A Katona József Színház büféjében találkozunk, ahova Jordán Adél biciklivel és a kisfiával érkezett. Főként Emilia Gallotti című előadás próbáiról, a nyaralós tervekről és a Puszi együttes tervezett koncertjeiről mesélt, és arról is, hogy hogyan pihen A bajnok bemutatója után. Május 14-én Jordán Adél és a Puszi az A38-on ringatózik.
CSETE BORBÁLA – 061.hu
Lessinget próbáljátok a Kamrában, egyedi a darabválasztás. Hallottál a szövegről a próbák előtt?
Talán egyszer vették elő Magyarországon,az 1800-as években, pár évtizedre rá azt mondták róla, talán az akkori erkölcsi normák miatt, hogy elavult lenne, noha izgalmas darab. Magam sem értem, miért nem ismertebb, Németországban az Emilia Gallottiból felvételiznek, iskolai tananyag. Nagyon érdekes, friss, szóval majd mi beemeljük a köztudatba!
Mesélj a te karakteredről!
A szerepem különösen izgalmas, a darab öt felvonásos, az enyém szinte az egész negyedik felvonás. A monológom olyan koncentrált, egyelőre még csak a szövegtanuláshoz kötöm fel a gatyámat… Bejövök, elég durva idegállapotban, és hosszan beszélek monológszerűen. Érdekes a darabban, ahogy jönnek a szereplők, mindenki egyre rosszabb idegállapotban van, én már tényleg nem vagyok túl jól. Annyi hátránya van most az előadásbeli helyzetemnek, hogy még nem nagyon próbálok. Mondjuk elfáradtam A bajnoktól, így próbákat is mértékkel nézek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Említetted A bajnokot… Nem szakmai észrevétel…, de az előadás fiús frizurája a tied…
Sokan mondják, milyen természetes, és az a paróka tényleg a fiúk, lányok szívét egyaránt megdobogtatja. Nagyon működik az egész jelmez, csak ki kéne sétálnom benne, ha hódítani vágynék (nevet).
Hogy fáradtál ennyire el A bajnok próbafolyamatában?
A játék nem vesz már ki belőlem sokat. Ugyan rövid az előadás, az egésze nagyon koncentrált, és végig énekeljük, mindez azért egy prózai színész számára különleges kihívás. Maga a próbafolyamat nagyon intenzív volt. Pintér Béla hihetetlen érzékkel, érzékenységgel nyúlt a Puccini alapanyaghoz. Borzasztóan megszerettük a saját szerepünket és a rendezőnket, ugyanakkor nagyon fájdalmas is volt a magunkkal, szerepünkkel való szembenézés.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Miért nem forgatsz mostanában?
Talán még nem vágyok rá igazán. Nincs kedvem most castingokra járni. Nem vágytam talpig sminkben tölteni ezt a nyarat, inkább vízparton pihenek. Tom Hanks egy színészeknek szervezett műhelymunkán mondta, amiben nagyon hiszek: kell tudni nemeket mondani, és ebből majd lesz egy jó igen – mondjuk számomra filmügyben. Az életem kétharmadát töltöm a színházban, egyharmadát otthon, és ezt nem szeretném még tovább súlyozni. (Közben Adél kisfia elmutogatja, milyen sütit szeretne a büféből). Annyira változatosak a szerepeim, azt sem gondoltam volna egy éve, hogy Puccini operában énekelhetek. És akkora a sikerünk, hogy be kéne szerelni egy csillárt, hogy megvalósíthassuk, tényleg a csilláron is lógnak. Katartikus az előadás, mindenki magára ismer, férfiak, nők: mit rejtegetnek, hazudnak, ahogyan Béla szembenézett a saját problémáival, ez mindannyiunkra társalkotóként és nézőként hat.
Hogyan látod A bajnok szembenézését?
Pintér Bélát korunk zsenijének tartom, az életből vett tragédiákból emblematikus sorsokat mutat meg, elemel, és soha nem hagyja ki saját magát. Ő is vall, nem ítélkezik mások felett, magát teszi górcső alá. Ervinnek többször mondta, magából fogalmazzon, (vagyis a kishitűsége, a nőkkel való küzdelmek egyben Béla vallomása), ne egy polgármestert játsszon, hanem akár magát Pintér Bélát. A néző szívét csak úgy lehet megérinteni, ha szíved-lelked belepakolod, és Pintér Béla nagyon bátran adta magát. Nem is lehet másként!
Sorban kapod a zenés színházi szerepeket a Katonában. Ezek szerint szeretsz énekelni…
Régebben A hős és a csokoládékatona, majd a Woyczek is énekes szerepek voltak, de egyik sem volt annyira megterhelő, mint A bajnok. Bagó Gizella énekmesteremmel sokat kellett dolgoznunk, hogy operaáriákat csikarjunk ki a torkomból. Az operaénekesek teljesítménye fantasztikus, mi a színészetükkel kompenzálhatjuk, ami esetleg hangban nem jött ki, persze nem is várják el ugyanazt tőlünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Eszembe jut még a Musik, Musikk, Musique revü, tényleg úgy tűnik, egyre inkább hívogat az éneklés?
A koncerthangulatból kóstolót kaptunk a Dzsesztetésen Máté Gábor rendezésében, nagyon élveztük, majd az Edison, Tasnádi Bence csapata hívott három éve nyáron énekelni. Nálam jóval fiatalabb emberek közé garázsokba próbálni járni, mintha pótolhattam volna, ami kimaradt a gimiben, meg azután. Nagy szabadságot adott, és most jött a Puszi – a Toldiban volt egy szuper koncertünk, és ez még csak a kezdet!
Mitől más énekesnőként a színpadon lenned?
Dalszövegírásig is elmerészkedtem már, nagyon bejön ez a világ. Ugye nagyon szeretek énekelni, táncolni, bulizni, és szeretem a visszajelzéseket: az egy tömbben ugráló tömeget. Magam is meglepődöm, mit hoznak ki belőlem a fények, más, hogy nem ül a közönség, amint befejezek egy számot, lelkesen üvöltenek, szóval más az adrenalin. Még izzadni is szeretek ott.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hogyan találtál a Puszira?
A Csókolom fiútagjaiból alakult Puszi rajongója voltam, vendégként léptem néha fel velük. Most az új formációban lettek már új számaink, szöveget kaptunk Fekete Ádám dramaturgtól is, és éneklünk régi Csókolom számokat. Ujj Zsuzsi (a Csókolom énekesnője) eljött a koncertre, és maga ajánlott fel még egy pár számot, amiről úgy gondolja, jól állna nekem. Jordán Adél és a Puszi a nevünk. Egy Cseh Tamás-esten énekeltem, Bereményi Gézával azután megbeszéltük, hogy szívesen írna nekem szövegeket. Már is elkészült egy számunk, sőt, üzent Spenótnak (a Puszi gitárosa), legközelebbre több dallamot vigyen. Az éneklés nagy hangsúlyt kap most az életemben. Persze imádom a színházat, óriás odaadással művelem már több, mint tíz éve, de az éneklés most egy új szín.
Olvastam, nem szeretnétek a férjeddel, Keresztes Tamással próbálni. Most mégis egy előadásban lesztek az Emilia Gallottiban?
Nagyon érdekes, mert nem találkozunk a színpadon. Egyébként is vigyázunk arra, hogy lehetőleg ne játszunk párt a színpadon. Szerintem teljesen jogos kérés, egyszerűen legyen miről beszélnünk otthon, mi történt a másikkal. Élvezem az életünket, mindketten nagyon szerencsések vagyunk, rengeteg szakmai feladattal, és boldog magánélettel. Most Tomi dolgozik sokat, az Emilia Gallottiban ő a főszereplő, és hiába nem találkozunk majd az előadásban, én a szerep szerint az elhagyott szeretője vagyok, és miatta őrjöngök végig. Alapvetően róla szól a próbafolyamat. És készülnek Bodó Viktorral az Egy őrült naplója előadásra, forgat is nyáron. Nekem több időm marad az együttesre és a kisfiunkra.