35 éve, azaz 1982-ben alakult minden idők egyik legsikeresebb és legfontosabb magyar zenekara, a Bikini. 30 éve jelent meg a már D. Nagy-féle formáció legsikeresebb albuma, a több, mint 300.000 példányban értékesített Mondd el!, rajta az Adj helyet magad mellett és a Nehéz a dolga című slágerekkel. És még mindig nem fogytunk ki a kerek évszámokból. 20 éve, 1997-ben alakult újjá az azóta folyamatosan koncertező zenekar. Német Lojzival beszélgettünk, aki a többek között a számos listán minden idők legjobb magyar lemezének választott Hova lett? című Bikini-album zeneszerzője. 

 PZL – 061.hu

A Bikini akkor lett az ország egyik legsikeresebb zenekara, amikor a videó diszkó hazavágta a rockzenét, és hirtelen feloszlott számos vezető magyar popzenekar…
Igen, a Csillagfény diszkó megásta a szakma sírját a nyolcvanas évek második felében… A sikerünknek van egy logikus magyarázata: tovább vittem a fáklyát. A fáklya lángolt, de egy ideig nem volt, aki vigye. A Bikini nem új dalokkal kezdte… Amikor az első lemez dalait megírtam, tudtam, hogy nem azokkal kell elstartolni… A Trunkos-féle Rolls Frakció hagyatékát vittem tovább, és már az elején is legalább hat Rolls-dalt játszottunk. D.Nagy tehát valami újba került, de a régit is továbbvitte. A Rolls közönségének jelentős része elkezdett Bikinire járni, és elfogadták a produkciót, mert játszottuk az Adj helyet magad mellett és az Izzik a tavaszi délután című slágereket. Rolls hullámán indultunk, de egy év múlva már, az Edda-Bikini közös turnén jórészt saját dalokra alapozva hoztunk egy új műsort, amit már teljesen elfogadott a közönség.

Az első, 1985-ös lemezen viszont nincsenek Rolls-dalok. Miért?
A koncerteken már az első időtől játszottuk a Rolls-számokat, és a koncertre jegyet váltó lett az igazai lemezvásárló. Én még az a régi róka voltam, aki hittem abban, hogy ha van egy gyökered, azt öntözöd kell, és akkor kihajt. A mi gyökerünk a Lágymányosi Közösségi Ház volt. Minden hónapban kétszer felléphettünk. Először voltak nyolcan, de azok is meccset nézni jöttek… Üres falaknak játszottunk, és vártuk a csodát… Sosem felejtem el… Télen, mínusz tíz fokban ragasztottam a Közgáz falára a plakátokat, amit magam gyártottam a lágymányosi nyomdában, és majdnem odafagyott a kezem a falhoz. Egyszer csak valaki megveregeti a hátam. Hobo volt az. Azt mondta: ha ennyire kitartó vagy, vinni fogod valamire, majd megkérdezte, hogy miért csinálom. Azt feleltem, hogy azért, mert meg akarom változtatni a világot. Majd eltelt tíz év, és valami színházi bemutatónak volt a konferansziéja, és amikor beléptem a terembe, így szólalt meg: „Hölgyeim és Uraim! Belépett a terembe az, aki meg akarta változtatni a világot!”

Ehhez azért kellett az Edda-Bikini közös turné is 1986 elején…
Pataky Attila egyszer feljött a békásmegyeri lakásomba Felvinczi Attilával, az akkori Edda-menedzserrel, és azt mondták, hogy lehetnénk az Edda előzenekara tavaszi turnéjukon. Akkor vetettem fekete köpenyt mindenkivel, és úgy néztünk ki, mint a cowboyok… Azon a turnén már elképesztő nagy sikereink voltak, mindenhol visszatapsolták a zenekart.

Ezt alá tudom támasztani, a szegedi szabadtéri színpadon láttam a Bikini-Edda turné egyik buliját, 1986 májusában… Már nem emlékszem, hogy a Bikini kedvéért megjelent punkok balhéztak-e az Edda rajongóival?
Nálunk soha  nem volt ilyesmi, a turné a maga útját járta, a zenekarnak is volt már arca, lelkülete, csak locsolni kellett ezt a bizonyos növényt… A Mondd el! albumot már 1986-ban összepróbáltuk, és számítottunk is a sikerre, mert már állandóan csörgött a telefon, állandóan hívtak a koncertszervezők… Csak kapkodtam a fejem, ráadásul kiderült, hogy az 1985-ös lemezünkből eladtunk 140.000 darabot… Persze, az első pillanattól hittem abban, hogy a Bikini befut, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan. Ha valamiben nem hiszel, az nem is sikerülhet. Ez nem úgy nézett ki, hogy kicsit gondoltam a Bikinire, gyakorolunk egy keveset, utána megyünk a dolgunkra… 24 órán át csak az együttesre gondoltam, semmi másra. Nagyon kellett a sikerhez Márkus József is, aki az MTV-nél dolgozott, és készített nekünk két modern, professzionális klipet a Szeretlek és a Mielőtt elmegyek című dalokra.

 

Azt lehet mondani, hogy a Bikini volt az első olyan profi popprodukció, amelyben a klipek, a fotók, coverek, az arculat, a logók, minden annyira a helyén volt, mintha nyugati menedzsment állt volna a zenekar mögött…
Ez igaz lehet…, leszámítva az első album szövegeit. Bár a Feró és Trunkos büszke arra hogy le tudták venni Wilpertet a Hanglemezgyárból talán 100.000 Ft-ra, azzal, hogy ha ők jó szövegeket írnak rá és gatyába rázzák az anyagot, akkor ezt remekül el lehet adni… Igazából minden nap nyüstölnöm kellett őket, hogy írják, nyomják… És bár számos remek szöveget írtak erre az albumra, azért sok helyen össze lettek csapva… Nagyon nem tetszett például az, hogy „Befelé nő a szakállam…”, mert azért abban a dalban sokkal több volt…


Voltak-e jól elkülöníthető zenei korszakai a „D.Nagy-féle” Bikininek? Az 1985-ös lemez pl. egyértelműen újhullámos lett, aztán az 1988-as Ha volna még időm albumnál már klasszicizálódott a hangzás…

A hármas lemezünk már Dévényi Ádámmal kötött örök barátságom következménye… Ádám szövegei azt a hangzást igényelték, ami aztán összeállt a Volna még időm lemeznél, és a Közeli helyeken albummal ért a csúcsra… A Rollsban is a Dévényi-szövegeket szerettem igazán… Sok dalszövegébe valósággal szerelmes voltam… A rendszerváltásig tartott az első korszak, az nagyjából ugyanabban a struktúrában született, és azért hasonlítottak egymásra valamennyire a lemezek, mert én írtam a dalokat. Az első két Nagy Feró-féle Bikini-lemezen is én írtam a zenét, de a bátyám, Németh Gábor „szétírta” a szerzőséget, mert szerinte az nem lehetett, hogy csak én viszem haza a zeneszerzői jogdíjat… Aztán 1992 után elfáradtam, nem jött befelé semmilyen impulzus, egy könyvet nem tudtam elolvasni, miközben minden évben lemezt kellett kiadnunk. Nem tudtunk feltöltődni, kimerültem….  1997-ben a Szabadság rabszolgái lemez írásakor a kollégáknak megjött az étvágya a dalíráshoz, így több szerző is szerzett dalokat arra a lemezre. Később, a Világ végén és a Nem lesz ennek jó vége lemezekre Daczi Zsolt is írt 5-6 dalt, ezzel megváltozott a Bikini megszokott atmoszférája, és az albumeladások is visszaestek… Így kénytelen voltam visszavenni a gyeplőt. Volt, amikor Zsolt már három formációban is játszott, és előfordult, hogy a Bikinivel kellett volna fellépnie, de ő Makovics Dénes nyakába rakta a gitárját, mert fontosabb volt neki az Omen-koncertes fellépése, mint a Bikini bulija. Ezeket el kell mondani… Aztán az Angyali üdvözlet című lemezt már megint én írtam egyedül, és az a lemez visszahozta a régi életérzést a Bikinibe. Szerintem akkor van arca egy lemeznek, ha egy tollból jön az egész. Az Őrzöm a lángot albummal teljesedett ki a harmadik korszakunk.

Számodra – számos kiváló zenésszel ellentétben – egy zenész esetében nemcsak a szakmai kvalitás, hanem az intellektus is fontos volt. Úgy tűnik, akkor írtad a legjobb dalokat, amikor volt egy intellektuális erőtér (Feró, Trunkos, Dévényi) körülötted, ami inspirál,
Engem mindig is az intellektus vonzott, és azok a szövegek, amelyeknek volt úgynevezett rezgése. A jó szöveg olyan, mint egy film, szinte látod magad előtt, és akkor azt a filmet kell megzenésíteni, illetve a szöveg szintjére kell emelni a zenét. És azt sem árt megjegyezni, hogy a szövegíróimnál nem a pénz volt az elsődleges, hanem az hogy el akartak mondani valamit a világról.

Maradt Dévényi Ádám halála után nálad olyan szöveg, amit megzenésíthetnél?
Nem maradt nálam, de nekem akkor lenne jogom megzenésíteni egy Dévényi-verset, ha ő nekem azt odaadta volna. Nem kutatnék a hagyatéka között. Amit nem adott ide, azt nyilván okkal tette, hiszen számos, kimondottan személyes szöveget írt. Sokszor mondta, hogy ő a dalnok, mi meg a zajnokok…

Már az Ezt nem tudom másképp mondani klipjében is feltűnik Nagy Csilla, a kor egyik finom, inkább intellektuális karakterű modellje. Hogy találtatok rá?
A kliprendezőnk, majd egyik szövegírónk, Márkus Józsi ismerőse volt. Józsival összejártunk, sokszor voltam fenn a Dráva utcai panellakásukban… A Magyar Televízióban dolgozott, és nemcsak megrendezte a klipet, de abban is tudott segíteni, hogy egy-egy műsorban néha le is adják. A rendszerváltás idején aztán eltűnt a Bikini klipjeiből, Bódi László Cipőnek lett a felesége.

Márkus Joe-nak a tasaktervekhez is voltak ötletei?
A covereket Kapusi Gábor tervezte, aki szerintem a kor legnagyobb grafikusa volt. A Mondd el! tasakja meglátásom szerint nemzetközi viszonylatban is minden idők egyik legjobb borítója. A Tatai-tó hátsó, ún. halott tó részébe csónakáztunk, ott egyensúlyoztunk fekete köpenyekben a farönkökön… Kapusi úgy fotózta meg, hogy az eget visszafordította a képre. Egyébként a Ha volna még időm és a Közeli helyeken borítóit is ő tervezte, így ez az időszak egységes képet mutat.

Egyetlen ős-Bikini-dalt sem vettetek elő? Ahogy a Rolls-számokat megsimogattátok, úgy át lehetett volna ültetni néhány ős-Bikinit is…
Nem, mert egészen más az ős-Bikini dalainak szellemisége, mint az 1985-ben létrejött Bikininek. Lajos habitusára és fizimiskájára kellett dalokat írnunk. Viszont a tavaly megjelent szólólemezemen hallható az Ez a dal már nem az a dal című szám, amit eredetileg a Bikini 1983-as első lemezére készült… Így lett kerek a Bikini gondolatisága.

Erről jut eszembe: nemrég azt mondtad, hogy nem akarsz új Bikini-albumot írni, mert a közönség már nem igényli az új dalokat, csak a bejáratott slágereket akarják hallani
A zenekar szinte minden korszakában jórészt az első ciklus volt repertoáron… A Részegen ki visz majd haza, az Adj helyet magad mellett, Közeli helyeken, Mielőtt elmegyek…. Ha egyszer kialakul egy zenekari kép, akkor már mindig arra a képre kíváncsi a közönség. Az új dalaid nem érdeklik, mert nem kötik hozzá élmények. A régi dalok juttatják eszükbe életük fontos eseményeit. Természetesen a fiatal generáció ragaszkodik az új dalokhoz is. Fönn vannak a szólólemezem dalai a Youtube-on, hagyom, hadd érjenek be, és csak utána mutatom be élőben…

A Bikinit nem akarta átfazonírozni Wilpert, ahogy tette az a Prognózis esetében?
Nekem soha nem volt gondom még az Erdőssel és a Bors Jenővel sem, bár egyszer Bors berendelt, mert kommunista csökevénynek neveztem egy nyíregyházi újságban. Berendeltek, és annyira mérgesek próbáltak tűnni…, és persze azonnal letegezett, én meg visszategeztem, és azt feleltem: azért mondtam, amit mondtam, mert az vagy… Ezek után elmeséltem, hogy mi történik a Hungarotonban, amiről neki nem sok fogalma volt…. Utána létrejött az EMI-Quint, és Bros felhívott, hogy nem megyek-e át az új kiadóhoz. Mondtam neki, hogy a mi barátságunknak ára lesz, de megegyeztünk. Mindenkivel meg tudtam találni a hangot.

A Temesvári vasárnap koncertnek milyen volt a Partiumban és Erdélyben az utóélete? Lehetett-e kapni például Erdélyben a lemezt?
A legfájdalmasabb az, hogy minden múlandó. Ennek a koncertnek az emlékezete is. Semmihez sem fogható mámorban zajlott az a buli, később hipnózisban koncerteztük végig egész Erdélyt, minden dalunkat addig nem látott hőfokon énekelték. A sportcsarnokokban lógtak a kötelekről, másztak a bordásfalakon. A Secu fölnyomta a feszültséget, hogy égjenek el a végfokok… A temesvári koncertre még Székelyudvarhelyről is jöttek rajongók… De hogy mi a fájdalmas? Nemrég újra Temesváron játszottunk, és már nyoma sem volt annak, ami 26 éve ott volt… A mi nemzedékünknek az egy seb felszakítása és újbóli bekötözése volt, az az új generációkat más dolgok foglalkoztatják, és ez így természetes.

Az 1992-es Izzik a tavaszi délután lemezen még dolgoztatok fel Rollst, aztán már nem… Pedig még rengeteg dal maradt…
Jogos… Egy idő után nem vittük tovább azt az örökséget, már régóta saját arcunk volt, nem kellet a múltban kotorásznunk. Talán azért, mert a rendszerváltás után már más lett a fontos, nem éreztem, hogy azt a társadalomkritikus szellemiséget kéne tovább vinnünk, ami 1989 előtt jellemezte az országot….

Annak idején nagyot kockáztattál azzal, hogy Nagy Feróval hoztad össze a Bikinit… A Dinamit például nem volt kockázat… Volt-e valami a pályád során, ami az Ős-Bikinihez hasonlóan rizikós lépés volt?
Persze, a Dinamittal nem kockáztattunk, de az a zenekar olyan kígyó volt, amelyiknek nem volt méregfoga… Rock and roll volt, persze, de a szövegei nem voltak azok… Amikor nemrég egy minden idők legjobb lemezei listára felkerült A híd című lemezünk, no, az kicsit meglepetett. Például a Csontváz című dal szövege nem éppen egy rock dalszöveg, de a Tépd el az időt is kicsit zavaros, bár kiderül, hogy az énekesnek valami fáj, de nem tudjuk meg, hogy pontosan mi. Feróval zenekart csinálni egyébként nem volt kockázatos, bár kétségtelen, hogy a Lemezgyár nem tapsolt a dologhoz. Én viszont örültem, hogy ezt a nagyszerű embert, aki a példaképem is volt, a közelemben tudhattam. A semmiből összetákolt zenekarával évek alatt eljutott az Omegával és az LGT-vel egy nagy turnéra, és a szuggesztivitását jellemzi, hogy a turné végén a Kisstadionban a Térden állva című dalával letérdeltetett vagy tízezer embert. No, azért ez előtt le a kalappal…

Egyszer azt mondtad, hogy a rock and roll egy egymillió kilométer hosszú bárpult, ám csak azok üljenek le mellé, akik be tudják osztani a távolságot. Jó duma…
Valahol olvastam, hogy Jelcin amerikai útja nem volt más, mint egy 8000 kilométer hosszú bárpult…. Ezt gondoltam tovább… És nézd meg, hogy hányan estek ki ebből a rock and rollnak nevezett vonatból, és tört el kezük, lábuk az italtól…

Az alkohol nem stimulál dalszerzőként. Mi az, ami felpörget, amikor komponálsz?
Egy jó akkord is képes emóciókat kiváltani belőlem, és motivál az is, ha belekeveredsz egy jó szövegbe… De ha elkészült egy dal, akkor lehet, hogy megiszom egy Unicumot, mert ünneplésre ugyanúgy szükségem van, ahogy az elmélyülésre is.

Képek: Bikini archív, Németh Alajos archív

 

Facebook hozzászólások