Magyarországon először május 14-én az Uránia moziban, a Zsidó Művészeti Napok keretében mutatják be azt a dokumentumfilmet, amely a sakkolimpiai bajnok Polgár nővérekről, Zsuzsáról, Zsófiáról és Juditról szól. Akik már látták, azt állítják, soha még ilyen átfogó, a család életét ilyen közelről mutató film nem készült a sakk világát oly sok éven át uraló famíliáról. A film izraeli rendezője, Yossi Aviram mellett az egyik producer Berger László. Vele beszélgettünk.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
A dokumentumfilm a 2014-es jeruzsálemi filmfesztivál versenyprogramjában indult útjára, majd ezt követően számos sikeres vetítésen vett részt világszerte. Hogyhogy csak most jutott el Magyarországra?
2014-ben csak bizonyos fesztiválvetítésekre szereztük meg a filmben szereplő nemzetközi és magyar archív felvételek vetítési jogát. Miután nagy sikerrel tudtuk vetíteni a filmet, az így szerzett bevételekből ki tudtuk terjeszteni a felhasználást most először Magyarország és Izrael területére. Az is fontos volt, hogy 2016 decemberében az MTVA beszállt, mint társ producer és hozzájárult annak közel 20 percnyi felvételnek és több tucat fotónak a használatához, amelynek nagy része hosszú idő után egyébként most, ebben a filmben látható először, sőt olyan képek is melyeket az MTI eddig nem közölt le soha.
Kinek az ötlete volt, hogy Polgár nővérekről film készüljön? Az öné vagy Yossi Aviram rendezőé?
Yossi Aviram ötlete volt, én később kapcsolódtam be a munkába, amikor a korabeli felvételek között kezdtük el keresni. Ő maga úgy is kezdi a filmet mesélni, hogy „amikor leszoktam a dohányzásról, rászoktam a sakkra”. Így találkozott Polgár Zsófia nevével, majd később személyesen Zsófiával és sakkozó férjével is egy izraeli sakk klubban.
Ehhez képest az ajánlásban az olvasható:”Ez a film a sakkról szól, de nem sakk-film. Először és legfontosabban egy család bámulatos emberi története, amely a sakk körül forog.” Pontosan mit akar megmutatni a film? Egy különleges család hétköznapjait, vagy a lehetőséget, hogy tessék, így is lehet…
Azt gondolom, hogy a végeredményt tekintve, inkább az utóbbi. Hiszen a filmben arról van szó, hogy a Kádár rendszer alatt egy lakótelepi lakásból elindult két ember, akik később három gyermekük kezét szorosan fogva szembe mentek a rendszerrel. Két tanárember úgy döntött, hogy nem adja iskolába a gyerekeket, és bármi áron megvalósítják terveiket. Megküzdöttek bárkivel és bármivel, de nem hagyják magukat eltántorítani. Meg akarták mutatni a nevelés csodáját, hogy megfelelő alapokkal bármi képes az ember és ez sikerült is nekik.
A szülők ezért kaptak is hideget – meleget.
Valóban. Ráadásul itt nem csak afféle „szomszédasszony” féle pletykálkodásról, meg városszéli mutogatásról volt szó, hanem egészen konkrétan arról, hogy a hatóságok el akarták venni a gyerekeket Polgáréktól, és őket pedig mindenféle koholt vádak alapján be szerették volna záratni. Szerencsére ez nem sikerült, hiszen a családi barátok, akiket terhelő tanúnak hívtak, nem álltak kötélnek.
Nagyon sokan a mai napig nem értenek egyet Polgár László nevelési elveivel.
Nem kell egyetérteni, inkább csak azt érdemes meglátni, hogy másképp is lehet csinálni, hogy néha bizony ki kell állni a sorból és el kell indulni a saját utunkon. Fel kell fedezni az új lehetőségeket, vagy néha érdemes másokhoz csatlakozni. Nagyon sokan nem értették meg mind a mai napig, hogy mit szeretett volna elérni Polgár László a lányokkal. Még az eredmények láttán sem. A központi témája a filmnek, hogy vajon mi az, amit ők kaptak ezzel a különleges nevelési módszerrel. Vajon csak a profi sakktudást kapták, vagy egyfajta életfilozófiát? Az eredmények alapján az utóbbi a helyes válasz. Hiszen ők, amikor az életükben eljön egy bizonyos pillanat, amikor választaniuk kell, akkor meg fogják látni a nézők is – ha eddig még nem tudják – hogy milyen döntést hoznak.
A család eddigi teljes történetét bemutatja a film?
A Polgár család történetét még fel fogják dolgozni számtalan filmben, mert annyira gazdag anyag. Mi arra koncentráltunk, hogyan, milyen környezetben nőttek fel a lányok és, hogy ezzel mit kezdenek, amikor ők maguk is családot alapítanak. A film egyfajta választásról beszél, hogy mit is jelent a család és a karrier viszonya egy nő életében. A film lehetőségeket mutat. Polgár László be akarta bizonyítani, hogy a lányok igenis megállják a helyüket a férfiak között is, hogy képesek legyőzni bárkit, nincs szükség a nemek közötti megkülönböztetésre. Meg akarta mutatni, hogy a férfi világbajnokokat a nők is le tudják győzni. A film nem akarja a nézők szájába rágni az üzenetet. Látunk egy apát, aki hiszi, hogy a nevelés csodákra képes és látunk három lányt, illetve ifjú hölgyet, akik nemcsak azt bizonyítják be, hogy képesek legyőzni bármelyik férfi világbajnokot, de azt is, hogy mellette még rengeteg mást is tudnak és eközben bármilyen nehéz szituációban és kemény helyzetben meg tudják tartani nőiességüket. A filmből is kitűnik, hogy bár a siker Polgár László nélkül nem jöhetett volna létre, ebben a történetben a főszereplők a nők: Zsuzsa, Zsófi és Judit, és édesanyjuk, Klára.
A lányok életéről korábban nagyjából annyit tudtunk, hogy magántanulók voltak és fantasztikus eredményeket értek el a sakkban. Mennyire mutatja meg a film a személyiségüket, mennyire láttatja az ő mai és korabeli érzéseiket, mert bizony ezekről akkoriban nem sok szó esett.
Erről elég sokat megtudunk a filmből. Látjuk őket a korabeli szituációkban, a családi videókban, ráadásul a mai időkből hozzátett beszélgetések, nyilatkozatok is nagyon őszinték, közvetlenek. Meghatóan megnyílnak a filmben a család tagjai. Valóban nem sokszor láttuk őket így, hiszen a család életútját korában hír, sport vagy nevelési szempontból szemlélték és ábrázolták, de sosem volt egy átfogó, az életük minden szegmenséből ízeket mutató kép a Polgár családról.
Milyen a film felépítése? Interjúkat, visszaemlékezéseket látunk vagy sok korabeli felvételből állították össze?
Meglehetősen sok archív felvétel látható a filmben, amelyek a világ különböző televíziós csatornáinak a felvételei és interjúk. De nemcsak beszélő fejekként látjuk a lányokat, hanem a rendező meg is mozgatja, különböző szituációkba helyezi őket. Afféle klasszikus dokumentumfilm ez, amely az érzelmekre hat és nem a stílusával tűnik ki. Az archív felvételeken, főleg a családi videókon olyan epizódokat látunk a lányok életéből, amelyeket elképzelni sem lehet. Nagyon emberi pillanatokban látjuk őket.
Mit szóltak az elkészült filmhez maguk a család tagjai?
Nem szóltak bele az elkészítésbe, azóta viszont többször is látták és örömmel vettek részt a különböző közönségtalálkozókon a világ minden részén. Szerintem nagyon szeretik a filmet, szívesen beszélnek róla most, amikor nyilvánosságra került. Amire különösen büszke vagyok, hogy a szülők most a magyarországi sajtóvetítésen látták először magyar narrációval a filmet és nagyon tetszett nekik. Azt gondolom, hogy aki magyar nézőként nézi, úgy érezheti, hogy magyar filmet lát.
A filmet május 14-én láthatjuk az Uránia moziban. Mi lesz ezt követően a sorsa?
A díszbemutatója után, ahová május 14-én délelőtt 11-re eljön Polgár László és felesége, eljön Judit és Zsófia is. Reméljük egy következő alkalommal Zsuzsát is vendégül tudjuk látni Amerikából. Az Uránia Mozi fogja vetíteni szervezett formában Budapesten, itt az ősbemutató után május 27-én szombaton láthatják legközelebb. Remélem, hogy még nagyon sokan lesznek még kíváncsiak a filmre, és iskolákban, mozikban, fesztiválokon levetítethejük majd.
Vezető kép: Polgár családi album