Budapest, ezen belül Óbuda legismertebb, sőt világhírű része az Óbudai-, más néven Hajógyári-sziget. Bár nemzetközi ismertségét az évenként megrendezett Sziget Fesztiválnak köszönheti, de a fővárosiak másért is szeretik. E heti sétánkon a sziget titkainak jártunk utána.

BARTA ZSOLT- Nullahategy

Az Óbudai-sziget az Árpád-híd és az Újpesti vasúti híd között fekszik, mintegy 108 hektárnyi területen, hossza pedig csaknem 3 km. Már emberemlékezet óta az óbudaiak kedvelt kirándulóhelyként használták a vadregényes szigetet, hiszen körülbelül százötven évvel ezelőtt még szinte teljes területét erdő borította. A fák nagy részét azonban kivágták, eredeti állapotában csupán a sziget nyugati sávjában található, ártéri ligeterdő maradt meg, amiből következtethetünk az eredeti állapotokra. A sziget nemcsak az emberek, hanem a madarak számára is közkedveltségnek örvend, hiszen a vörös vércse és a dolmányos varjú költőhelye is.

helyt_latkepA sziget történetéről máig keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy már a római időkben is használták, erre utal a XIX században felfedezett, és teljes egészében máig fel nem tárt 106-ban épült helytartói palota, ami Pannónia legimpozánsabb lakóépülete volt. A palotához közel kikötőt is építettek, s a közelben terült el, közel 9000 nm2-en egy katonai tábor is. A római idők elmúlta után a tábor, és a helytartói palota az enyészeté lett, a szigetet, főleg erdőségeit pedig Mátyás király korában igyekeztek hasznosítani. A terület később a Zichy család birtokába került.

A főváros vérkeringésébe csak az 1950-es évek közepétől kapcsolódott be, akkor épült fel ugyanis a K-híd, és rajta keresztül az ipari vágány, ami a hajógyárhoz vezetett. A 60-as évek elején a sziget keleti felében üdülőtábort hoztak létre, ami később úttörőtábor lett. A terület nagyobbik részén, egészen 1972-ig mezőgazdasági termelőmunka folyt, amerre a szem ellátott, répa és kukoricaföldek húzódtak. 1973-ban, a főváros egyesítésének száz éves évfordulójára 34 hektáron szabadidőközpontot hoztak létre, mely a május 9 nevet viseli. 644400111121045403_budapest_Rodlidomb_hajogyari_sziget

A korabeli szakemberek gondoltak a gyerekekre is, a szigeten több játszóteret építettek, melyek közül máig leghíresebb és legnépszerűbb a ródlidomb, és az 1999-ben leégett, majd újra épített csúszdás játszótér. 1993 óta minden év augusztusában itt rendezik meg a Sziget fesztivált, ami bár nagy népszerűségnek örvend, de a szakemberek szerint nem tesz jót a sziget állat és növényvilágának.

Az eltelt idők folyamán a területet sokféleképpen nevezték. Legrégebbi, fennmaradt elnevezése „Nagy sziget“ volt, majd Óbudai-szigetnek nevezték. Hajógyári-sziget elnevezése 1830-után honosodott meg, elsősorban Széchenyi Istvánnak köszönhetően. A legnagyobb magyar ugyanis 1830-as útinaplójában, a következőket írta: „ …Egész Magyarországon nem található még egy közepes gőzhajó sem, se kicsi se nagy…“ Kesergésének ugyan ellentmond az a tény, hogy hamarosan több, Angliában épített gőzhajót is kipróbáltak a Bécs és Budapest közötti Duna szakaszon, ám Széchenyi elsősorban azt szerette volna, ha hazai építésű, hazai gyárban épített hajók üzemelnek a térségben. Ennek érdekében 1835-ben levelet írt József nádorhoz, amiben kifejtette, hogy milyen fontos lenne Budán egy védett, téli kikötő, és egy hajógyár létrehozása is. A nádor hamarosan válaszolt, s pártfogásáról biztosította Széchenyit.

osztrak-magyarMég ugyanabban az évben kijelölték és be is járták az óbudai-sziget déli részén található területet. Az előmunkálatok elvégzésére Kecskés Károly, neves vízügyi mérnököt kérték fel, közben pedig a Dunagőzhajózási Társaság is beterjesztette a hajógyár tervét, mely a velencei hajóarzenál mintájára készült. Széchenyi István és József nádor jóvoltából az események annyira felgyorsultak, hogy 1836 tavaszán már megkezdhették az első magyar gőzhajó építését. A hajógyár kezdetben egy hatalmas szerelőcsarnokból, kovácsműhelyből és egyéb épületekből állt, a munkálatokat velencei éss angol mesterek irányították. 1836 őszére készült el, az első, hazai gyártású gőzhajó, az Árpád.

hajoa1A gőzös, első próbaútján a Pest-Pozsony távolságot 24 óra 31 perc alatt tette meg. Az Árpád testvérhajója, a Mária Anna egy esztendővel később, 1837-ben készült el. 1840-ben a hajógyár újabb épületeket kapott, téglából és fából épített műhelyeket hoztak tető alá az ácsok, asztalosok, festők, kovácsok, szerszámkészítők számára. A gyors fejlődésnek köszönhetően itt épült 1838-ban a kontinens első vastestű hajója is, a Sophia. Emelkedett a munkások száma is, a kezdeti, főleg velencei szakemberek helyét fokozatosan vették át a hazai szakemberek, akik számára 1871-ben munkástelepet létesítettek. A munkaidő reggel 6-tól, este 18 óráig tartott, egy másfél órás ebédszünettel. Az óbudai hajógyár 1850-re már az ország leghíresebb üzemévé nőtte ki magát, s nemcsak Ferenc József császár tűntette ki látogatásával, hanem Liszt Ferenc és Erkel Ferenc zeneszerzők is. A későbbiekben kissé csökkent az új hajók építése, a gyár a már meglévők felújításával foglalkozott. 1870-ben aztán újra ámulatba ejtették a világot, ugyanis elkészült a XIX század legnagyobb folyami hajója, az Orient.

Az I. világháború utáni gazdasági válság a hajógyárat sem kerülte el, az igazi termelés csak 1937-ben indult újra el. A II. Világháború idején pedig a gyárban, a háborús éveknek megfelelően német folyami járműveket javítottak, és tengeralattjáró alkatrészeket gyártottak. A nagy világégés után, köszönhetően a Szovjetunióból érkező, nagyszámű megrendelésnek, az óbudai hajógyár a világ belvizi üzemei között az első helyre került. Az újabb fénykor 1988-ig tartott. Többek között ezekben az években készült a rendkívül nagy teljesítményű Druzsba üdülőhajó, mely a szocialista világ egyik büszkesége volt.

bdt_lod_druzba_deltastar

Az utolsó hajó, amely legördült a gyár futószalagjáról, az 1988-ra elkészült Széchenyi jégtörő, stílusosan az óbudai hajógyár megálmodójának nevét viselte. Ami ezután következett, az már a végelszámolás időszaka volt. A céget 2000-ben törölték a cégjegyzékből. Az óbudai hajógyár sikeres évtizedeire, és történetére ma már csak a sziget elnevezése emlékeztet.