Az idei könyvhét egyik legizgalmasabb kiadványa Harmath Artemisz Esküdj! című könyve volt, ami afféle sorvezető azok számára, akik most tervezik az esküvőjüket. A dologban többek között az a meglepő, hogy az írónő irodalomtörténész, fő kutatási területe a XX-XXI. századi magyar líra. Esküvői kisokosa előtt jelent meg a Helikon gondozásában Weöres Sándor költészetét elemző Szüntelen jóvátétel című munkája.
PZL – nullahategy
Egy olyan korban, ahol a különböző női magazinok “tudományosan” határozzák meg a célcsoportjaikat, úgy te is lefutattál kiadóddal egy célcsoport-analízist? (Értelmiségi csajoknak készült, vagy cosmo-lányoknak, esetleg vidéki 20 éveseknek?)
A Libri kiadó megkérdezte egyenesen tőlem, hogy kinek írtam a könyvet. Írás közben nem határoztam ezt meg magamnak. Utólag viszont úgy látom, az Esküdj! leginkább a 20-as 30-as éveiben járó lányokhoz szólhat, szubkultúráktól függetlenül. Olyan nőknek, akik nem szerveztek még esküvőt vagy lánybúcsút, de akiket érdekel, hogy mire jó a jegyesség, vagy mit lehet élvezni a templomi felkészítő beszélgetésben, milyen hagyományokra lehet támaszkodni az ünnep megszervezésekor, és mik lehetnek a vezérelvek, hogyan lehet nekifogni minél nyugodtabban egy ekkora feladatnak. Olyanoknak, akik szeretnek/szeretnének magukhoz hűen ünnepelni megfelelési kényszer nélkül.
A könyvben vannak színes, művelődéstörténeti keretesek, amikből kiderül: sokat foglalkoztál az esküvő kultúrtörténetével. Vannak-e olyan motívumai a mai magyar esküvőknek, amelyek máshol – akár már Közép-Európában – sem jellemzőek. Szóval: milyen esküvői sajátosságok jellemeznek minket?
Ma más a helyzet, mint száz éve, és más, mint kétszáz éve. Ami igazán magyar sajátosság, abból kevés maradt meg a nagyvárosi menyegzőkben. De például ilyen az erotika a lakodalmi szokások részeként, szinte felvilágosító jelleggel vagy a menyasszonytánc, amelyért javak járnak. A vőfély intézménye is magyar sajátosság. Egy jó vőfély aranyat ér, a násznép ma is megbecsüli, és érdekes módon újra divatja van.
A könyv illusztrációi nem női magazinok zsánerét hozzák. Ezzel jelezni is akartad, hogy nem „nőcis” könyvet írtál? Egyáltalán hogy születtek meg a rajzok. Milyen instrukciókat adtál a grafikusnak?
Valóban jelezni akartam, hogy bár igen szerteágazóan, és remélem átfogóan is beszélek a témáról, azért ebben a női világban nincsen benne a fitnes-wellnes. Csupán egy lánybúcsú helyszín erejéig. Horváth Ildi fantasztikusan sokrétű grafikus, bármit meg tud valósítani ezeregy stílusban, éppen ezért az volt hosszú folyamat, amíg rátaláltunk arra a vizuális világra, ami engem is tükröz, de másokat is megszólít. Mégpedig úgy, hogy közben lldinek minél több alkotói szabadsága megmaradjon, mert éreztem, hogy ez szükséges az inspirációhoz. Azt próbáltam átadni, hogy számomra milyen hangulatú a szöveg végső üzenete, hogy milyen érzeteket társítok a párválasztás gondolatához. Mivel igen szellemdús alkotóról van szó, Ildire akartam bízni, hogy a szöveg humorát vizuálisan hogyan erősíti. Azt kértem, gondolja tovább. Szerintem ez tökéletesen sikerült. És azután volt egy számomra ideális fázis, ahol magamat visszafogva engedtem az olvasók szempontjait jobban ismerő kiadómnak.
Irodalomtörténész vagy. Könnyű volt ráállni a szakmai nyelvről erre a „csajszis” nyelvi univerzumra?
Alig kellett ráállnom. Eddig is több univerzumban léteztem, csak nem volt ennyire nyilvános.
Mit gondolsz, melyek azok az esküvőhöz kötődő szokások, amelyek jó, hogy kimentek a divatból, és melyek azok, amelyek jó lenne, ha visszatérnének, mert praktikusak, szépek, stb…
Nagyszerű, hogy ma már lehet hosszabb a jegyesség időszaka, van idő ismerkedni, van mód hangolódni a házasságra. Annak idején erre összesen egy hónapja volt a párnak, amíg a templomban háromszor kihirdették az esküvőt. És az is remek, hogy kiment a divatból a vagyon szerinti, a szülők által megszervezett házasodás! Sajnálom viszont, hogy a menyegzői rítusok ma már alig segítik értelmezni ezt a nagy életfordulót. A „hivatlanok” megvendégelése például gyönyörű és szimbolikus gesztus volt, faluhelyen ma is tartják. Minden bámészkodó, aki arra jár vagy akinek a háza előtt elhalad a násznép ehet a lakodalmi süteményekből, ihat a pálinkából. A házasságkötés ugyanis az egész közösségre tartozik. A közösség felelős is a párért. A lány szándékának kipuhatolása, a lány kikérése is praktikus szokás volt, nem a vőlegénynek kellett strapálnia magát vagy közvetlenül részesülni a megszégyenítő elutasításban. A komatál az életre szóló barátságok megkötésének lehetősége volt, ezzel a fiatalok mintegy szövetséget kötöttek, szinte új családtagokat nyertek, akik aztán segítették a párt a kisgyermekes időszakban.
Meglepően sok, 23 oldalt szántál a leánybúcsúra. Miért tartottad ezt ilyen fontosnak?
Mert a mai lánybúcsúról nincs magyar nyelvű szakirodalom, az eredetét pedig kevesen ismerik. Pedig az újkori lánybúcsúnak van megfelelője a magyar néphagyományban. Kár kihagyni vagy ellaposítani egy ilyen nagyszerű ünnepet, ami lehetőséget ad a nőnek, hogy egy fontos életszakasz-váltást egészségesen megéljen. Az Esküdj! 2 in 1. Az olvasó lánybúcsú-értelmező és szervező kézikönyvet is kap egy esküvős könyvvel együtt.
Melyek voltak a legextrémebb urban legend történetek, amelyeket legény – és leánybúcsúkról hallottál?
Kinek extrém manapság, hogy egy menyasszony elcsábítja a limuzinsofőrt vagy a Budapest Park egyik bulizóját, csak mert sokat ivott, vagy mert ezt a feladatot kapta a lányoktól? Ezekben a sztorikban csak az a meglepő, hogy mutatják, mennyire elszakadt ez az ünnep eredeti funkciójától, a lányság búcsúztatásától. A fenti példák hősei éppenséggel nem tudják elengedni lányságukat, a házasságot pedig nyilván kalickaként értelmezik.
Néha kiszólsz, és beszélsz a saját esküvődről. Miért nem írtál erről többet? Az olvasó bizonyára kíváncsi lett volna rá.
Ha tudtam volna, hogy ez így van, akkor talán többet írok. De biztos ez? Nem akartam még az arányok szintjén sem szuperpélda lenni. A könyv arról is szól, hogy úgy lesz szép az ünnep, ha a mátkapár megtalálja a módját, hogy ők maguk hogyan tudnak örülni, boldogok lenni kisebb és nagyobb közösségeikben. Ehhez pedig óhatatlanul át kell gondolni, hogy mit jelent számukra a házasság.
El tudnád képzelni, hogy afféle esküvő szervező irodát nyiss, vagy tanácsadással foglalkozz ebben a témában?
Nem, más a habitusom, valamit mindig elfelejtek. Az irodalomtörténész, az irodalomkritikus, de még a tanár is – aki vagyok – javíthatja magát utólag. Valaki más esküvőjét viszont nem lehet utólag korrigálni. Ha újraházasodik is, az már egy másik esküvő.
Fotó: Bach Máté