1977 nemcsak a punk nagy éve volt, de a nagy öregek is megmutatták, hogy túl fiatalok még a halálhoz, itt van például az 1965-ben alakult Grateful Dead is, akik egy emlékezetes három órás blues-rock maratont mutattak be 1977. május 8-án a Cornell Egyetemen.
PZL- 061.hu
A negyven évvel ezelőtti fellépés remekül dokumentált esemény, fennmaradtak a koncertjegyek, a plakátok, és persze nagyon jó minőségben maga a koncert felvétele is, amit egyéb kiadványokon is beszerezhettek a rajongók, most viszont végre megjelent egy exkluzív háromlemezes boxset, ami méltó teríték a zenekar 1977-es menüjéhez. Itt van a pop egyik legjobb arculatával rendelkező formáció, akik új értelmet adtak a zenekari logónak, album covernek, a plakáttervezésnek, miközben maguk, a zenekar tagjai koravén kaporszakállú hippik voltak, de ez számított a legkevésbé, és leginkább pedig a zene volt fontos, ami olyan előadókat inspirált, mint a Dire Straits és Neil Young.
Az átlagban 15 perces dalokkal, és 6-8 perces szólókkal büntető Jerry Garcia komótos, terjengős country-rock matinéjában az a varázslatos, hogy alapvetően akkor sem ül le, amikor végtelenített szólókkal örvendezteti meg a rajongókat. Van, aki három és fél percben is el tudja mondani, mik a szándékai, a Grateful Dead a híres-neves Dancing In The Street-et is 16 percesre húzza fel, és persze az ideális arányokat 1985-ben találta meg Bowie és Jagger, akik a Live Aid-en mutatták be a dalhoz komponált klipjüket. A zenekar jórészt amerikai jelenség maradt, pedig már több, mint húsz éve bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame-be, a Dead head-nek is nevezett követőikről akkor hallottunk, amikor Tardos Péter megpróbálta a hetvenes évek végén körülírni a rockturista és a slepp fogalmát.
Bár Magyarországot elkerülte a Grateful Dead-féle vallás, azért számos előadó évtizedeken át szüretelt a zenekar óriási életművéből, főleg azok a bandák, amelyek megpróbálták közös nevezőre hozni a rockot a folkkal, a blues-zal, a countryval, a pszichedelikus rockkal, és azokra az előadókra is hatottak, akik akik megpróbáltak identitást alapítani a drogkalandokra. A Grateful Dead-et sosem érdekelte a pénz, a rock and roll egyik nagy sztorija szerint a popkultúra csúcspontjának is nevezett 1967-es Monterey Nemzetközi Popzenei Fesztiválról kivonultak, mert szerintük a fesztivál nem a zenéről, hanem a pénzről szólt. És hogy ez a háromlemezes anyag miről szól? Nos, mindenről, amiről egy Dead kommuna tagja szerint szólnia kell: a szexről, a drogokról, és a rock and rollról. Na jó, a bluesról is.
Grateful Dead
Cornell, 5.8.77
Warner
20 szám 140 percSetlist: New Minglewood Blues, Loser, El Paso, They Love Each Other. Jack Straw, Deal, Lazy Lightnin’, Supplication, Brown-Eyed Women, Mama Tried, Row Jimmy, Dancin’ In The Streets, Scarlet Begonias, Fire On The Mountain, Estimated Prophet, St. Stephen, Not Fade Away, St. Stephen, Morning Dew, One More Saturday Night