Azt már úton-útfélen, lépten-nyomon ezerszer átéltük, hallottuk, láttuk, hogy a modern kori civilizációs betegségek között ott van egy igazi alattomos, csendes gyilkos, amit úgy hívunk, hogy közöny. Ez az a tulajdonság, amivel felvértezve lépünk ki a kapun és fordítjuk el a tekintetünket, ha a földön fekszik valaki, ha az utca túloldalán éppen belekötnek valakibe, ha a villamoson felszáll egy idős ember, miközben mi az egyik ülésen ücsörgünk, vagy ha egy turista tanácstalanul téblábol a kezében egy térképpel. Persze ez általánosítás, nem mindenkire igaz, mégis napi szinten futunk bele olyan jelenetbe, amikor a lelkiismeretünk valamit motyog a háttérben, de egy jó erős hallgass felszólítással túl is lépünk a dolgon, önigazolásként annyival elintézve, hogy nem az én dolgom és különben is kapja be, minek segítsek neki, nekem se segít senki.

GYŐRI MIKLÓS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

Pedig. Kutatások bizonyítják, ahogy a régi közmondásunk is szól, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Ha jót adsz valakinek, inkább jót fogsz visszakapni. Itthon pedig sajnos legendásan híres a pesszimizmus, a borúlátás és a jövőnkbe vetett hit hiánya. Zimbardo ezt azzal magyarázza, hogy a fasizmusban és a kommunizmusban az emberekkel elhitették, hogy a fontos eseményeket és döntéseket nem befolyásolhatják, ha mégis megteszik, meghalnak. Aki pedig megpróbálta volna, azt a tömeg visszahúzta, mondván, hogy ne ugráljon, a hatalom úgy is eltünteti. Vagy a besúgók és kémek intézték el. Szóval adott a bizalmatlanság, amihez hozzájön az is, hogy Magyarországon a történelemből kiindulva akkor vagy hős, ha feláldozod az életed a szabadságért vagy egyéb magasztos célokért. Egy ilyen örökséggel pedig nem is csodálkozunk annyira, hogy a közöny és az apátia a reggeli kávé és az esti sör között szerepel napi programként.

Ki ez a Zimbardo?

Röviden összefoglalva, ha még nem hallottad volna a nevét, de szereted a filmeket, az ő kísérletét filmesítették meg, egészen meglepő módon a Kísérlet címmel. Egy német és egy amerikai megoldás is született belőle. De mi is volt ez? A Milgram-kísérletet taszította le a trónról, mint a legkegyetlenebb pszichológiai kísérletet. A stanfordi börtönkísérlet lényege az volt, hogy hirdetés útján kerestek néhány embert, akiket két csoportba osztottak. Börtönőrök és rabok. A cél az volt, hogy megvizsgálják, milyen hatással vannak a felvett társadalmi szerepek a viselkedésre. Elvégeztettek a 24 résztvevővel egy írásbeli tesztet is, hogy kiszűrjék az agresszív, szadista és mazochista egyéneket, majd pénzfeldobással osztották két felé a csoportot őrökre és rabokra. Eleinte mondhatni jól indult a kísérlet, de aztán ahogy teltek a napok, úgy kezdtek egyre jobban elmerülni a szerepükben a résztvevők. Pár nap elteltével az őrök 2/3-a mutatott szadista hajlamú viselkedéseket, míg több rab akut emocionális zavarokat produkált. Annyira beleélték magukat a szerepekbe a résztvevők, hogy a kísérlet teljesen kicsúszott Zimbardo irányítása alól, úgyhogy 6 nap eltelte után fel kellett függeszteni.

Egyébként Philip Zimbardo Amerikában elindított programja a Heroic Imagination Project adta a tudományos alapját a Hősök tere kezdeményezésnek, http://heroicimagination.org/. A san franciscói székhelyű non-profit szervezet azért jött létre, hogy megmutassa a fiataloknak, hogyan váljanak hétköznapi hősökké vagyis, hogyan tegyenek hatékony lépéseket annak érdekében, hogy megváltoztassanak egy adott helyzetet, hogy egy negatív szituációnak pozitív végkifejlete legyen. Zimbardo programjának magyarországi honosításában nagy szerepet játszott a Prezi két vezetője, akikkel Zimbardo egy konferencián találkozott és ott kérték fel, hogy segítsen elindítani itthon is a programot.

Mi a cél?

Zimbardo eleinte azt vizsgálta, hogy mi kell ahhoz, hogy egy jó emberből gonosz legyen, hogy gonosszá váljon, de az utóbbi években figyelmét inkább arra kezdte összpontosítani, hogy hogyan lehet egy rossz ember jó, hogyan lehet mozgósítani az emberek pozitív oldalát, hogy jót cselekedjenek.

A program célja, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását, mentalitását és beidegződéseit. Ha látjuk, hogy egy ember segítségre szorul, akkor merjünk neki segíteni. Tegyük félre a nem az én dolgom attitűdöt és nézzük meg, hogy mit tehetünk érte. Zimbardo szerint ezek tanulható folyamatok, amiket érdemes kis lépésekben elkezdeni. El kell engedni a pesszimizmust és a negatív szemléletmódot. Kezdhetjük mondjuk olyannal, hogy adjunk bókot valakinek, akár idegennek, mosolyogtassunk meg valakit, mondjuk egy jó viccel. Lényeg, hogy pozitív hatást érjünk el a másik emberben. Aztán jöhetnek a nagyobb falatok, amikor ahhoz, hogy a másik embernek jót tegyünk, már el kell hagynunk a jól megszokott komfortzónánkat, és nem csak egy lépéssel.

Ennek érdekében tréningeket és oktatásokat szerveznek tanároknak, akik majd átadják az ott megszerzett tudást a diákoknak, gyerekeknek, hogy aztán ők ezt pedig a szüleiknek adják tovább. Vagy bárkinek, mindenféle stresszelés nélkül. Hiszen a gyerekekben könnyebb kialakítani az ilyen világszemléletet, mint egy idősebb emberben, aki a saját bőrén tapasztalta az elnyomó rendszert, aminek következtében szociálisan érzéketlenné vált.

Fel kell ismernünk, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Hogy ha én negatívan és elutasítóan beszélek és viselkedek valakivel, akkor egészen valószínű, hogy ő is hasonlóképpen fog reagálni.

Ahogy egy ismerősömmel esett meg minap, amikor a sarki kifőzdébe esett be 11 után, hogy éhes, de már éppen bezártak, mert az éjszakai séf hazament. Az utolsó eladó kint cigizgetett, mikor odaért és csalódottan vette észre, hogy jelentősen romlottak az esélyei a kajaszerzést illetően. De az eladó együttérzéséről biztosította és megbeszélték a dolgot: egy sörért cserébe kapsz valami kaját. Úgyhogy mire visszaért, egy egészen szépen megrakott kis batyut kapott elég finom ételekkel benne. Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy rendszeresen jár oda, mindig beszélnek egymással pár szót, ugratják a csajokat, viccelődnek. Nem pedig fapofával, bunkón „egy rántott sajtot” szintű belépővel megy be köszönés nélkül, majd ki. Szóval amilyen az adjon isten. A jófejség ’kifizetődő’.

Úgyhogy a mindennapi politikába és választási őrületbe belefáradt embereknek üzenem: lehet, hogy Ágner Szilárd időjós, de nem miatta fog esni vagy nem esni az eső.

A programról és a kapcsolódó eseményekről a weboldalukon tudsz informálódni: http://www.hosoktere.org/

Vagy keresd őket a facebookon a https://www.facebook.com/hosoktereprojekt címen.

Fotó Szabó Ivett, Hős Piknik 2014