Napokban jelent meg Benedek Szabolcs Beatles vágatlanul című, főleg a Beatles vad oldalon tett sétáiról szóló könyve, ami afféle lázadás az eddig ismert Beatles-kép ellen, amit már a fejezetcímek (Szex, Drog, Rock and roll), is jeleznek. Benedek Szabolccsal főleg az utóbbiról beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Törekedtél arra, hogy legyen egy sajátosan rock and rollos hangon elmondott Beatles-történet, vagy direkt egy letisztult, tényszerű történetmesélés volt a cél?
A nyelvezet megválasztása tudatos volt. Olyan hangon próbáltam megszólalni, ahogyan szándékaim szerint ezeket a történeteket, a saját történeteiket a Beatles elmesélné. Ehhez olvastam és hallgattam a velük készült interjúkat (leginkább a régieket, a korabelieket, nem a nosztalgiázós visszaemlékezőseket), és különösen sokat merítettem Lennon brutálisan szókimondó és olykor már-már szélsőségesen őszinte és túlzó, hosszú interjújából, amelyet Jann Wennernek, a Rolling Stone főszerkesztőjének adott 1970-ben. Szóval igen, ez egy rock and roll nyelvezet.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A könyvben vannak olyan infók, amelyek a nemzetközi monográfiákban sem ismertek különösebben?
A nemzetközi monográfiákban nyilván nincs benne a magyar vonatkozású fejezet tartalma, amikor is a Beatles és a magyarok közötti érintkezési pontokat igyekeztem összeszedni. Hiátusok azért maradtak, mert mondjuk Ringo 1972-es budapesti villámútjával kapcsolatban is leginkább szóbeszédekre hagyatkozhatunk a körül, hogy valóban megvolt-e az a többek által emlegetett verekedés, amelybe a Liz Taylor 40. születésnapját ünneplő díszes vendégsereg jó pár tagja, köztük állítólag Ringo is beleverekedett, és amely során a magyar rendőrség igyekezett szétválasztani a küzdő feleket. Vagy ott van az a legenda, miszerint a Beatles 1966 nyarán meglátogatta az angliai világbajnokságon, éppenséggel pont Liverpoolban a brazilokat legyőző magyar labdarúgó-válogatottat. Ez utóbbinak egyébként meglehetősen kicsi a valószínűsége, elvégre az együttes tagjai akkor már nem Liverpoolban éltek, és legföljebb rokonlátogatóba jártak haza a szülővárosukba, de akkor se együtt, hanem külön-külön, a futball meg nem különösen izgatta őket. Szóval, a kérdésre visszatérve, azok után például, hogy a talán legnevesebb Beatles-szakíró, Mark Lewisohn többkötetesre tervezett monográfiájának még csak az első ezer oldalán van túl, és az is pusztán ott ér véget, hogy a banda megjelent a történelem színpadán, vajmi kevés újdonságot lehet már leírni angolszász nyelvterületen. Ami unikum lehet, az a nézőpont. Én azt gondolom és remélem ugyanakkor, hogy a magyar olvasók számára azért akadnak a könyvben újdonságok ezen kívül is. Olyan dolgokat igyekeztem összeszedni, amelyek a magyar szakirodalomban még nem nagyon voltak olvashatók.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Melyek a legbecsesebb Beatles-relikviáid, illetve vannak-e első kiadású, vagy egyéb különleges lemezeid?
A legbecsesebb relikviám egy 1967-es, első nyomású Magical Mistery Tour lemez, a dupla középlemezes formátumban. Ajándékba kaptam egy angol sráctól, aki ugyancsak rajongó, és egy közös ismerősünkön keresztül hallott rólam. Egyébként soha nem találkoztunk. De egy nyugati gyűjtő számára értékes lehet még McCartney-nak 1988-ban a Szovjetunióban kiadott albuma is, amelyet annak idején nálunk fillérekért árultak az ún. KGST-piacokon, Nyugaton viszont olykor csillagászati magasságba emelkedett egy eredeti példány ára.

Mi volt a legnagyobb összeg, amit egy Beatles-lemezért, vagy merch-ért, bármiért adtál?
Igazság szerint már nem nagyon emlékszem mindennek az árára, és persze ez is mindig relatív. Ha például lakásvásárlás és -felújítás közben jön ki egy George Harrison box, akkor az ember tudja, hogy ez pont egy fürdőszobányi csempe ára, és mégis megveszi. A legnagyobb Beatles-kiadásaim amúgy mostanában McCartney koncertjei körül voltak. Az elmúlt években többször is elutaztam miatta Európa egyes pontjaira, és hát az ő esetében már maga a koncertjegy se olcsó kategória.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Van átjárás a Beatles rajongók és a regényeid vásárlói között? Azaz, szerinted aki megveszi a Beatles-könyved, Vérgrófot is vásárolhat? Volt ilyen „árukapcsolásra” példa a pályád során?
Ez a könyv a Beatlesről szól, és nem rólam. A regényeimben, az irodalmi munkáimban több van belőlem, noha nyilván itt se lehet attól eltekinteni, hogy én írtam. Szóval az árukapcsolás nem kizárt, de jelen esetben nincs ilyen cél.

Volt a kéziratban olyan nem teljes körűen leellenőrzött „kis színes” motívum, amit végül mégsem írtál bele, mert nem voltál biztos benne, hogy 100%-ig megfelel a valóságnak?
Ami nem biztos, ott igyekeztem kihangsúlyozni, hogy feltételezés, illetve fölvillantottam az eltérő véleményeket és történetverziókat is. Sok közkeletű tévedés forog a szakirodalomban is mind a mai napig, olyan is, aminek anno én is bedőltem, pl. hogy a Shea Stadium lett volna a világ első stadionbulija. Pedig nem.

Volt olyan sztori, amit a dramatikus helyzet okán némileg kiszíneztél?
Tulajdonképpen az egész Beatles-sztori folyamatos dráma, persze sok vígjáték elemmel. Négy fiatal srác, akiknek az ölükbe pottyan a világhír… Gondolj csak bele, amikor az együttes feloszlik, George Harrison még csak 27 éves! Mások ilyenkor kezdik a pályájukat. Fiatalság bolondság, és hát ugye az ember huszonévesen óhatatlanul harsány és hajlamos végletekben gondolkodni. Ezért tűnnek olykor drámainak vagy meglepőnek a Beatles-sztorik.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Van-e olyan történet, amit leírtál, de nem hiszel el… (pl. Lennon és Epstein érzéki kapcsolata, vagy a Baby You’re Rich Man című szám Baby, you’re a rich fag Jew – verzió…
A Baby You’re Rich Man végét többször meghallgattam, de egyszer se hallottam azt a bizonyos kiszólást, hiába adtam rá rendesen kakaót. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, mert a Strawberry Fields Forever végén viszont én bizony „I buried Paul”-t hallok a hivatalosan emlegetett „cranberry sauce” helyett. Hogy mi történt Lennon és Epstein között, azt sajnos már egyikük se tudja elmesélni. Ha igazán fontos lett volna, akkor, gyanítom, elmondta volna valamelyikük, amíg megtehette.

Nem tartasz attól, hogy lesznek, akik túlságosan is bulvárosnak tartják majd a könyved?
A bulvár történetekből áll, azzal a kitétellel, hogy ezeknek a történeteknek a hősei ismert figurák. De a történetek attól még hús-vér emberekről szólnak. Ugyanolyanokról, mint bármelyikünk. Ezt akarja megmutatni ez a könyv.

Bár rajongó vagy, de te elegánsan nem jelensz meg a könyvben. Nehéz volt visszatartanod magadban a „Beatles és én” típusú gondolatokat?
Én most a szereplőkre fókuszáltam, nem a zenére, meg a produktumra, amit létrehoztak. Utóbbiakról is el tudom persze bármikor mondani a véleményemet, már persze ha az érdekes lehet, de itt most azokon az embereken volt a hangsúly, akik ezeken a lemezeken szerepelnek.

Azért becsúsznak szubjektív motívumok…. Help!-et pl. gyenge lemeznek titulálod. Nem tartasz attól, hogy az író-olvasó találkozókon a rajongók keresztre feszítenek ezért?
A Help! mint poplemez természetesen kiváló, lebilincselő, elbűvölő, de mint Beatles-lemez, egyike a leggyengébbeknek. Érted az elfogultságomat? Szóval itt is minden relatív. Egyébként meg, ahogy Lennon is énekelte a The Ballad Of John And Yokóban, igen, megtörténhet, hogy a végén még keresztre feszítenek. Legalább egy kicsit az egyik Beatle bőrébe bújhatok. Az se semmi! Sőt.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Facebook hozzászólások