Láttunk már telefonnal készített netes sorozatokat, most elkészült egy mozifilm is, amely olyan, mintha egy iPhone-nal rögzítették volna, némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy a szereplők egy része is emoji, a film egyharmadában csak sms – és e-mail-üzeteket láthatunk, a dolog mégis rendben van. A Keresés című filmet mindig keretezi valami, vagy egy mobiltelefon monitora, hol a Facebook vagy az Instragram arculati elemei láthatóak a sokszor élő adásban bejelentkező szereplők körül.

PZL – 061.hu

És ez lehetne rossz is, de valójában a Keresés abszolút működő, klasszikus régi vágású thriller, amelyben eltűnik egy kamaszlány, és nyomába ered az édesapja, a nyomozást pedig egy eltűnési ügyekben specialistának számító nyomozó, Rosemary Vick (Debra Messing) vezeti. Amellett, hogy a film korrekten feltárja a mai kamaszok netes szubkultúráját, a közösségi média szociológiáját, tömegpszichózisát, legalább annyira családi dráma is, mindazon túl, hogy egy egyenes vonalú sztorival van dolgunk, amihez hozzácsavartak némi elterelést is, de ez pedig a krimik sajátja. A film tehát hagyományos thriller is egyben, így aztán nem könnyű eldönteni, hogy mennyire volt jó ötlet, hogy a mozivászon pont olyan lett, mint egy számítógépes monitor vagy éppen egy okostelefon kijelzője. Nem lett volna-e a kevesebb több.

Szóval, ha nem minden képkockába lógnak bele netes hirdetések, felugró popup ablakok. A történet ugyanis  túlságosan is hagyományos ahhoz, hogy formailag ennyire radikális, vibráló legyen. Elfárad az ember szeme. Ha a gép előtt ülünk, akkor legalább fél óránként felállunk, kimegyünk a konyhába, megiszunk egy teát, kivisszük a szemetet, bármi. Viszont a moziban közel két órán át egy vibrálnak az sms-falak, ugrálnak az emojik és a hirdetések. Persze, ha a telefonon megy a keresés, akkor a fák és az épített környezet helyett bámuljunk pixeleket, oké, de legalább azokat a képsorokat nem webkamerán kéne néznünk, amelyek úgymond a való világ tereiben zajlanak. A film nélkülözi a sztárokat, egy ázsiai család mindennapjait ismerjük meg, elsősorban az apát, a David Kimet alakító John Cho remekül építi fel az egyre inkább kiboruló, lányáért Margot-ért (Michelle La) aggódó családfőt.

A legjobb nem is a feszült történet felépítése, hanem a családi dráma kibomlása, melyben kiderül, hogy az anya elvesztése után a lányát egyedül nevelő apa csonka családjában milyen sok az elhallgatás, az elfojtás, hogy mennyire nem ismeri az apa a lányát. Épp ezért éri meglepetésként Davidet az a világ, amit a lánya gépén talál. A film egy értékelhető, színvonalas munka, de legalább olyan érdekes a mögé rakott üzleti modell, amit a producerük, Timur Bekmambetov tett naggyá, a minimális büdzséből készülő “screen life”-filmekkel, amelyek bizonyos szempontból rokonai a nulla költségvetésű, sötét lakásokban, vagy pincékben játszódó kortárs horroroknak. És igen, van, amikor mindennél félelmetesebb egy emoji vagy éppen egy képernyőkímélő monoton grafikájával érzékeltetett csend.

Keresés
amerikai film
szereplők: John Cho, Debra Messing, Michelle La
rendező: Aneesh Chaganty
bemutató: 2018. szeptember 20.