Andersen meghitt viszonyt ápolt a tárgyakkal, az ólomkatonákkal, a tűzszerszámokkal, a Hókirálynő ördögi tükrével. Vajon tetszenének neki a diafilmek? Főleg azért kérdezzük, mert a Diafilmgyátó Vállalat sok Andresen-féle történetet írt a falra. Most három diafilmre konvertált Andresen mesét ismerhetünk meg (Hókirálynő, A vadhattyúk, A rút kiskacsa), melyekben szintén vannak varázsos tárgyak (jegesítő tükör, csalánruha) és valamivel bonyolultabbak, mint a diavetítő készülékek.

PZL – 061.hu

A szocialista testvériség jegyében készült A vadhattyúk című dia, ami már önmagában is különlegesség, lévén, hogy a magyar alkotók olyan erősek ebben a műfajban, hogy csak a legritkább esetben kért fel a Diafilmgyártó külsős művészeket. M. Konsztantinova remekül oldotta meg a feladatot, még ha a rajzok sok esetben olyanok, mintha az 1979-es gyermekév plakátjai lennének. Kiváló rajzok persze, afféle légies anti-Disney-k, némi Unesco-esztétikával. Afféle sajátos Hamupipőke-történettel van dolgunk, itt is van gonosz mostoha, de nem egy gyermekkel áll szemben, hanem tizenkettővel. A mosti azonnal vidékre küldi az egy szem kislányt, majd a tizenegy fiúra átkot mond, de üzemi baleset történik a fekete mágia közben, mert fekete madár helyett a legények fehér hattyúkká váltak.

Aztán amikor a királylány tizenöt éves lett, hazajött, és olyan szépséges lett, hogy itt már csak a még erősebb fekete mágia segített a gonosz mostinak: békákat kellett a királylány testére helyezni…, de mivel ez sem hozta meg a kívánt eredményt, összepiszkította a lányt, aki világgá ment. A király elrabolja a lányt, majd boszorkánysággal vádolja, sőt ki is akarja végeztetni, de amikor a hattyúk jönnek érte, rájön hogy a meggyötört lány ártatlan. Ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ebben azért van némi lélektani döccenő,  de kárpótol minket a bitófán növő rózsák képe.

A rút kiskacsa diakockái itthon készültek, Rákosy Anikó vastag ecsettel festett képei a gyerekrajzok világát fogalmazzák felül, harsány háttérszínekkel és nagy csőrökkel rajzolta meg a lila, sárga, kékes tollú kacsákat. A jólelkű, de végtelenül szomorú kiskacsa afféle punk szárnyas, akit senki sem szeret, ezért világgá megy, de nem érzi jól magát, sem a vadkacsák között, sem egy néni baromfi udvarában, aztán jött az ősz, és a tél, majd belefagy a tóba, szóval ezúttal sem ússzuk meg a szépséges biedermeier képet. Megmentik, de mindhiába, a meleg házban sem érzi jól magát, még a gyerekek elől is elmenekül. Szerencsére megéli a tavaszt, és egy hattyúcsapatot szemlélve rájön: maga is hattyú, azaz a legcsúnyább punk baromfiból így lett igazán szabad és büszke hófehér madár.

A Hókirálynő meglehetősen konzervatív vonalvezetésű, de annál titokzatosabb rajzait Rogán Miklós és Rogán Miklósné készítették, akiknek számos legendás könyvillusztráció fűződik a nevükhöz, többek között a hatvanas és hetvenes évek elsős olvasókönyvének varázslatos rajzai. A történet nem nélkülözi a biedermeier karaktereket, egy-egy rajzon Gerda haja úgy hullámzik, mintha csak egy szecessziós homlokzati dísz lenne valahol Brüsszel külsőn. A történet olyan, mintha csak ETA Hoffmann írta volna… Egy gonosz manó (aki talán maga az ördög) csiszolt egy tükröt, ami mindennek a fonákját mutatta, de jaj, széttörik. Akinek a szívébe vagy a szemébe hatol a szilánkja, annak megfagy a szíve, és gonosz lesz.

A történetben Kay és Gerda viszonya a legizgalmasabb, ugyebár ők nem voltak testvérek, de úgy szerették egymást mintha azok lennek volna, fogták egymás kezét, és képes könyvben nézték az állatokat. Bizonyára lenne mit mondania Bruno Bettelheimnek, aki a pszichoanalízis és a mesék közös nevezőjét kutatta. Viszont Kay sokszor álmodott a Hókirálynőről, szinte behívta az életébe, és egyszer meg is jelent előtte a gonosz asszony…. Hógolyózáskor a szemébe ment a varázstükör szilánkja, ami eltorzította benne a szépet és a jót. Kay ezután mindenkivel kötekedett,  kifigurázta az embereket, olyan lett, mintha bevette volna azt a bizonyos bad tripet….

A Hókirálynő elragadta, megcsókolta a homlokát és a fiúcska azonnal elfelejtette Gerdát. A lány utána eredt, sokat beszélgetett őzikékkel és fecskékkel. A történetben feltűnik a Hókirálynő palotája is, ami elsőszámú ihletője lehetett Elza Jégvarázs-béli kastélyának. Aztán a szeretet forró könnyei segítettek (vö.: Jégvarázsban Olaf bölcsességével): az igaz szeretet megolvasztja a dermedt szíveket. Ekkor Kay rájön: hiába szép itt minden a palotában, ha olyan üres, tanulság tehát van bőven.

Képek: Diafilmgyártó Kft.