Nemrég mutatta be a Nemzeti Színház A Gulag virágai című előadást (összeállította és írta:Földes László Hobo), melynek közepén megjelenik Lenin üvegkoporsóban, és természetesen feltámad, és ő is ugyanúgy almát eszik, ahogy almát evett egy másik mesében a szintén üvegkoporsóban pihenő Hófehérke. A két történet itt összeér, de míg a „gonosz mostohát” a tükör szembesíti azzal hogy van valaki, aki nála is szebb, addig A Gulag virágaiban a táborrendszer szöveggyűjteménye, illetve egy mélyen megélt, ihletett előadás az, ami szembesít minket a mesén túli igazsággal, azzal, hogy az életünkbe beavatkozó totális történelem után, a rendszerváltást követő 25 évben is elmaradt a feloldozás.

POÓS ZOLTÁN LÁSZLÓ – 061.hu

De hogyan emlékezzünk olyan dolgokra, melyek ép ésszel felfoghatatlanok, melyek nem illeszthetőek be a józan világ rendjébe? Például humorral, úgy, hogy megidézzük mindazokat, akik tanúi voltak diktatúrák váltógazdaságának. Hobo a táborokban született alkotásokat nevezi A Gulag virágainak. Olyan alkotások ezek, melyeket sokszor civilek írtak, akiket kizárták őket az állampolgárok köréből, aztán elemi erővel szabadult fel bennük a kreativitás, az alkotói energia, ami csakis a semmi koordináta rendszerében, mindentől távol, egy fagyos barakkban, Kolimán innen, Moszkván túl születhettek meg.

gulag_eoszfoto-4842

A táborokban írt versekből, novellákból, boldog-szomorú dalokból, azaz a Gulág virágaiból készített fűzért Földes László Hobo, illetve írt meg egy jól követhető, izgalmas kerettörténetet, melynek főhőse Hoborovszkij, a lengyel származású, de szovjet gyermekotthonban nevelkedett kultúros, akinek az a feladata, hogy egy szibériai barakkban állítsa össze a november 7-i ünnepi műsort. A piros betűs ünnepre a rabok beküldhetik verseiket, csasztuskáikat, és mivel jeligés a versengés, keményebb szövegek is feltűnnek az ajánlatok között.
gulag_eoszfoto-4878

Vaszilij Grosszman írja, hogy a történelem bonyolultabb, mint a kvantumfizika. A Gulágban a nehézségi erő mindig az ideológia és az emberi aljasság, amit a Vidnyánszky Attila rendezte darab nemcsak az elképesztően erős történetekkel, mai napig felfoghatatlan sorsok kiemelésével mutat meg, hanem a fizikai kísérlet terepasztalára emlékeztető, hatásos díszleteivel is hangsúlyoz. Erős hangeffektusok, statikus, mégis állandóan mozgásban lévő, jól bejátszott terek, szórakoztató és tragikus történetek vetésforgója állandóan  éberen tartja a nézők figyelmét. Egy percig sem kétséges, hogy A Gulag virágai című tragikomédia vérre megy, Hobo küldetésének érzi, hogy a remekül játszó Rácz Józseffel elvigyen minket a létezés nullpontjára.

gulag_eoszfoto-5621
Megtudhatjuk, hogy a remény nem azt jelenti, hogy lesz még szőlő lesz még lágy kenyér, a boldogság nem arról szól, hogy a Három veder pezsgő mellé csak a cigányt hozatom. Mert Hobo nemcsak a Hófehérkét idézi meg, hanem (az Operett című 1980-as HBB-dal után újra) a Csárdáskirálynőt is, hiszen sokak szerint Lenin 1915-ben Bécsben látta és nagyon megkedvelte Kálmán Imre operettjét. 1915-ben még nem tudtuk, hogy annak a bizonyos nagybőgőnek – amibe mindenki beugrott -, valójában nem egy operetthez volt köze, hanem a mélységes mély kúthoz, amit így hívunk: történelem. Ezt az ember méterű, koporsóra emlékeztető nagybőgőt csak kevesen tudják hitelesen megszólaltatni, de Földes László Hobónak sikerült.

A Gulag virágai
Szereplők: Földes László Hobo, Rácz József, Pál Lajos
Rendező: Vidnyánszky Attila
Nemzeti Színház
Bemutató: 2016. november 12.