A tengernél című párkapcsolat drámát Angelina Jolie és Brad Pitt eljátszhatta volna a Broadway-en is, valami egyfelvonásosban, ugyanis Jolie kamaradarabjában épp a tengernek nincs jelentősége, viszont a vízparti naplementében ihletetten cigarettázhattak hőseink a balkonon, miközben érzelemes zongorafutamok tették átélhetővé az idillt.
PÁN – 061.hu
Ennél egy egzotikus Poirot-epizódban is több történik, ott legalább húsz perc után kisodor a tenger egy jólöltözött hullát, de itt maga a kapcsolat a halott, amit persze lehet hosszasan mutogatni, de ha nem tudunk meg semmit a viszonyról, akkor minek.
Több, mint egy óra telik el a filmből, amikor legalább sejtjük, hogy mi lehet a gond Roland (Pitt), az író, és Vanessa, a feleség (Jolie) házasságával. Hát persze, nincs velük gyerek, akkor az, hogy nem lehet gyerekük. Ennyi. Ezért hisztis Nessa, és ezért iszik Roland, az író, aki – ki hitte volna – alkotói válsággal küzd, míg az arisztoktratikus feleség egykoron táncosnő volt. Utóbbi információt is a film utolsó harmadábn tudjuk meg. Persze, azt, hogy mikor játszódik a történet, csak sejtjük, amikor egy lap címlapján feltűnik Nixon neve.
Oké, a ruhákból, a tárgyi világból bemérhető a korszak, de egyébként semmi nem indokolja, hogy a hetvenes évek elejére tegyék a sztorit, játszódhatott volna tegnap is, mondjuk egy zuglói panzióban. A film túl szépre van fotózva, olyan, mintha a Vogue orosz mutációjának lenne egy hosszúra nyújtott werkfilmje egy retro hatású divatfotózásról. Nem lettem volna Jolie operatőre, a színésznőről és egyben rendezőről még akkor is előnyös képek készültek, amikor a sírástól elmosódott a szemfestéke.
Viszont a tárgyi kultúrát bámulatosan levették. Konyakos üvegek, régi francia cigaretták, vastag üveghamutálak, arany szegélyű kávéscsészék, andalító francia sanzonok, izésesen kopott bútorok, jólelkű pultos, bégető kecskék a csónakban, cápauszonyú oldtimer kocsik… Az egész olyan, mintha egy turisztikai országimázs filmet néznénk. Miközben – tegyük hozzá – a filmnek nincs cselekménye. Adva van egy unatkozó, sebeit nyalogató házaspár, kik azért jöttek a Cote d’Azurra hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, és hogy Roland megírja a regényét.
Egyetlen szórakozásuk (az iváson kívül) a kukkolás. Meglesik a szomszédba érkező nászutas párt, akik persze gitároznak, szexelnek, nevetgélnek, langusztát esznek, újra szexelnek, vitorláznak, szexelnek… Vanessa pedig majdnem elcsábítja a fiatal férjet, de csak majdnem. Elvihették volna jó irányba is a filmet, de megtorpantak, és inkább a tengerparti naplementét és a balkonra kilibbenő függönyt mutatták. Abból lehetett volna filmet csinálni, hogy Vanessa megpróbálja újra kreálni a fiatal feleségből, Leából (Mélanie Laurent) az ő ifjúkori énjét, míg a fiatal férjből Rolandot … Elmegy ugyanis a lánnyal vásárolni, és csupa olyan holmikat vesz nekik, amilyenekben ők is jártak, míg rendben volt a kapcsolatuk.
Ha ezt a vonalat viszik tovább, talán tétje is lett volna a filmnek, de Jolie ehhez is bátorlatan volt. Roland kibékíti a fiatal párt, akik hazamennek, és hazamegy Vanessa és Roland is, mert véget ért a nyaralás. A tengernél csak azért nem DVD-filmként kezdte karrierjét, mert a két főszereplő a világ leghíresebb házaspárja, viszont a szexjelenetei annyira sem felkavaróak, mint a Helga és Michael című kamaszoknak készült 1968-as NSZK oktatófilm etűdjei.
A tengernél
amerikai film
Főszereplő: Angelina Jolie, Brad Pitt
Rendezte: Angelina Jolie
Bemutató: 2015. november 12.