Idén huszonöt éves a Sex Action, húsz éves a Kartel, és néhány hónap múlva ötven éves lesz Zana Zoltán, alias Döglégy Zolee. A Kartel a tribute albumának megjelenése után népszerűbb, mint 1997 körül, a “fénykorban”. Az óbudai Flórián presszójában beszélgettünk. Azért itt, mert hosszú ideje a harmadik kerültben él a hazai hiphop legszerethetőbb rosszfiúja.
PZL- nullahategy
Számos bulvárszerepet elvállaltál, főzős műsortól kezdve a reklámfilmes munkákig, ugyanakkor a Kartel sosem csinált kompromittáló, vagy népszerűséget hajhászó dolgot. Nem dolgoztatok fel pl. a Coco Jumbót…
A Kartel mindig is underground volt, függetlenül attól, hogy én mainstream figura lettem, mint Ganxta Zolee, a bohóc. A Kartelen belül engem valóban kicsit felkaptak, hívtak többek közt főzőműsorba is, igen, de bárhová is mentem, azt hoztam, aki vagyok. Sokszor hallottam már, hogy gyerekek, gyártsunk rádióslágert, de én nem fogok, mert az már nem a Kartel lenne. Nem akarok a pop irányába menni, igaz ez is egy út… Nem dobálom meg azokat sárral, akik ezt választják, hiszen Magyarországon csak a popzenéből lehet megélni. Mi a periférián vagyunk a gangszter rappel, a thrash metállal és a hardcore-ral, ezekből nem is nagyon lehet pénzt keresni.
Hogy érzed, működtek az ún. árukapcsolások, azaz: amikor feltűntél egy-egy filmben, reklámban, bulvárműsorban, a következő Kartel-koncertre többen mentek el?
A Kartelre nincs hatással az ismertségem. Akármennyi tévés produkcióba, vagy éppen színházba hívnak, az inkább nekem jó, nem a zenekarnak. Most a Dumaszínházban van előadásom a stand up-os srácokkal… Az az érdekes, hogy ez semmilyen hatással sincs a Kartelre, sem a nézőszám nem nő, sem a rádióban nem játszanak többet, és nem is hívnak minket többet játszani. Persze, a Kartel nagyon szépen működik magától, amennyire egy rap banda működhet húsz év után is. Például a héten van négy bulink, a jövő héten három, tehát azt mondom hogy nagyon hasítunk. Biztos benne van az is, hogy idén húsz éves a zenekar, és ez az év a születésnapi turné… Egyébként a zenekarnak most nagy népszerűséget hozó tribute lemez is az én ötletem volt.
1998-ig, a Helldoradóig tart a zenekar “nagy korszaka”. Utána kb. egyenletes volt a népszerűségetek, vagy voltak hullámok, a közönytől a nagy időket megidéző népszerűségig…
Voltak amplitúdók, de visszajöttek a Helldoradóra emlékeztető sikerek, sőt, talán még túl is szárnyalták azt. Hatalmas bulikat csinálunk, baromi jó nézőszámokat produkálunk, szóval most éljük második aranykorunkat! Remélem ez sokáig tart, mert kurva nagy lendület van a csapatban. Élő zenekarral játszunk, régiek közül csak a Big Daddy Laca maradt mellettem, ketten vagyunk MC-k, és van még három muzsikus, akikkel újra azt érzem, hogy zenekar, sőt igazi csapat vagyunk. Ami most összejött, az tényleg egy Kartel rímszindikátus. Van egy gitárosunk Takács Vilkó, aki a Hollywood Rose-ból jött át, hosszas vívódás után. Nyolc év után hagyta ott azt a zenekart… A múltkor, egy koncert utáni kellemes berugáskor összeborultunk, és azt mondta: a Kartelhez csatlakozása volt élete legjobb döntése. Ez nagyon jól esett. Úgy érzi, hogy szakmailag és anyagilag is meg van becsülve, és én igyekszem, hogy minden zenészem így érezze. A két fiatal srác, Geröly Matyi a dob mögött, és Kovács Dávid basszusgitáros modern, fiatalos lendületet viszik a zenekarba, amit mi, öregek a korunknál fogva már nem tudunk hozni. Nyilván nem úgy gondolkodom, mint a tizennyolc évesek, pedig nem vagyok egy maradi barom… Nyitott vagyok minden újra, de persze vannak rigolyáim, például a Biohazard, az Onyx, a Dr. Dre, Ice-T, Ice Cube, Cypress Hill meg House of Pain… Én ezeket mutatom nekik, ők meg hozzák a maguk modernségét. A kettőt összerajuk, és ebből kurva jó dolgok születnek.
Mit szólsz a slam poetry világához? Ebben téged is el lehetett volna képzelni, hiszen anno megihletted a 90-es évek költőgenerációját…
Nem vagyok eléggé művelt, de van néhány fiatal gyerek, akit ismerek… Slam poetryben ott van Saiid, aki már nem fiatal, (nálam persze fiatalabb), ő már Akkezdet Phiaival nevet szerzett magának. Ő például nagyon benne van a slam-ben, és nagyon ügyes, és nekem nagyon tetszenek a dolgai, nem véletlenül szerepel ő a Brains-es Rossz vér feldolgozásban. Ezt a kollaborációt még a rádió is adta, először értük el, hogy rádiók játszák a számainkat, igaz, alapvetően nem mi adjuk elő azokat, de ebben a számban én is benne vagyok, a refrént nyomom. A Saiidon keresztül van rálátosom a slam-re, nekem nagyon szimpatikus az ügy. Ezek a fiatalok teljesen máshogy fogalmazzák meg meg dolgokat, mint ahogy mi gondolkodtunk a rapről. Nyilván első benyomásaimat a rapről Ice-T-től és Ice Cube-tól szereztem, az ő szövegeiket fordítgattuk le, sokszor szó szerint, és ezáltal sántított is a magyar nyelv. Ezek a slammeres fiúk a magyar földből kinőtt dumát használják, és én is táplálkozom belőlük, szóval, most már nem csak House of Pain vagy Ice Cube ad ihletet, hanem ők is. Nem lopok tőlük, csak megihletnek a szövegeik, elindítanak bennem valamit. Szerintem tök jó, hogy hatással vagyunk egymásra, és együtt dolgozunk.
Lovasi András több fórumon is nekiment a Punnany Massifnak, de tulajdonképpen nincs zenész, aki ne húzná fel magát, amikor kiejtik a Wellhello vagy a Halott pénz nevét. Szerinted mi ennek az oka?
Nekem a Punany mindig is tetszett. Szerintem nagyon eredeti amit csinálnak, és kurva jó fejek. Ismerem őket személyesen is, és nagyon bírom őket, mint embereket. Ők készítették a Való világ átiratát a tribute albumunkra, ami szerintem kiváló lett, már többször előadtuk együtt is. Ők az én koncertemen, én az övékén, és a közönség mindig nagyon kajázta. Azon lepődtem meg, hogy a közönségük jól vett engem. Azt hittem, hogy a koncertjeikre járó kislányok majd azt fogják kérdezni, hogy mit keres itt ez a vén hülye erőszakoskodó barom, de ezzel szemben hatalmas örjöngés és ünneplés volt. Szóval, nagyon bírom őket. A Wellhellóval úgy voltam, mint a többi régi zenész, én is leszóltam, meg anyáztam őket, de miután megismertem a fiúkat személyesen, nagyon megbántam, hogy csesztettem őket… Nemrég egy backstagebe kerültem velük, ahol összeismerkedtünk… Minden tiszteletem az övék, leemelem a kalapomot. Megkövetem a brigádot, és ha lehet visszavonnám, amit mondtam róluk. A zenéjüket továbbra sem szeretem, nem az én stílusom, mert az inkább már popzene és nem hiphop, de ettől függetlenül profin csinálják, amit csinálnak, és behozzák a népet, és akkor miről beszélünk. Amikor bemegy hatezer ember a Parkba, akkor ne ugassunk… Ezelőtt meg kell emelni a kalapot, már csak azért is, mert ez a zene meg van csinálva. A Halott pénzről is úgy beszéltem, hogy felkéne rúgni őket a Holdra, de aztán kiderült hogy az egész brigád Kartel rajongó volt, és a buszban Kartelt hallgatnak. Kihúzták a méregfogamat, ezek után hogy tudnék rájuk rosszat mondani! Dumáltunk, halál értelmes, jó srácok, hülyeség leszólni őket. El kell ismerni a zene minden szegmensét, a Halott Pénz profi produkció, és kész!
Zavar, hogy te vagy a magyar média Machetéje, azaz: ha kell egy rosszfiú karakter, akkor téged vesznek elő, mint a magyar Danny Trejót…
Nagyon hízelgő ez, szeretem a csávót. A rosszfiú karakter ki lett nevelve, ebben benne van húsz év melója. Most is játszom Kovalik Joe akciófilmjében. A film motoros bandák harcáról szól, amibe belefolynak a rendőrök, akik éppen egy rendőrgyilkos után nyomoznak. Az egyik banda segíti a zsernyákokat, a másik társaság viszont nagyon negatív. Én az elfogadható bandába kerültem, most nem vagyok annyira negatív szereplő. Ezen kicsit meg is vagyok sértődve, mert mi az, hogy nem az ultra negatív vagyok! Nyilván ezzel a fizimiskával nem buddhista papot alakítok, hanem az egyik banda főnökét. Tavaly egy francia filmben útonállót játszottam…
Amíg Dopeman belekeveredett a politikába, addig te ügyeltél arra, hogy távol tartsd magad a közélettől. Pedig ötven felé sok zenészben jön elő a lappangó politikai indulat…
Hála Istennek kimaradtam belőle! Nem érdekel az a szarakodás, ami politikai hadszíntéren megy. El nem tudod mondani, hogy mennyire nem érdekel! Valahogy úgy vagyok vele, mint a kerékpáros versennyekkel, vagy a Forma-1-gyel, szóval, totál hidegen hagy! Nekem a politika az Atletico Madrid és a Real Madrid ellentét, abba viszont vastagon benne vagyok, nagyon keményen állást foglalok. Újpesti vagyok, és az a nagyon érdekes hogy a testvér klubunk a Real Madrid. Nálunk a Real Madridnál nincs nagyobb szitok szó, ezt a kislányom is tudja, mert amikor a tévében meglátja őket, azt mondja, hogy apa ott vannak a buták, és a főbuta is, és közben köpködi a tévé képernyőjén feltűnő Ronaldót – nagyon helyesen – teszem hozzá. Az autóm orrára is fényeztettem egy nagy Atletico Madrid címert, a sluszkulcsom is címeres, és magamra is tetováltattam a címerüket. Szóval, ebben vastagon állást foglalok, míg a politikával kapcsolatban ilyesmit nem érzek. Nem azért, mert annyira ki akarok belőle maradni, hogy ügyeskedek, hogy okos vagyok, hanem egyszerűen nem érdekel.
Radikalizmusban, “szövegi pusztításban” az első három lemezt szinte nem lehet fokozni. Hogy látod, az “egyre durvuló világban” a Kartel rá tud tenni még néhány lapáttal ahhoz, hogy ugyanolyan erős legyen a megszólalása 2015-ben, amilyen volt 1997-ben…
Egyrészt, ahogy mondtam, a fiatal zenészeinknek köszönhetően hozzá tudunk tenni a fiatalos megszólaláshoz, nagyon sok múlik rajtuk, hogy ne legyen elavult hangzása a Kartelnek. A másik pedig: szerencsés az alkatom. Óriási csataló vagyok, és nem ötven éves fejjel látom a világot, hanem úgy, ahogy tizennyolc évesek. Tényleg azt hiszem magamról, hogy annyi vagyok, bár egy buli után, amikor belenézek a tükörbe, azt szoktam magamnak mondani, hogy te nagypapa, még élsz!? Mindig furcsa szembesülni azzal, hogyan nézek ki, mert még mindig azt hiszem, hogy egy lurkó vagyok. Vannak kiegészítők, amik konzerválnak, meg az egész életmód sem teszi lehetővé, hogy úgy viselkedjek, mint egy ötven éves. Ilyen korban persze már annyira nem áll jól, ha nagyon kőkemény akarok lenni. Ötven évesen már máshogy kell keménynek lenni, mint húsz évesen. Másképpen kell fogalmazni, másképpen kell megfogni a dolgokat, nem nyolc bazd meg-et kell írni egy sorban. A szövegek értékét kell növelni, és ebben segít például a slam poetry.
A Kartel számos zenei zsánert hozott, szerinted van ún. Kartel-sound, stílus? Vagy a hiphopban úgyis csak a vaker a lényeg…
A hiphop szerencsés műfaj, mert nem behatárolható. Vannak emberek, akik azt mondják ez a hiphop, és ez a rap, de ez hülyeség. Aminek ritmusos a szövege bármilyen alapot kaphat, lehet az például country is. Nézd meg például a Kid Rockot, ő is próbálkozott countryval! De ott van például a Cypress Hill, ők metál együttesekkel társultak, és haláli zúzdákat csináltak, de mondhatnám a Biohazardot is, ott voltak rappes átcsúszások. Én leginkább a funkot szeretem használni, azt is szoktuk mondani, hogy mi egy metálos, latinos rap-funk banda vagyunk. A Quimby foglamazta meg, hogy mi a Kartel igazi keresztmetszete a Hasta La Ganxstában, amiben van latin, funk és metál, és van benne durva szövegelés, meg van benne egy kicsit lazább punkos megközelítés is. És ez a Kartel. A zenekar összes korszaka belesűríthető ebbe a dalba.
Ha nem cseszted volna el a napjaidat mindenféle játékokra, akkor lehet, hogy jobban sikerültek volna a Kartel-lemezek, és így következetesebb életművet lehetett volna összehozni…
Ha újra húsz éves lehetnék, akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Ugyanúgy elszornám a pénzt, mint bolond a liszetet. Ez így volt jó, sőt most is így a jó. Most fordítottam a lemezt B oldalra, most jön a következő ötvenes. Ugyanígy élem majd tovább az életem, szórom a lóvét, a lehetőségek hetven százalékát elbaszom, és úgyanúgy nem törődök semmivel…
Beígértetek egy nagy, eredeti felállású Sex Action-bulit. Mire számíthatunk?
Nem egy nagy buli lesz, hanem sok! Ma például Tokajban játszunk a Sex Action-nel, ötkor találkozunk a Matyinál és indulunk. Szasza, Miksa, Matyi meg én. Aztán majd megyünk Londonba és Dublinba is. Ugyanaz a négy srác nyomja a Sex Actiont, 25 éve, és ez óriási dolog!
Fotó: Szabó Fruzsina Anna