Könyvhétre jelenik majd meg a Szarvason élő Hartay Csaba legújabb prózakötete, Viharsarki kattintós humoreszkeket, szórakoztató írásokat tartalmazó blogjából válogató Köszönöm a befogadást című gyűjtemény. A szarvasmarhák tenyésztésével is foglalkozó, verseket, regényeket és humoreszkeket is író Hartay Csabával beszélgettünk.

PZL – 061.hu

A volt expáromat nem tudom elérni! Mondjátok meg neki, hogy NEM CSALTAM MEG! Bakolics Zsuzsi, legalább te segíts, együtt avonoztatok évekig!!!! – Ilyen nincs, ezt kikopiztad… Vagy nem? Mennyire jellemző rád a Facebook-féle „lomizás”?
Nem, semmit sem kopizok ki egy az egyben. Csak sok ilyen visítozó, felháborodott bejegyzést olvastam (fél)ismerős csajoktól/srácoktól, elég volt felidézni, milyen balhék zajlottak a fészen szakításkor, és persze nyilvános posztokban, hogy mindenki tudja meg, „Zsolti/Reni megcsalta őtet!!!” Valaki mondta, hogy miért nem állítom le a követését az ilyen ismerősöknek. Hülye lennék, innen jön a szövegeim, paródiáim legjava. 

Mi döntött a szelekciónál a könyv összeállításakor? Számított a lájkok száma? Vagy inkább az jött be, amelyen te tudtál nevetni újra pár év távlatából?
Voltak slágerposztok, amiket mindenképp szerettem volna viszontlátni a kötetben, ezek bele is kerültek szerencsére. Az egész szerkesztés úgy zajlott, hogy több hetes melóval leszedegettem a netről, meg mindenféle régi mappákból kikeresgettem az összes olyan posztot, ami szöveges, tehát nem egy képes villámtréfa – az úgyis csak a neten működne. És Besze Barbara, az Athenaeum kiadó szerkesztője kiválogatott ebből a katyvaszból egy számomra is meglepően egységes anyagot. Jót röhögtem magamban a Pdf újraolvasásakor, nem is emlékeztem, hogy ennyi baromság ömlött ki belőlem az elmúlt tíz évben.

Fotó: Bach Máté

A vicces boros ismertetőkről jutott eszembe….Magad is borászkodsz a bocizás mellett? Milyen a viszonyod a magyar borhoz?
Á, semmi komoly. Szeretem a jó rozékat, fehérborokat, nyáron fröccsnek, ennyi. Annyit tudok, hogy ami nem 425 forint, hanem mondjuk jóval drágább, az azért nem lehet moslék. De persze ez is csak egy sznobság, ott is lehetnek pocsék italok. Ízlelgetem a bort, de nem érzem a lila bogyókat, sündisznók lépteit, meg a tavaszi szellők fuvallatát minden kortynál. Szeretek írogatni is egy-egy pohár bor mellett, de az általában vers.

Gondolom, rendszeresen megkérdezik hogy a szomorú versek és prózák mellett hogy fér el benned ennyi hülyeség?
Persze, ez gyakran felmerülő kérdés, hogy akkor most melyik a valódi énem. Én sem értem, hogy fér meg ennyi minden, és ráadásul nagyjából egyszerre. Sokszor befásul az ember hétköznap, pont az egyik gyerekkori barátom mondta, hogy nem is mer felhívni szerda este, mert szerinte ilyenkor mindig tök rossz a kedvem, nem szívesen beszélgetek vele, úgy érzi. Ami persze túlzás, csak ha hazaérek este a melóból, akkor szeretem offolni a csörgést, csipogást, nyugira vágyom. Könyv, film, doromboló macska. De az agyam dolgozik, jönnek a szóviccek, jelenségek, paródiaötletek, és egy ilyet összedobni pár perc, és már kint is van az oldalon.

“Várt ránk a part” 

Az elmúlt évek alatt a Viharsarki kattintós komoly karriert futott be, a legjobbak között szerepelt a Goldenblogon, stb, de nem adtad el úgymond egy komolyabb médiumnak „nagy pénzért”… Miért?
Azért ezt a komoly karriert én nem így érzem, de örülök, ha te így látod. Eddig nem is jött semmiféle felkérés. Nem tudom, mit léptem volna, ha behívnak valami nagyobb táborba, oldalhoz vagy ilyesmi, megfontoltam volna. Nálam alapelv, hogy kizárólag saját tartalmat osztok meg. Ha esetleg van valami nagyon vicces videó, vagy hasonló, akkor csakis forrásmegjelöléssel teszem ki, természetesen, de ez ezerből egyszer fordul elő. Nem lopok sehonnan, nincs az, hogy bocs, én is úgy kaptam valahonnan, nincs lesatírozott logo, nincs csórelás népszerű oldalakról. Általában inkább tőlem szoktak lopni, de kár hőbörögni, ez sajnos benne van az ilyen netes játékban. Nem egy poénom jött már szembe valami idétlen logóval, lesatírozva a VK felirat. Szóval nincs plagizálás, meg külföldi poénoldalakról másolás, fordítás, legfeljebb direkt elrontok klasszikus, fészen futó poénokat, amivel mindenki találkozik. Emiatt is mondhatják, hogy hé, azért nem mindig olyan jó a VK. Igen, 5sém, mert nem vagyok hivatásos humorista. meg közben dolgoznom is kell. És a társam sem ismert humorista, aki tavaly szeptemberben csatlakozott. Sokan nem is veszik észre, hogy ketten vagyunk, annyira egyre jár az agyunk. Nekem gratulálnak egy-egy jó poénjához.

 

Volt miből meríteni, így szinte olyan koncepciót rakhattál fel, amilyet akartál. Végül miért pont ezt az ívet, tematikus sorrendet választottad?
Nem én választottam, a szerkesztő, és a munka közben rájöttem, hogy maximálisan megbízhatok az ízlésében, jól átlátta, mi működik egy ilyen kötetben. Aztán majd meglátjuk, mit szólnak az olvasók. Ott mindig van, aki benyögi, hogy öcsi, ez kurva gyenge lett, ennyi könyv után már nem lepődik meg az ember. De sokaknak meg máris tetszik, elég jó az érdeklődés, ahogy részleteket pakolok ki a kötetből az oldalra. Viszont a lájkolókból nem minden esetben lesz könyvvásárló, de azon vagyok, hogy az ilyen ajánlókkal, csalikkal rábírjam őket. Akik szeretik, követik az oldalt, nem fogják megbánni, ha megrendelik a kötetet. A többiek meg belerázódnak ebbe a fanyar humorba, remélem.

Számos könyved borítója igazán kreatív könyvtárgy, a Turbo egy felnagyított „Turbó rágó”, az új könyv egy okostelefon monitorja. Ezek tervezésében nyilvánvalóan benne vagy te is…. Vagy rábírod szakemberekre?
Ebben sem vagyok benne, csupán rohadt szerencsés vagyok. Egy haverom mondta, hogy a gyenge tartalmat kell valamivel ellensúlyozni, jót röhögtünk. De tényleg nagyon jók ezek a borítók, abszolút figyelemfelkeltőek. Hála Földi Andreának, akinek mindig jó ötletei vannak a kiadónál, és a megvalósítás is professzionális. Ezek a borítók sokat dobnak a könyveken, az érdeklődésen. Ugratni is szoktak a barátaim, hogy nincs neved, legalább a borítód legyen harsány.

A kedves, a cica és a szerző (Fotó: Bach Máté)

A rendszerváltás idején a posztmodern prózánkban a szleng szinte több volt, mint ízfokozó. Remek atmoszférákat teremtetsz, de te például talán kevesebb szlenget illetve egyéb nyelvi játékot használsz, mégis nagyon jól „levetted” a 2010-es éveket.
Ez szerintem azért van, mert sokat mozgok mindenféle közegben. Munkahely, haveri körök, kocsma, rock-klub, kirándulások, nyaralások, horgászat. Itt rengeteg embertípussal tudok találkozni, és elég csak fejben megjelenítenem őket, már pofáznak is, csak győzzem gépelni. Hogy ez most mennyire szleng, nem tudom eldönteni, dumálnak belőlem a szereplők.

Mit gondolsz, ezekben a szövegekben van valami hamisítatlan észak-békési íz, vagy mára már minden „univerzális”, egy globális faluban élünk, stb….
Biztos, hogy van, kell, hogy legyen. De amióta itt a Facebook, egybeolvadnak ezek a nyelvi amőbák. Tök újat mondani, benyögni egyre nehezebb, minden szófordulat ott van a neten egyből, kommenben, posztban, üzenetben.

A könyv egy része afféle arcképcsarnok rólunk, magyarokról. Van olyan típus, amely nagyon a bögyödben van, de valahogy még nem sikerült jól „elkapnod a frakkját”?
Az az érdekes, hogy én szeretem ezeket az embertípusokat, egyik sincs a bögyömben, izomból, haragból szerintem nem is lehet levenni ezeket a dumákat, fizimiskákat, stílusokat, mert azon egyből látszik, hogy valami nem stimmel. Nem haragszom a társadalom egyetlen rétegére sem. Oké, mondjuk a sorozatgyilkosokat nyilván nem kedvelem, de azokkal nem is kell együtt söröznöm péntek este.

A kortárs magyar költőt, slammert, sztárírót nem akartad ugyanúgy megírni, ahogy sok más típust?
Csak nyugalom, kell még muníció a következő kötetekbe is!

Vezető kép: Bach Máté

A könyv itt rendelhető meg.