Gasztro gruppen, csípős mustárral – A Virsliparti című rajzfilmről

Amikor először hallottunk a Virsliparti ötletéről, az jutott eszünkbe, hogy milyen klassz lenne, ha levennék a hetvenes éveket idéző, fénymásolatokban terjedő érzéki irodafolklórt, az özönvíz előtti szexrajzfilmek bárgyú világát, azt az időt, amikor már egy topless csaj raszteres fotója is önvizsgálatra késztetett mindenkit, aki kézbe vette a Rakéta regényújságot… Nem ez történt. 

PZL – 061.hu

A Virlsipartinak semmi köze a klasszikus szuperbólás-SZÚR magazinos virslis poénokhoz, az alkotók olyan külvárosi helyekről meríthettek inspirációt, ahol sűrűn váltják egymást a szakmunkásképző intézetek, a tanműhelyek és az ezekhez tartozó kollégiumok. A Rossz szomszédság alkotói kissé alulmúlták magukat, minden percben a kelleténél pont eggyel többször hangzik el a gecc és a gecó kifejezés. Ha ezt a filmet Sacha Baron Cohen írja, akkor talán lett volna benne néhány virsliroppantó poén, de ez a film a VI./B-ben tarol majd, 14 éven felül pedig garantált agykárosodást okoz.

A Virsliparti ugyanis elsősorban kellemetlen. Mert most komolyan: miért vicces az, amikor egy műanyag tubusba rejtett intim zuhany véreres szemekkel mindenki meg akar dugni? Hogy ugyanúgy szexelni akar egymással a virsli és a bolti gondolán mellette található lefóliázott buci, ahogy minden tubusos és zacskós árú. A történetnek az a motívuma mely szerint a termékek azt hiszik, hogy a boltajtón túl a Mennyország vár rájuk, a vásárlók, akik értük jönnek, az istenek, izgalmas kiindulópont lehetett volna, de a film alkotói a forgatókönyvírást oktató tankönyvek helyett inkább a Móricka magazin évfolyamait lapozták át.

Izgalmas lehetett volna a fogyasztás templomában, a szupermarketben megépülő, termékek szerinti nemzeti karakterek felrakása, lehetett volna az egészből egy ügyes társadalmi szatíra, ahol az arab és zsidó ételek nem akarnak egy polcon állni, és ez részben benn is van a filmben, de sajnos itt Antal Imre Szeszélyes évszakok című büntető műsorát is alulmúlták a poénok, lásd: Kúró Rudi figuráját. Ennél egy Irigy Mirígy-féle TV2-ős show is viccesebb, ott viszont nem hangzanak el félpercenként ezek a szavak: a picsa, fasz, baszni, segg…

És hogy teljes legyen a surmó tempó, bejön egy drogos arc is a képbe, hogy elhangozzon néhány cuccos poén is. Amikor a WC-papír arra panaszkodik, hogy őt arra használják, hogy az istenek beletöröljék a feneküket, nos, akkor azt gondoltuk, hogy itt valami egyszerűen félrement. Vannak ügyes tahó vígjátékok, bírjuk is ezeket, de az unásig ismert szlenggel és lejárt szavatosságú káromkodásokkal teli Virlsiparti olyan, mintha egy Sacha Baron Cohen helyett Benny Hillre vagy Gálvölgyi Jánosra bízták volna a Brunót, vagy a Boratot.

Mert ha egy film arra vállalkozik, hogy egy puncimosó zuhany legyen az egyetemes gonosz, akkor meg kell győzzön minket, hogy jobb, mint a beszívott törölközővel előálló South Park, vagy mint az Amerikai fater-epizódok. Szóval a Virsliparti egy kimondottan kínos gasztropornó. A virslikben humor és hús helyett csontpép, szója, ipari szalonna, színezékek és stabilizátor található.