Negyven évvel ezelőtt mutatták be a Ludas Matyi című rajzfilmet és 35 esztendeje a Vukot. A filmek legendás rendezője, Dargay Attila idén ünnepelné kilencvenedik születésnapját. Számos kiállítás, programsorozat és rendezvény emlékezik a kivételes tehetségű alkotóra, sőt, sikerfilmje, a Vuk is újra látható a mozikban. Dargay Attila felesége, Henrik Irén, aki a filmek operatőre is volt, szívesen mesélt és készségesen mutatta meg az óriási mappákban és fiókokban őrzött kincseket: rajzokat, forgatókönyveket, plakátokat és celuloid kockákat. Dargay Attila csodálatos élettörténetét.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Mindannyian emlékszünk a pillanatra, amikor beleszerettünk Dargay Attila figuráiba, de mikor szeretett bele Dargay Attila az animációs filmekbe?
Amikor gyerek volt nagyon sok Disney filmet látott. Egy hosszan tartó betegség miatt fekvésre kényszerült, az animációs filmek jelentették számára a boldogságot. A Disney egy korai filmjét, a Kacagó tarka tavasz címűt látta először, alig három esztendősen, és teljesen elvarázsolta. Mire iskolába került, már remekül rajzolt. Viszonylag sovány volt, és apa nélkül nőtt fel, ezért túlságosan féltett kisfiú volt. Nem sportolt jól, sokszor csúfolták. Többször mesélte, hogy úgy tudta magát „megváltani”, hogy lerajzolta a gyerekeket, így próbált egy kicsit kompenzálni.
Henrik Irén (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Dargay Attila munkái nagyon egyediek, azonnal felismerhetőek, fantasztikus kreativitásról tanúskodnak. Ha jól tudom, volt honnan hoznia a művészi hajlamot.
A nagypapája a korai színész korszakban ekhós szekérrel járta Magyarországot, színész volt. Pozsonyban megismerkedett egy ifjú hölggyel, ő lett Attila nagymamája. Amikor gyerekük született már nem járhatták tovább a világot, így a nagypapa gondnoki feladatot vállalt a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyről később könyvet is írt. Nagyon sokoldalú, igazi reneszánsz ember volt, aki ápolta a színészek hagyatékát és több könyvet és monográfiát is írt. Dargay Attila édesanyja gyönyörű énektehetséget örökölt, Attilában pedig a művészi véna tovább öröklődött.
De ha ezt a vonalat követi, akkor nem színész lett volna belőle…
A “színészi vénája” a rajzaiban, a figuráiban teljesedett ki. Ha ránézünk egy-egy rajzára, egy-egy karakterre, láthatjuk, hogy a figura sosem statikus, mindig érződik benne a mozgás. Dargay Attilát sosem csak a figura érdekelte, mindig az izgatta, hogyan lehetne mozgatni az adott alakot. A figura mozgásvilágával szerette volna bemutatni a karakter tulajdonságait, egyéniségét.
Fotó: Horváth Péter Gyula
De a tervekhez azért muszáj volt statikus figurákat is rajzolnia…
Igen, hiszen abból dolgozott a többi rajzoló. Ilyenkor minden oldalról le kell rajzolni a szereplőt. Attilánál nagyon sokszor már ebben a stádiumban megjelent a mozgás, nem bírta ki hogy a figura ne lépegessen, szaladjon vagy gesztikuláljon egy kicsit. Nem szeretett egymagában álló alakokat rajzolni, azt mondta, hogy az nem életszerű, hiszen miért állna ott egy helyben az a róka vagy az a liba… Amint kitalálta, azonnal mozgásba hozta őket, hiszen ez az animáció lényege. Gyönyörű dolgokat rajzolt és tervezett és minden karaktere az első pillanattól kezdve tele volt élettel! Amikor a kezdő rajzot megrajzolta egy jelenethez, mindig rajzolt mellé arckifejezéseket, mozdulatokat, így az animátorok később könnyebben tudtak dolgozni, hiszen látták, hogy a rendező pontosan mit képzelt el.
Végig jelen volt minden munkafolyamatnál, a tervezéstől a rajzoláson át a színezésig?
Mindig ott volt és szinte mindig ott ült a rajzolók között és dolgozott. Bármikor kérdezhettek tőle, bármikor segíteni tudott a rajzoló kollégáknak. Azt mondták rá, hogy ő az „animációs sztahanovista”. Ha ő leült és elkezdett dolgozni, nem állt fel addig, amíg kész nem volt, amit szeretett volna. Elég gyorsan dolgozott és nagyon termékeny volt.
Asztal mellett dolgozott, vagy bárhol, bármikor tudott alkotni?
Bárhol tudott rajzolni és nagyon sokszor leült, akár egy sarokba és szinte azonnal nekilátott. Ő 10-12 órát ült a rajzai felett én pedig ugyanennyit álltam a kamera mögött. Érdekes házaséletünk volt, mégis 52 esztendőt töltöttünk együtt.
Képes forgatókönyv a Vukról (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Milyen munkafolyamatokból áll össze egy animációs film?
Először megszületik a szinopszis, a történet. Miután azt elfogadták, megszületik az irodalmi forgatókönyv. Ebben már dialógokat is olvashatunk, hosszabb szöveges részek között. A rendező ezek után elkezdi képileg is felépíteni a történetet, próbálja előbb fejben, majd papíron is megtervezni a mozgásokat, és megszületik a képes forgatókönyv. Ehhez készül a „timing”, azaz megtervezi a rendező, hogy egy-egy jeleneten belül melyik mozdulat hány másodpercig tart, így alakítva a figura tempóját és személyiségét. A képes forgatókönyvek – ha jól és precízen készítették el őket – alkalmasak arra, hogy a stáb akár a rendező nélkül is legyártsa a filmet.
A forgatókönyvek és a dialógusok mennyiben függtek Dargay Attilától?
A forgatókönyveket általában együtt írták Nepp Józseffel, a dialógusokat pedig a Romhányi Józsefnek köszönhetjük, aki ebben igazán kiváló volt. Olyan viccekkel, szójátékokkal tudott előállni, mint senki más. Azóta szállóigévé váltak azokat a frázisok, rímek és mondatok, amelyek mondjuk a Ludas Matyiban hangzottak el. Sokszor az aranyos, vicces szövegekhez igazították a képeket a rajzokat is.
Dargay Attila hány filmet készített?
A Pannónia Filmstúdió életében hat egész estés filmben volt érdekelt, négynél rendezőként szerepelt. Ludas Matyi, a Vuk, a Szaffi, az Erdő kapitánya, a Sárkány és papucs és a Vacak a hetedik testvér.
Mennyi maradt dobozban?
Elég sok, és voltak köztük nagy kedvencek. A Daphne és Cloé című történethez például fantasztikus tervei voltak. De nagyon sokat küzdött például Odüsszeusz kalandjainak megfilmesítéséért is. Ehhez is nagyon sok rajz készült, de csak kevés maradt meg belőlük.
Azért Odüsszeusz nem egy tipikus tündérmese…
Nem, de egy nagyon vicces, kifejezetten vidám történet kerekedett volna belőle Dargay Attila elképzelése szerint. A legnagyobb „szerelme” a Csongor és Tünde volt, amihez még képes forgatókönyvet is készített. Sajnos az eredeti Vörösmarty alkotás nyelvezete nagyon súlyos, nagyon nehéz, így rendkívül nagy átalakításon esett volna át, ez pedig nem aratott osztatlan sikert. Fantasztikus képek és karakterek születtek, de a film sajnos sosem készülhetett el, nem kapta meg a támogatást.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A Ludas Matyi óriási siker volt negyven évvel ezelőtt és most, amikor a jubileum tiszteletére ismét bemutatták… Vicces történet lett Fazekas Mihály művéből. Ez volt a cél?
Dargay Attila mindennek a humoros oldalát próbálta megfogni. Ott volt például a János vitéz, amelyet végül Jankovics Marcell rendezett meg és amelyre Attilának is volt terve, de ő sokkal inkább a vicces oldalát próbálta megfogni a dolognak. Talán pont ezért nem tetszett az ítészeknek. Amikor végül a Fazekas Mihály Ludas Matyijának rendezését sikerült elnyernie, először kicsit meg is ijedt, hiszen az eredeti mű nem mondható igazán humorosnak. Ráadásul alig több mint egy évtizeddel előtte készült a történetből egy fantasztikus mozifilm Soós Imre főszereplésével, amit Dargay is imádott és nem szerette volna ugyanazt megcsinálni animációs filmként. Ezért aztán megpróbált mindenféle kiegészítéseket, változtatásokat belevinni Ludas Matyi történetébe. Az első gondolatai szerint lett volna a filmben tortacsata, több beszélő liba, sőt, átkerült volna a sztori egy másik korszakba. Nyolcszor dobták vissza, míg végül egy az eredeti költeménnyel szinte megegyező forgatókönyvet fogadtak el. Persze azért Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József sokat lazítottak az eredeti történeten. Emberközelivé, gyerekek számára is érthetővé és szerethetővé tették Ludas Matyi kalandját.
Tesztelte a gyerekeken a filmeket?
Ahhoz, hogy gyerekfilmet csináljon valaki, egy kicsit infantilisnek kell lennie. Az első tesztközönség Gálvölgyi János két kislánya volt, aztán még nagyon sok gyereket hívtunk ezekre a találkozókra. Nekik mesélte el a történeteket és figyelte, hogy nevetnek-e, hogy élvezik-e a sztorit. Nagyon érdekes volt, ahogyan a gyerekek reagáltak. Attila arra figyelt, hogy melyik pont az, ahol a gyereket már nem köti le a sztori. Ha volt ilyen pillanat, akkor tudta, hogy változtatni kell. Nagyjátékfilmeknél – később nagyobb tesztközönséggel is – mindig alkalmazta ezt a technikát. Biztosra szeretett volna menni.
Meg is lett az eredménye…
Óriási siker volt a Ludas Matyi és a Vuk is. Igazi szenzáció. Egy ilyen kis országban soha senki nem produkált még milliós nézettséget. Ha egy filmet akkoriban összesen százezren láttak a moziban, már óriási volt a boldogság. Ehhez képest a Ludas Matyi és a Vuk nézőszámai millió fölött voltak.
A Ludas Matyi vázlatai (Fotó: Horváth Péter Gyula)
A Vuk előbb négy részes sorozatként volt látható a tévében, utána lett belőle mozifilm. Azért ez még Magyarországon is furcsa volt, nem?
Igen, szegény Attila majdnem szívinfarktust kapott, amikor megtudta, hogy mi a feladat. Óriási munka volt már az is, hogy Fekete István regényét szétszabdalva sorozat szülessen a Vukból. Aztán amikor lement a televízióban, jött az utasítás, hogy alig néhány hónapon belül „fércelje össze” a részeket és legyen belőle egész estés mozifilm. Hatalmas feladat volt, ráadásul szerintem nemigen történt még olyan, hogy egy filmet előbb a televízióban, majd utána a moziban mutassanak be. Valószínűleg a marketing szakemberek, ha lettek volna, sírva szaladnak ki a világból.
De így is óriási siker volt, még különféle kiegészítő ajándékok is készültek hozzá. Plüss róka, tolltartó…
Sőt, még vukos bugyi is volt. Az egyik kolléganő újságolta a filmstúdióban. Szakadtunk a nevetéstől. Attila nagyon boldog volt, hogy ennyire szeretik a figuráit, hogy a gyerekek rajonganak az általa kreált karakterért. Egy plüss Vukot mi is kaptunk ajándékba, megmutattuk az akkori kutyánknak, aki egy nagyon okos airedale terrier volt. Mintha tudta volna, hogy milyen fontos figura is ez a mi életünkben, imádta a játékot, nyalogatta, hordozta mindenhová, de azon kívül, hogy az egyik gomb szeme kiesett, teljes épségben megmaradt a „kis Vuk”.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Kinek az ötlete volt, hogy film szülessen Fekete István történetéből?
Az, hogy a Vukból film készüljön, tulajdonképpen Nepp József inspirációjának köszönhető, bár Dargay Attila tíz évvel korábban már készített képregényt a történetből. Mentünk nyaralni, csomagoltunk és kérdezte Attilától, hogy mit fog olvasni a pihenés alatt. Attila mondta, hogy viszünk Jókaikat, krimit… Nepp József pedig azt ajánlotta, olvassa el Fekete Istvántól a Vukot, neki az a kedvence. Így is történt és Dargay halálosan beleszeretett a „rókaregénybe”. Azt hiszem a Vuk sikere kódolva volt. Két zseni, egy fantasztikus író és egy zseniális rendező, találkozott. Fekete István nagyon kedves történetet álmodott meg, amihez Dargay Attila nagyon aranyos, szerethető rajzfilmet álmodott.
A beszélgetés közben rengeteg rajzot, képes forgatókönyvet celluloid kockát láttunk. Minden emlék megvan?
Amit tudtam, megőriztem. Sajnos nagyon sok rajz, amely különböző pályázatokra készült, eltűnt. A celluloid kockákból is rengeteg hiányzik, a Pannónia stúdió megszűnésekor sajnos sok minden megsemmisült, így nagyon kevés anyagunk maradt. A falakon, a könyvespolcokon és az óriási mappákban persze a mai napig itt vannak a rajzok és tervek. Olyanok is amelyek megvalósultak és olyanok is, amelyek dobozban maradtak.
Utóbbiakból még akár lehet is valami?
Vannak terveim, hiszen rengeteg szerethető karaktert tartogatnak még a mappák, és remélem, hogy lesz még elég energiám, hogy a dobozba szorult álmok közül valamelyiket még valóra váltsam.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula