Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen) vicces és intelligens filmjei után egy romantikusan cool vintage mozit akart forgatni, és azt kell mondunk, hogy a művelet sikerült, itt van az év egyik legjobb autós ámokfutása, amiből megtudhatjuk, hogy a szívhez leggyorsabban egy KRESZ tanpályán át vezet az út. A megfelelő lánynál indexelni kell, és tudni kell megköszönni, ha beengednek a megszűnő sávból.

PZL – 061.hu

Ennyi? No, nem egészen. Bébi (Ansel Elgort) ránézésre olyan, mintha egy Justin Bieber hasonmásverseny elődöntőse, lányos arcú fiú, aki mindenféle kütyükön (i-Podtól a walkmanig) hallgat mindenféle zenéket, mert a zene ad ritmust az életének, és a filmnek is. Nem a jelenetekre vágták a zenét, hanem a zenére komponálták és vágták a filmet. Persze, lehet azt mondani, hogy Bébinek muszáj zenét hallgatni állandóan, mert volt gyerekkorában egy balesete, amiben a szülei meghaltak, és neki azóta cseng a füle, amin csak a zene javít valamennyit, de ez inkább gombhoz a kabát magyarázat.

A filmben alig van néhány perc, amikor nem hallunk zenét, miközben a Nyomd, Bébi, nyomd! nem egy musical-mozi, sokkal inkább olyan, mint amikor egy DJ készít egy konyhai mix tape-et, amihez poénból leforgat egy százmillió dolláros bankrablós vintage revüt. Szóval, a filmet túlzenélték, így aztán sok városi életkép került bele, ami inkább az atlantai városmarketing klipjeiet juttatja az ember eszébe, de hagyjuk a panaszkodást másra, mert dicsérni jöttünk, nem nyafogni. Ebben a tiszta románcban az a jó, hogy úgy tudja legalizálni a nagy érzelmeket (rokkant nagybácsiról gondoskodó árva fiú beleszeret az árva lányba, stb.), hogy közben folyamatosan szól a retro funky, a bankrablások dinamikája minden idők legjobb fegyveres bankrablását, a Szemtől szemben egyik kulcsjelenetét is megidézi.

A film kimondottan kemény mozi, Bébivel mindenki szemétkedik, egyre több hulla lesz körülötte, egyre véresebb jelenetekből kell kimásznia, miközben éppen egy reggelizőben rátalál a szerelem. Bébi sofőr, aki a bankrablások után elfuvarozza a rosszfiúkat, és közben a Rian Gosling-féle Drive-ra is rá kell tennie Edgar Wright rendezőnek néhány lapáttal, ha már ilyen szinten hasonlít a két film alap sztorija. A Nyomd Bébi, nyomd! tényleg olyan, mint egy kétórás klip, mégis van benne egy helyes, nem túl bonyolult sztori, amiben egy srác nemcsak a rendőrök elől menekül – miközben a bankrablókat fuvarozza – hanem a múltja elől is. Közben megismerkedik Deborah-val, a bájos pincérlánnyal (Lily James), akivel aztán le akarnak lépni, hogy szerelmük kiteljesedjen egy szintén zenére komponált végtelenített road movie-ban.

 

Persze, hiába ér véget az utolsó meló, hiába akar új életet kezdeni Bébi pizzafutárként, a múlt utána nyúl (illetve egykori főnöke, Doc (Kevin Spacey), akinek ő a kabalája. Fenyegetéssel eléri, hogy újabb melót vállaljon el. Pedig Bébi tehát semmi mást nem akar, mint utazni a szerelmével, leparkolni Deborah szívében, gondoskodni idős, rokkant és süket bácsikájáról, azonban a sors elől nem lehet olyan gyorsan elmenekülni, mint egy bankrablás helyszínéről.

Nyomd, bébi, nyomd! (Baby Driver)
angol-amerikai akció-vígjáték, 113 perc,
főszereplők: Kevin Spacey, Ansel Elgort, Lily James
rendezte: Edgar Wright
Bemutató: 2017. június 29.
forgalmazó: InterCom

Képek: Intercom