A pesti belváros girbe-gurba utcáit megrögzötten kutatók különös világra találhatnak a Nemzeti Múzeum mögött. Manapság hivatalosan Palotanegyednek nevezik azt az 1860-1900 között épült, többnyire fényűző épületekből álló negyedet, amelyet hajdanán „Mágnásfertálynak“ hívott a városi népnyelv. Mai sétánkon bepillantunk a Reviczky utca egykori irodalmi életébe.
BARTA ZSOLT – nullahategy
A Palotanegyed a gazdag mecénásainak köszönhetően a város pezsgő, közéleti központjának számított. Művészek lepték el a negyedet, s sorra vették ki a nem túl drága bérlakásokat. A Reviczky tér (ma Mikszáth Kálmán tér) 1 szám alatt maga az írófejedelem, Mikszáth Kálmán lakott, a mai Bródy Sándor utcában (Főherceg Sándor utca) Gyulai Pál, és Jókai Mór, s régebben az utcában élt egy ideig Arany János is. Ebben az izzó, termékeny közegben számos arisztokrata segítette az irodalmárokat, ki pénzzel, ki szálláslehetőséggel, s ki mindkettővel.
Ilyen, felvilágosult nemes volt az Erdélyből származó gróf Bánffy Miklós, aki maga is írt, emellett a politikai közéletben is fontos szerepet játszott. Ő építtette a Wenckheim palota (ma az Országos Szabó Ervin Könyvtár) mellett, a Reviczky utca 7. és 5. szám alatti bérpalotákat, az utóbbiban ő maga is lakott, családjával együtt.
A Reviczky utca 7. szám alatti bérpalota harmadik emeletén lakott 1916-tól Babits Mihály, költő, a Nyugat irodalmi folyóírat főmunkatársa. Visszahúzódó, csendes ember hírében állt, aki minden idejét az irodalomnak szentelte, 1919 februárjától azonban veszélybe került nevezetes függetlensége. Boncza Berta, vagyis Csinszka, Ady Endre özvegye ugyanis kivetette hálóját Babitsra. A hirtelen rászakadt fájdalom és magány elviselhetetlennek tűnt Csinszka számára, s nem törődve a rossz nyelvekkel, akik nyomban a fátylat eldobó Petőfi özvegyéhez, Szendrey Júliához hasonlították, úgy döntött, Babits felesége lesz. A megriadt költő azonban nem adta be könnyen a derekát, igyekezett kikerülni Bertuka hálójából, ám keserédes frigyük így is egy éven keresztül tartott.
Csinszka gyakran jelent meg a Reviczky utcai lakásban, igyekezett meggyőzni a költőt, hogy egymásnak teremtették őket, ám annyira különbözőek voltak, hogy kapcsolatuk eleve kudarcra ítéltetett. 1920-ban aztán Berta csalódottan hagyta el Babitsot, aki úgy gondolta, végre visszakaphatja addigi, nyugalmas életét, ám nem így történt. Az egyetemen már korábban megismerkedett egy fiatal, Miskolcról származó tehetséges költővel, Szabó Lőrinccel, akit tanítványának fogadott. A két férfi sülve főve együtt volt, angol klasszikusokat fordítottak, verseket elemeztek, irodalmi életet éltek. Babits irigyelte a fiatal, tőle húsz évvel fiatalabb Szabó Lőrinc nőkkel kapcsolatos sikereit, és ez csak fokozódott, amikor Szabó, mint albérlő odaköltözött hozzá. Az egyik hódítás aztán végzetesnek bizonyult Babits számára. Szabó Lőrinc megismerkedett egy nála öt esztendővel idősebb költőnővel, Tanner Ilonával, aki Török Sophie néven jelentette meg verseit. Már az esküvő időpontját is kitűzték, amikor Babits bevallotta, hogy szerelmes Ilonába. És ekkor hihetetlen esemény történt a Reviczky utcában: Szabó Lőrinc lemondott a közelgő frigyről, Tanner Ilona pedig beleszeretett Babitsba, aki feleségül is vette.
A szomszédos, 5. számú épületben, amelyben maga gróf Bánffy is lakott, nem volt ilyen csendes az élet. 1935-ben ugyanis ide költözött be Karinthy Frigyes és családja. A nevezetes familiát éppen kilakoltatták lakbér tartozásuk miatt előző, lágymányosi lakásukból, Bánffy gróf pedig azonnal felajánlotta a bajba jutott családnak, hogy költözzenek egy időre a Reviczky utcai palotába. Karinthyék természetesen úgy folytatták új otthonukban, mint ahogy az előzőben abbahagyták. A házaspár vendégek nélkül szinte soha nem tért haza, ahol aztán hajnalig mulattak. Az éles nyelvű Bőhm Aranka gyakran szított látványos veszekedést férjével, ilyenkor rengett, nemcsak a palota, hanem az utca is.
Az idillnek 1936-ban szakadt vége, amikor kiderült, hogy Karinthynak agydaganata van. Az író a Reviczky utcai házból indult Svédországba, ahol Olivecrona professzor sikeresen megoperálta. A műtét és hazaérkezés után Karinthy ebben az épületben vetette papírra Utazás a koponyám körül című regényét. Az író Cini nevű fia – aki maga is kiváló tollforgató lett -, sokat emlegette apjának azt a kijelentését, amit a Reviczky utcai palota előtt tett neki, mintegy búcsúzásképpen: „Fiam, mire visszajövök, növessz szakállt, akkor talán több tekintélyed lesz nálam!“