A kortárs krimisorozatokból tudjuk, hogy a kilencvenes évek már történelmi idő, saját arculati kézikönyvvel, szóval, már elég messze vannak ahhoz, hogy beazonosíthatóak legyenek a hajak, a pulcsik és a Music Television főcímeinek hangeffektjei. Ráadásul most újra divat a szakáll, ami az out door hegymászó hippiknél mindig is trendi volt. Éppen ideje volt leforgatni az 1996-os, tragikus véget érő Himaláját megmászó csoport történetét. A film dokumentarista jellegű, a címet (Everest) se cifrázták túl.
PZL – nullahategy
Baltasar Kormákur mozija olyan, mint egy dramatizált Nat Geo film, csak most nem légikatasztrófát rekonstruálunk, hanem hegymászást, és lényegesen nagyobb a költségvetés, így profi színészek húzogatják a karabinert. Az 1996-os katasztrófát Jon Krakauer, az egyik hegymászócsapat tagja írta meg, amit nálunk Ég és jég címmel került forgalomba. A témát először Halál a Himaláján címmel dolgozta fel az amerikai ABC csatorna 1997-ben, majd egy év múlva Everest címmel jelent meg egy 45 perces IMAX-dokumentumfilm, Liam Neeson narrációjával.
Nem is értjük, miért vártak olyan sokat, hogy elkészüljön az IMAX-es mozifilm is. 17 év elteltével újra elővették a vékony a történetet, amihez két profi forgatókönyvírót, William Nicholsont (Gladiátor) és Simon Beaufoy (Gettómilliomos) szerződtettek. Ráfértvékony sztorira, hogy életet leheljenek bele, de még a két hollywoodi iparosnak sem sikerült megmásznia a dramaturgia csúcsait. Az out door kalandfilm semmi másról nem szól, mint néhány derék hegymászóról, akik meghódítják az Everestet. Rajtakaptál, nincs történet. Eljutnak az alaptáborba, onnan egyre feljebb, majd jön a csúcstámadás, és vissza. Egyetlen igazi konfliktust a vihar okozza, aminek persze nagy ára lesz, meghal néhány derék ember.
A filmben vékony a magánéleti dráma is, Peach Weathers (Robin Wright) neje, Jan Hall (Keira Knightley) babát várnak, együtt izgulunk, hogy vajon találkozik-e majd születendő kislányával, vagy a hegy legyőzi őt. Van a történetben egy tönkrement házasság is, ami elől a férj egy még nagyobb problémahegy felé veszi útját, az pedig az Everest. Ugyanakkor a magánélet sehogy sem hurkolódik rá a történetre, és valójában mellékes is. A figurák egydimenziósak, mindenki jófej, közösségi emberek, akik egymást segítve jutnak közelebb a csúcsok felé. Talán egy karaktert raktak fel, ő pedig a Scott Fischert alakító Jake Gyllenhaal, aki úgy néz ki, mint egy rockisten, csak nem egy kontroll ládán tartja a bal lábát, hanem az Everest egyik havas szikláján.
Hogy miért akarják megmászni a 8848 méteres Mount Everestet (ami egyébként egy Boeing 747-es utazómagassága), nos, erre is csak azt a jófej dumát kapjuk, hogy mert ott van… Szerencsére Tibet relatív közelsége ellenére is csak néhány new age fröccsöt kapunk, pedig eléggé adná magát, hogy elcsattanjon egy-egy Coelho-idézet. Ki kell mondjuk: annak ellenére, hogy folyamatos a magassági mámor és a tériszony, a film valójában unalmas. Néhány érzelmes műholdas telefonálás pedig olyan, mint az Armageddon könnyfakasztó jelenete a Kennedy Űrközpont és az űrhajó között. Viszont kétségtelen, hogy soha semmi nem mutatta be ilyen átélhető módon a hegymászás kalandját. Az IMAX-élmény után, már nem tudunk úgy belebújni egy polár pulóverbe, hogy ne jusson eszünkbe az Everest.
Everest
színes szinkronizált amerikai film
Bemutató dátuma: 2015. szeptember 17.
rendező: Baltasar Kormákur
szereplők: Robin Wright, Kiera Knightley, Jake Gyllenhaal, Emily Watson
Forgalmazó: UIP-Duna Film