Oknyomozó újságíróknak veszélyességi pótlék járna, hiszen nemcsak Oroszországban és a többi áldemokratikus játékterekben likvidálják őket. Azaz nem Purlizer-díjat kapnak, hanem novicsot a kilincsre, golyót a fejbe, de úgy tűnik, még az Egyesült Államokban is földönkívüli Venommá kell válnod ahhoz, hogy kimondhasd az igazságot. Bár a képregény-fanatikus gyíkműhelyek és más olvasó klubok szétszedték a Venomot, nekünk tetszett a film humora, az egyenes vonalvezetése, az, hogy nem akart Asimov Alapítvány és Birodalom című gigászi univerzumánál is bonyolultabb lenni, egyszerűen elmesélt egy történetet az űrből jött parazitákról és a földi parazitákról, akik emberekkel kísérleteznek.

PZL – 061.hu

A film mindezen túl egy szerelmi történet, amelyben Eddie Brock (Tom Hardy), szakmáját tekintve arrogáns oknyomozó riporterrel szakít a menyasszonya, Anne Weying (Michelle Williams), mert Eddie belenézett a nő laptopjába, hogy adatokat lopjon a riportjához. Ezután Anne-t kirúgják az állásából, Eddie-t pedig kétszeresen is, mert ő is elveszti az állását, de ennél is nagyobb veszteség az, hogy Anne is kiteszi a szűrét. Ezek után már csak az hiányzott az egyre lejjebb csúszó Eddie-nek, hogy gazdatestként használja egy vicces Venom, aki ha igazán éhes nemcsak a tenger gyümölcseit eszi kétpofára, de desszertként leharapja a fejedet is. A Venom nem viccel, de vicces. Részint olyan, mintha Eddie sötét énje lenne, de valójában nem, önálló entitás, vagyis szimbióta, és hősünk szerencséjére pont egy jófej Venomot fogott ki, aki Eddie testét használja lakásként, és cserébe gigászi erővel ruházza őt fel.

És ami a legklasszabb, ellátja Eddie-t tanácsokkal is, hogy miképpen szerezheti vissza a csaját. Sőt, egyszer Anne-be is beköltözik a jófej Venom, aki aztán rémes arcú Venomként még smárol is Eddie-vel, ami nemcsak azért bizarr, mert a szimbióta űrlényünknek hosszabb a nyelve, mint Gene Simmonsnak a KISS-ből, hanem azért is, mert a Venom már-már részint eggyé vált Eddie-vel, ismeri a gondolatait, a legsötétebb vágyait is, így amikor rövid időre Anne testében szállásolja el magát és csókot vált Eddie-vel, az némileg olyan, mintha a főhős saját magával smacizna. A film részint hozza a Deadpool humorát, de nem viszi el az abszurdba, Eddie nem olyan perverz dög, mint Deadpool, így aztán néha romantikus dumát is elereszt. Amikor Anne kirúgja, azt mondja neki: nem tudok hová menni, te vagy az otthonom.

Képregényfilmben senki nem hozta olyan izgalmasan (Deadpool sem) a széteső, lecsúszó figurát, mint az Eddie-t alakító Tom Hardy. Már csak az ő átalakulása miatt is érdemes megnézi a mozit, mondjuk ezt annak ellenére, hogy a film részint olyan, mintha a gyerekek között népszerű slime (intelligens gyurma) promófilmje lenne. Szóval, talán pont egy másodperccel látjuk tovább az ablakokon, plexikren sétáló takonyszerű slime-ot, és van néhány jelenet, amit hatástalanít a nagyon is hatásos CGI, mégis a filmből főleg Hardy meggyőző játéka marad meg bennünk. És az is tetszetős, hogy lazán lekövethető a sztori, nem kell utalásokat keresnünk a Pókemberben, vagy a komplex Marvel univerzumban ahhoz, hogy megértsük a mesét, arról nem beszélve, hogy nem is az a lényeg, hogy paraziták jönnek az űrből, és hogy meg kell menteni a földet, hanem talán az, hogy a paraziták mi magunk vagyunk, magánéletünk parazitái, kik felfaljuk egymást, és ehhez nem is kell slime gyurmából készült dressz.

Venom
amerikai film
rendezte: Ruben Fleischer
szereplők: Tom Hardy, Anne Weying, Woody Harrelson
Bemutató: 2018. október 4.

https://www.youtube.com/watch?v=ucSUx75T0_k