Zenész körökben ismert mondás szerint nincs az a briliáns dobszóló, ami ne kergetné szét a legjobb közönséget. És összerakni egy négylemezes szettet egy dobos munkásságából ugyanolyan reménytelen ügy, mint a végtelenített dobszólók. Persze, csak ha nem a Zep Moby Dick-féle dobos betétjéről van szó, vagy ha Phil Collins vendégszerepléseiről, amelyekben azért mégsem a dob kapja a főszerepet, hiszen most Collins csak a biztos alapokat hozza. Száz szónak is egy a vége: megjelent Plays Well With Others címmel Phil Collins négylemezes válogatásanyaga, melyen másokkal együtt készített dalaiból mazsolázott.

PZL – 061. hu

Volt miből, elvégre mégis csak egy több, mint 40 éves komoly szakmai pályafutás van mögötte. És aki azt hinné, hogy ezzel a kollekcióval úgymond be is csukta a kertajtót, azt megnyugtathatjuk: Collins nem hagyta abba, annak ellenére hogy gerincbetegsége miatt már egy ideje elbúcsúzott a színpadtól. Sőt. Nemrég azt nyilatkozta, készít jegyzeteket a szövegekhez, és olyan helyen tartja azokat, hogy kéznél legyenek, amikor szükség lesz rájuk. 2008-ban, tehát több, mint tíz éve hogy visszavonult, mégis hihetetlenül gazdag, változatos és egyenletesen magas színvonalú szakmai pályafutás van mögötte, kipróbálhatta magát szinte minden műfajban, és ez a válogatás is ezt a sokszínűséget mutatja fel. Van itt Brian Enoval (Over Fire Island, No-One Receiving) John Cale-lel(Pablo Picasso) készített jazzys avantgard kísérlet, Tommy Bolinnal egy latin évődés (Savannah Woman)….

Szóval, afféle nagypapa kicsit henceg című gyűjtemény ez, de mégis: nagyon is érvényes a koncepció. Ha valaki ennyire invenciózus és sokrétű dobos, aki minden műfajban ilyen alázatosan, mégis kreatívan feltalálja magát, az igen is mutassa meg, hogy mit tud. Talán a kevésbé ismert vérprofi stúdiózenészeken kívül senkinek nincs olyan protokoll listája arról, hogy kikkel működött közre, mint neki. Tényleg a teljesség igénye nélkül: az előbb említett művészeken kívül Robert Fripp, Robert Plant, Peter Gabriel, Al Di Meola, Eric Clapton, Paul McCartney, Quincy Jones, George Harrison, Annie Lennox, Joe Cocker…

Collins egyszemélyes intézmény, nemcsak Grammy-díjas felvételek sora kötődik a nevéhez, de számos rekord is, és egy ember feletti teljesítmény is. Ugye mindenki emlékszik az 1985-ös Live Aid-re, ahol miután fellépett a londoni Wembley-ben (és lekísérte a Led Zepelint és Claptont is) , felszállt egy Concorde-ra, és Philadelphiába repült, hogy az amerikai helyszínen is zenéljen. A történet egyik legnagyobb sztorija azonban az, hogy a menetrend szerinti Concorde-on összefutott Cherrel, aki nem is hallott magáról a Live Aid-ről. Szóval, hogy volt képes Collins ennyi előadó lemezén és ezen a felfoghatatlanul sok dalban közreműködni? (A négy lemez csak egy szűk válogatás.) Nos, annak, aki egyszerre, néhány óra eltéréssel két kontinensen is fel tud lépni, annak ez nem jelentett akadályt.

Phil Collins 
Plays Well With Others
Warner
18+16+13+12 szám