Előkerült egy titokzatos hangszalag, ami több szempontból is szenzáció. Az anyag az egyik első (lehet, hogy az első?) magyarországi rap (inkább rap-jellegű) zenekar, a debreceni Fóbikus Panaszok demója. Ebben a formációban játszott közvetlenül a Tankcsapda előtt Tóth-Laboncz Attila, vagy ahogy mindenki ismeri: Labi. Kíváncsi arra, hogy milyen lett volna, ha ő énekel, és nem Lukács? Akkor hallgassa meg a Felnyitom a szikével az agyadat és az Agyam ketyeg, félelmetes óramű című számokat!
PZL – nullahategy
A Fóbikus Panaszok bizonyos szempontból rocktörténeti jelentőségű formáció. Nem azért, mert itt gitározott és énekelt Labi közvetlen azelőtt, hogy 1989 tavaszán a Tankcsapdába ment volna, hanem azért, mert az “orvosi rap zenével” kacérkodó kollektíva az egyik első olyan magyar zenekar volt, amelyik következetes hiphop programmal állt a nyilvánosság elé.
A Hungária feloszlatása után Fenyő Miklós Miki című 1983-as lemezén hallható az első break-jellegű számunk, a Lépjük a lépcsőt, majd a 1984 tavaszán publikált Jól nézünk Miki című lemezén már komplett break víziót hozott el Nyugat-Berlinből Magyarországra, de az album nem egy hiphop banda mutatványa. Mindenki tudta, hogy ez csak a kísérletező kedvű Fenyő alkalmi projektje, aminek az maximum annyi lehetett a célja, hogy a Jászai Mari téri aluljáró táncosai zenei alapokra pörögjenek.
Kétségtelen, hogy a nyolcvanas évek közepén már hallhattunk magyar nyelven rap-jellegű számokat, ott van például az Első Emelet Dadogós break című 1984-es zenés környezetszennyezése, majd jött 1985 körül a Neurotic Brékje, ami talán a magyar nyelvű hiphop csúcsteljesítménye. Ebben az időben már a reklám is ráérez a break-hullámra, a Frutta elnevezésű, első magyar dobozos üdítő reklámjában break-es gyerekek adják egymásnak a palackokat. De az Európa Kiadó Küldj egy jelet című 1985 körül született, és 1987-ben megjelent számának szövegmondása is rap-jellegű, ahogy több, ugyanebben az időben készült Sexepil-dal is erősen rap huzatú, függetlenül attól, hogy a hangszerelés részintU2-ra emlékeztet.
A Recorder blog Lépjük a lépcsőt – 30 év a magyar hiphopban című írásában megemlíti a Drop nevű formációt, mint az első igazi rapcsapatot, de nem tesz említést a szintén ebben az időben működő debreceni Fóbikus Panaszokról. Nem is csoda. A Fóbikus Panaszoknak nincs emlékezete, a youtube-ra sem raktak fel egyetlen dalt sem tőlük, ahogy a Google sem ad ki a zenekarról hasznos információkat. Mintha meg sem történt volna ez a dolog. Pedig kimondottan izgalmas volt a jórészt orvosi tematikára, a műtétekre, a gyógyításra épülő pszichotikus programjuk.
Filmes és őstörténeti utalásokkal teli szövegeik egyébként inkább az Európa Kiadó versvilágához teszik őket hasonlatossá, mintsem mondjuk Fenyő Miklós szájbarágós uv-színű break-költészetéhez. Talán azért borította jótékony homály a formációt, mert minden zenekar tag (Szénási Miklós – szintetizátor, Tóth-Labonc Attila – gitár, Németh László Levente -ének, Varga Zoltán – szintetizátor, Szilágyi Gyula – dob) más irányokba indult tovább. Szénási Miklós a Nova Akropola (1990) nevű elektro-dark, majd a Red Marinetti (1990-1991) nevű elektro-metál csapatban folytatta a zenélést, most pedig a LED nevű elektro-pop duóban játszik, míg Labi a Tankcsapda basszusgitárosa lett (jelenleg a Benzin tagja), illetve voltak, akik később abbahagyták a zenélést.
A Fóbikus Panaszok rap-világa inkább az undergroundhoz kötődött, mintsem a lakótelepi break-esek vibrálóan színes, és egyben lepusztult világához, talán ezért sem találták meg a maguk helyét a rendszerváltás korabeli zenés szemétdombon, ahol a Poptartisznyát még a Bikini, a Napoleon Bld és a PaDöDö uralta, miközben már Kispál András az első akkorjait bontogatta. Szóval itt van három szám a Fóbikus Panaszoktól, közülük az két felvételen Tóth Laboncz énekel, míg a harmadik számban, (ami már ízig-vérig rap) László Levente, a zenekar énekese. Hallgassa meg ön is!