tágabb teret hagyva a kompozíció értelmezésére. Akik abban reménykednek, hogy a versek lefordításával közelebb jutnak a megértéshez, sajnos csalatkozniuk kell, mert mind az írásképhez, mind az írásjelekhez önmagukban további értelmezési lehetőségek társulnak…
Természetesen nem szabad föladni a megértést célzó szándékot, jómagam is tökéletesen megelégedtem annak elgondolásával, ahogyan számtalan vázlat után, a mozdulatsorok elmélyült, a tökéletest megcélzó ismétlése után a mű megszületik. Ebben a folyamatban az alkotó végül tökéletesen eggyé válik a művet létrehozó mozdulatsorral, a kezében és a szívében egyaránt benne van a létrehozandó kép, és ezzel egyetemben az a mondanivaló, amit a kép hordoz, amit általa a szándékot mozgató mögöttes filozófia tanítani akar. Az alkotó tehát eggyé válik a tartalommal, és a jellel, ami azt hordozza. Erre mondják, hogy a kínai festő nem utánoz, hanem teremt. Egészen elképesztő.
A kiállítás anyagán is megmutatkozik, hogy a kínai festők témái egészen egyszerűek, apró természeti megfigyeléseken alapulnak, vagy egy tájat mutatnak be. Az ember egészen lényegtelen szereplő itt, gyakran látjuk, amint a képen üldögél, nézelődik, gondolkodik, meditál. Élvezi a festményt, ami körülveszi. Ha másért nem, egy nagy levegővételért, egy lélegzetnyi harmóniáért is érdemes végignézni ezeket az alkotásokat, mert általuk nem a valóság másolatával, hanem a lelkével találkozhatunk A portré, mint a harmadik kedvelt téma is inkább a szereplő érzelmeiről, belső világáról árul el valamit, mintsem külalakjáról.
Aki még jobban el szeretne merülni a kínai tusfestészet rejtelmeibe, látogasson el vasárnaponként az ingyenes tárlatvezetésre, vagy a legközelebbi rendezvényre február 22-én, a tavaszváró családi napra. És ne hagyja ki a kínai hippiket ábrázoló legyezőt se…
fotó: psmagazin.hu