A békebeli belváros nemcsak azért volt érdekes, mert éltes dámák sétálgattak fiatal gigerlikkel, és cilinderes piperkőcök stírölték a cselédlányokat, hanem azért is, mert megmosolyogtató különcök is rótták különös köreiket.
BARTA ZSOLT- Nullahategy
Karinthy Emília, akit a családban Micinek becéztek, a neves író, Frigyes nővére volt. A hölgy már zsenge fiatalkorában kitűnt kiváló memóriájával, és szinte már emberfeletti szorgalmával. Nem meglepő hát, hogy tehetségét az idegennyelvek szolgálatába állította, és hat-nyolc nyelven tanult meg, anyanyelvi szinten. Gépíró-idegennyelvi levelezőként helyezkedett el, s mesélték róla, ha például spanyolul diktáltak neki, ő azonnal a kívánt, másik nyelven pötyögte le a gyakran nehéz szókincset tartalmazó üzleti levelet. Öccsének, Frigyesnek is sokat segített, nyersfordításokat készített számára, többek között A. A. Milne: Winnie the pooh című regényéből, amit aztán Karinthy Frigyes hálából róla nevezett el, Micimackónak.
Emília kettős életet élt. Nappal, a hivatalban dolgozott, fáradhatatlanul fordított, számlálatlanul itta a kávét, és azon törte a fejét, hogy lehetne még tökéletesebbre csiszolnia nyelvtudását. Amikor azonban az óra négyet ütött, és a munkaidő véget ért, Emília a belvárosba ment, ahol a legnagyobb tömegben hirtelen térdre vetette, és elkiáltotta magát: Csak egy szelet vajas kenyeret, az éhező özvegynek! Majd felállt, leporolta szoknyáját és mintha mi sem történt volna, továbbment. Néhány perc múlva megismételte mutatványát, az utca népének nagy örömére. Előkelő belvárosi szalonokban is gyakran előadta az éhező özvegy szerepét, s a kapott vajas kenyeret csak úgy, csomagolás nélkül a retiküljébe tette. Karinthy Emília soha nem ment férjhez, fordításai és munkája révén szépen keresett, pénze nagy részét utazásokra költötte. Öccse, Frigyes sem ment a szomszédba egy kis bolondozásért. Desire (Kosztolányi Dezső) barátjával együtt gyakran hátrafelé mentek a járdán, miközben élénken eszmecserét folytattak egymással.
Az 1930-as évek derekán, tűnt fel egy furcsa kisöreg a Váci utcában. Eredeti nevét senki nem tudta, az utca népe csak Ferenc Józsinak nevezte. A kisöreg némán és méltóságteljesen rótta a köröket, és ha valaki megszólította, egy pillanatra megtorpant, megvetően nézett az illetőre, majd faképnél hagyta. 
Van benne valami fenséges, ez járta róla, és ebben volt is valami, hiszen a kisöreg meglepően hasonlított az akkor már megboldogult Ferenc József császárra. Ugyanaz a pofaszakáll, ugyanaz a tekintet, fehér, katonai egyenruha. Kezében ezüstvégű botot tartott, amivel járás közben kopogtatta a macskaköveket. Aztán, egyik napról a másikra eltűnt a pesti flaszterről, talán visszaköltözött Bécsbe, vagy elvitték egy fehér falú intézetbe.
A II. világháború éveiben bukkant fel a placon a pesti Anna Karenina. Többnyire a Duna parti korzón sétálgatott, századeleji, akkoriban már igencsak ódivatúnak számító, fodros, fehér ruhát viselt, s hozzá virágokkal díszített, hatalmas karimájú kalapot. Ártatlan kék szemekkel bámulta az erősebb nem fiatal képviselőit, segítsenek, kérem, rebegte szinte hangtalanul. A hozzá bőven fordulókat aztán kikerekedett szemmel nézte egy ideig, majd miután közölte velük, hogy Vlagyimír bármikor vendégül látja őket egy teára, emelt fővel, büszkén távozott. A háború mosta el őt is, mint annyi mást.
A legvidámabb barakkban pedig gyorsan eltűntek a különcök, többségük elmegyógyintézetbe került, hiszen az emberarcú szocializmust építő társadalom kivetette magából az alkalmatlanokat. A pesti belváros lakói is elfeledték már a hajdani bohémokat, mígnem meg jelent a flaszteren, Füttyös Gyuri. Eredeti neve Szabó György volt, 1956-ban légnyomást kapott, amitől örök nyughatatlanná vált, s állandóan a pesti belvárost járta. 
Nagykabátot és szemébe húzott svájci sapkát viselt, és örökösen fütyült, ám nem dallamot, hanem éles, szaggatott hangokat bocsátott ki a város áporodott levegőjébe.
Kezében egy összetekert Esti Hírlapot tartott, amivel gyengén de mégis határozottan ráhúzott minden nő fenekére. Többnyire nem haragudtak meg rá, hozzátartozott a belváros mindennapi életéhez. Elsősorban a Nagykörúton és a Rákóczi úton bukkant fel, de gyakran megfordult a Nyugati vagy a Keleti Pályaudvarnál is. Különös alakja látható Gothár Péter: Ajándék ez a nap című filmjének zárójelenetében, amelyben önmagát alakítva, a Felszabadulás téri aluljáróban csap egyet újságjával Esztergályos Cecília fenekére. Füttyös Gyuri 1990 körül tűnt el, egyesek tudni vélték, hogy meghalt, míg mások szerint vidékre költözött. Nemrég felmerült, hogy emlékének Erzsébetvárosban, ahol lakott, szobrot állítanak. Amennyiben az alkotás létrejön, a világ első, belvárosi különcöt ábrázoló szobra lesz.