Itt a tavasz, nincs mese, még a belvárosi, puhányoknak is szüksége van friss levegőre. Aki nem akar a Füvészkertben nemecsekernősködni, vagy nem szeretné a Károlyi kertben Károlyt, az odapottyantott, óriás nyulat bámulni, egyet tehet csak, felkeresi a Muzit, a Nemzeti Múzeum titkokkal teli kertjét.
BARTA ZSOLT – Nullahategy
A pesti belváros legnagyobb, legkiterjedtebb zöldterülete a Nemzeti Múzeum kertje, régi, népszerű nevén a Muzi. Már a Múzeum impozáns épületének tervezése idején felmerült, hogy gyönyörű angolkertet kellene rittyenteni a nemzet épülete köré, ám az 1848-as események egy időre levették napirendről a kert kialakításának kérdését. Magát a Múzeumot 1846-ban nyitották meg a nagyközönség előtt, ám a leendő kert területén a szomszédos, Széna téri piacról elszabadult szarvasmarhák csatangoltak. Nem emelte a hangulatot az épülettől nem messze álló Vendéglő a két pisztolyhoz nevezetű becsületsüllyesztő sem, melynek Rejtő Jenői figurái rendszeres verekedéseiket gyakran a Múzeum mellett intézték el.
Az 1850-es évek közepén aztán a városatyák határozott lépésekre szánták el magukat. A szükséges anyagiak előteremtésére számos koncertet szerveztek, melyeken több híresség, például Erkel Ferenc és Liszt Ferenc is szerepelt. A befolyt összegből sikerült végre a kert rendezését elkezdeni. Az első fát 1855. november 24-én ültették el, a jeles esemény örömére a Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston fogadást adott, amelyen a város előljáróságának színe-java megjelent. A kertet Petz Ármin, az Orczy-kert (Ludoviceum) főkertésze tervezte, facsemeték pedig, köztük platánfák, zöldjuhar, hegyi szilfa, fekete diófa, japánakác, csörgőfa az ország számos területéről érkeztek.
1858-ban a kertbe olajlámpák kerültek, majd hamarosan megjelentek a járdák és a padok is, 1865-ben pedig, Ybl Miklós tervei alapján Kern István, pesti lakatosmester elkészítette a kerítés vasrácsozatát. Ugyanebben az esztendőben nyílt meg az a messze földön híressé vált, frissítőket árusító pavilon is, melynek csinos árusítónője kegyeiért tekintélyes családapák szálltak versenybe.
Ám a kert különleges hangulatát elsősorban a benne elhelyezett emlékszobroknak, síremlékeknek, mérföldköveknek, római szarkofágoknak köszönheti. Az első kerti szobor Berzsenyi Dánielé volt, amely még 1859 novemberének egy ködös hajnalán, titokban került a helyére, ugyanis a Helytartótanács nem járult hozzá az ünnepélyes leleplezéshez. Berzsenyit Kazinczy Ferenc követte, akinek szobrát 1861-ben avatták fel, szerény körülmények között. Bár elsőnek készült el, mégis csak harmadikként került a kertbe Kisfaludy Károly szobra, melyet 1875-ben lepleztek le a nagyközönség előtt. 1883-ban avatták fel a kert legmonumentálisabb alkotását, a Stróbl Alajos által készített Arany János ülőszobrát. A szobor körül felállításának idején számtalan vita folyt, hiszen az alkotás eltakarja az épület bejárati homlokzatának nagy részét a kívülről kukucskálók elől. A talapzat jobb oldalán Toldi Miklós, baloldalán pedig Rozgonyi Piroska, a Toldi trilógia főszereplői láthatóak. Fölöttük ül a költő, kezében kapcsos könyvével. Rozgonyi Piroska alakját egyébként a kor nőideáljáról, Széchenyi Alice grófkisasszonyról mintázta a művész, Toldi Miklós alakjában pedig a halhatatlan hőst jelenítette meg. Kevesen tudják, hogy a talapzat hátulján látható két álarc Arany Shakespeare és Arisztophanész színműveinek fordítására utal.
1890 március 15-én leplezték le Petőfi Sándor emléktábláját, mely a lépcső jobb oldali mellvédfalán látható, s a rossz nyelvek szerint azért nem kapott szobrot a költő, mert időközben kiderült, hogy azon a bizonyos március idusán mégsem szavalta el a múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt. Az írók, költők mellett számos tudós szobra és emlékműve is helyet kapott a kertben, többek között Hermann Ottó, Rómer Flóris, Pulszky Ferenc, és Hampel József emlékét őrizték meg az utókornak, de találunk hadvezéreket is, Vasvái Pál, Alessandro Monti, Garibaldi és Josef Wysocki személyében.
A kert egyetlen, nem hazai földből származó régészeti emléke az az oszlop, amely a római Forum Romanumról származik. 1929-ben állították fel, a lépcsőtől balra elterülő gyepen. A talapzaton tábla található, rajta szöveg, miszerint az antik emlék az olasz nép ajándéka. A tábla azonban nem az eredeti, jól látható, hogy nem 1929-ben, hanem jóval később került a helyére. Hogy miért? Az originál táblán ugyanis az alábbi felírat állt: Mussolini ajándéka, a magyar nép számára.