„Egyszerűen csak jól akarom érezni magam” – Különleges születésnapra készül Szűcs Gabi

Különleges bulit szervezett idei születésnapjára Szűcs Gabi. A Cotton Club Singers ma már szólóban sikeres énekesnője pályafutásának összes szereplőjét meghívta egy különlegesnek ígérkező jamborira a Budapest Jazz Clubba, január 30-ra. Három év után újra együtt énekel a Cotton Club Singers, megszólalnak a magyar nyelvű pop dalok, a jazz zenekarral Amy Winehouse-t idézik meg, és az electro-swing hazai csapata, a Stereo Swing is fellép. A születésnap tiszteletére egy kis számvetésre kértük szűcs Gabit.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Azt mondod, „félkerek születésnap”, amit ünnepelsz. Milyen számok köthetők még ehhez? Hány évnyi énekléssel, hány dallal és hány formációval tudsz elszámolni?
Húsz éve kezdtem énekelni, eddig három formációban mutattam meg magam és összesen legalább 500 dalban énekeltem. Ha jól emlékszem tizenhárom lemezt készítettünk a Cotton Club Singers tagjaival, megjelent két szólóalbumom és egy eddig egy lemezem a Stereo Swing formációval.

A Cotton Club Singers jelentette számodra a kezdetet?
Az egy nagyon szép, ma már mondhatjuk, hogy szinte meseszerű történet. Annak idején mindannyian Sík Olga tanárnőhöz jártunk énekelni, akkoriban ő volt „a nagybetűs Énektanár” Magyarországon. Ő tanította a példaképeinket, Katona Klárit, Presser Gábort és a többieket, persze hogy óriási volt nála a túljelentkezés. Aki vinni akarta valamire, Olga nénit kereste. Fantasztikus csapat jött össze abban az évben, amikor én hozzá jártam. Zséda, László Boldizsár, Szekeres Adrien, Janza Kata… különleges évfolyam volt, szinte mindenki a pályán maradt és kivétel nélkül nagyon sikeres lett később.

Összetalálkoztatok, egymásra néztetek és már indult is a Cotton Club Singers?
Ha nem is ment ilyen gyorsan a dolog, de nem volt sokkal bonyolultabb a történet. Egy házibuli pecsételte meg a sorsunkat, ahol valahogy mi négyen keveredtünk ki az erkélyre és hajnali négyig beszélgettünk. Előbb barátok lettünk, később saját örömünkre elkezdtünk együtt énekelgetni. Később, egy növendék koncerten viccből előadtunk egy-két dalt és óriási sikerünk lett. Később Olga néni biztatására újabb számokat is összehoztunk, de nem vettük komolyan az együtt éneklést. Akkoriban még mindenki a színház körül sertepertélt, hiszen zenés darabok szerepeire pályáztunk. Viszont sorra jöttek a fellépések, és mindenütt a Cotton Club Singers számokat követelték. Akkora volt a siker, hogy úgy döntöttünk, kilépünk a színházból és belevágunk, ez lesz a mi közös fő projektünk.

 Azonnal sztárok lettetek?
Sok fellépésünk volt, de inkább csak klubokban énekeltünk. A nagy ugrást három év után egy a Budai Parkszínpadon adott koncert adta, amelyet rögzítettünk is. Megjelent a koncert anyaga és Friderikusz Sándor – a tudtunk nélkül – bemutatta a műsorában, amely akkor Magyarország egyetlen talkshowja volt, mindenki azt nézte. Így az egész ország megismerte a nevünket és özönlöttek a felkérések.

Egy fiatal, az iskolából épphogy kikerülő énekes nem arra vágyik inkább, hogy egyedül álljon a színpadon, hogy az ő neve díszelegjen a plakátokon, ne pedig egy csapaté, ahol ő csak egy a négy kiváló hang közül?
Biztosan van, aki így gondolja, de nekem biztonságot adott, hogy vannak társaim, hogy együtt visszük a hátunkon a koncertet. Nem kellett élet-halál harcot vívni a sikerért, amit szólóelőadóként meg kell tennie az embernek. Csak a zene számított, csak az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és a nézők nagyon hálásak voltak ezért a laza és vidám attitűdért. Négyen nagyon erősek voltunk és bár nem voltunk kiforrottak, erősítettük egymást. Jó lemezeket csináltunk, sikeres koncerteket adtunk, szeretet minket a közönség, így sokáig nem vágytam arra, hogy szóló produkcióm legyen.

Tizenhárom évet töltöttél a Cotton Club Singersben. Miért lett vége?
Akkor érett meg bennem a szólókarrier iránti vágy. Fordulópontnak éreztem azt az esztendőt. Már korábban, amikor Zsédenyi Adrienn bejelentette, hogy kilép és szólóban szeretné folytatni, az is nagyon szíven ütött. Ez a Cotton Club Singers hetedik évében volt. Akkor még nem volt kérdés, hogy keresünk-e magunk mellé még egy lányt és meg is találtuk Kozma Orsit, aki korábban a Jazz+Az zenekarban énekelt. A tizedik esztendő után már keményebb volt. Sikereink csúcsán voltunk rengeteg fellépésünk volt, de nem voltam igazán boldog, éreztem, hogy valami hiányzik. Sokáig tépelődtem, hogy merjem-e vállalni a szólókarriert, hiszen a swing és a jazz műfajában nagyon nehéz önálló előadónként nagy tömegeket megmozgatni, popénekesnő pedig nem akartam lenni. Amikor aztán Orsi is úgy döntött, hogy kiszáll, én is rászántam magam és önálló karrierbe kezdtem.

Sztár szerettél volna lenni?
Engem sosem az izgatott, hogy hányan hallgatnak, hogy megismernek-e az utcán vagy hányan nézik meg a klipem a youtubeon. Viszont szerettem volna megtapasztalni végre, hogy milyen az, amikor önálló döntéseket hozhatok, amikor a saját érdekeimet kell csak szem előtt tartani, amikor nem kell alkalmazkodnom. Orsi és én kiváltunk, nem sokkal később pedig fel is oszlott a Cotton Club Singers. A sikerünk bizonyítéka, hogy nagyon sokan elindultak a nyomdokainkon, a Group ’N Swing, Gájer Bálint vagy a Budapest Bár ma is nagyon sikeresen hozza ezt a stílust.

Utólag visszanézve jó döntés volt?
Egyértelműen.  Rengeteg ajtó nyílt ki előttem és felfedeztem magamban olyan dolgokat, amelyekről korábban nem is tudtam, hogy képes vagyok rá. Elkezdtem dalokat írni, fantasztikus érzés volt először elénekelni a saját számomat. Korábban nem gondoltam volna, hogy ez nekem menni fog. Nagyon élvezem a dalszerzést és mind a mai napig hatalmas boldogságot jelent, ha olyan dalt dúdol a közönség amit én írtam. Mára biztos lettem abban, hogy – persze zenekarral és táncosokkal az oldalamon – de önálló énekesként vagyok a legjobb a színpadon.

De fő vonalat mégis egy zenekar, a Stereo Swing jelenti az életedben. Így megint egy formáció része vagy, nem?
Igen is, meg nem is. A Stereo Swing a zenekar, akik mögöttem tolják az eletronikus swing zenét. Én pedig vagyok az énekes. Úgy is szerepelünk mindenütt, hogy Stereo Swing featuring Szűcs Gabi. Valójában annyira más stílust képvisel ez a formáció, annyira távol áll attól a zenei világtól, amihez azelőtt tartoztam, hogy úgy éreztem, muszáj valahogy elkülöníteni a szólókarrieremtől. Ráadásul a Stereo Swing mellett vannak más koncertjeim is hagyományos swing zenekarommal és más zenészekkel.

Most hol tart szerinted a Stereo Swing és hol tartasz te?
Jelenleg a Stereo Swing adja a fő csapásirányt, de biztos vagyok benne, hogy fogok én még másféle dalokat, másféle stílusban is énekelni. Azt szeretném, ha a nevemet hallva az jutna az emberek eszébe, hogy „ja a Szűcs Gabi, aki mindenfélét énekel”.  Tényleg mindenféle fellépést elvállalok, amiben látok fantáziát. Nem tudom, hogy merre visz az utam a következő években, de annyi biztos, mindent csak addig csinálok, amíg könnyedén megy, amíg lazán és örömmel tudom csinálni. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam. Az élet most arra vitt, hogy a Stereo Swingre koncentráljak, hiszen nagyon sikeres a projekt, a közönség várja tőlünk az új dalokat és a koncerteket, büszke vagyok rá, hogy ennek a formációnak köszönhetően egy újabb generáció tagjai is megszerették a swinget.