Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Csordás Dániel grafikus, képregényrajzoló, 2003-ban Vadzseni-díjat, majd 2010-ben, 2011-ben, és 2013-ban Alfabéta-díjat nyert. Nocturne című képregénykönyve a afféle kultuszkönyv lett a gyűjtők körében. 

PZL – nullahategy

wp_20150525_13_20_08_proA képregények népszerűsége Magyarországon hullámzó, vannak kiugró és kevésbé izgalmas időszakok. Most mintha kevesebb képregényt adnának ki…
Nem szoktam statisztikákat bújni, de ha jól tudom, évről-évre csökken a kiadott címek száma. A mangákról semmit nem tudok, az egy külön univerzum, sosem érdekelt.

Ártott a képregények népszerűségének, hogy a világ átállt a digitális információ fogyasztásra? Milyen tapasztalataid vannak a képregényes naplós bloggal kapcsolatban? Ha visszanézed, mennyire mond teljes képet az életedről?
Nem tudom, hogy világszinten hogy áll a képregény népszerűsége. A blogom, ha éppen nem tartok nagy szünetet két epizód között, hogy megfeledkezzenek róla az olvasók, viszonylag népszerű. Igazán az tudja megdobni a látogatottságot, ha pl. kikerül az Indexre. Nyilván életem azon mozzanatait osztom meg az olvasókkal, ami rájuk tartozik, illetve ami másnak is érdekes tud lenni, mert esetleg vele is történnek hasonló dolgok.

Bár vannak színes munkáid is, jórészt fekete-fehérben dolgozol. Miért? Az intellektuálisabb comics-okat nincs értelme színezgetni?
Már gyerekkoromban is mindig egy szál golyós- vagy töltőtollal szerettem rajzolni, a színek nem érdekeltek. Most is csak akkor színezek, ha az indokolt, ha úgy érzem, hogy a színezés hozzáad valamit a képekhez, atmoszférát, hangulatot. Meg természetesen ha a megrendelő színeset kér.

nocturne_page_87Gyűjtő is vagy? Megvan az első Kockás?
Megvoltak a Kockások. Pókemberből összegyűjtöttem az összes magyar számot, néhány Batman és Supeman is akad. Nem vagyok szenvedélyes gyűjtő, ami érdekel, azt megveszem, ha hozzá tudok jutni.

Nagy Depeche Mode rajongó vagy. Mi a legértékesebb a Mode-gyűjteményedből?
Kimondottan értékes darabjaim egyelőre nincsenek, inkább szubjektív kedvenceim vannak, melyek nem sűrűn fordulnak elő börzéken és használt lemezeseknél. Az egyik egy kalózkiadás, az 1982 októberi Hammersmith Odeon-beli koncert felvétele, amin imádom, ahogy a My Secret Garden elején Dave Gahan beköszön, hogy “Good evening everybody”. A másik egy izraeli kiadású Black Celebration és egy Some Great Reward. Meg egy John The Revelator promo maxi, melyet a Wan2 főszerkesztőjétől kaptam, nászajándékba.

Vannak kimondottan személyes ego-képregényeid. A privát életedre is sokszor képregénykockákban gondolsz?
Hát mondjuk úgy, szemem mindig a pályán, mit lehet a napi történésekből megképregényesíteni. Felírom a füzetembe ezeket a kis momentumokat, ötleteket, és ha összeáll a kép, az összefüggések, megrajzolom. Fontosnak tartom, hogy ne csak úgy “kedves naplóm” szinten legyen elmesélve, hanem legyen kontextusba helyezve, összeboronálva akár egy emlékkel, filmmel, könyvvel, álommal, ilyesmi. De csak lazán, semmi didaktika, mert akkor meghal.

nullahategy_illusztracio_01Munkáidban erősek a pop-kulturális utalások, mégis, jórészt csak a WAN2-ban jelentek meg a képregényeid. Más lapoknak direkt nem adtál rajzokat?
Nem kerestek meg ilyennel, de nem is bánom, nekem néha a WAN2-ba is iszonyat gyötrődés volt legyártani az aktuális sztorit, mert nem vagyok naprakész a popzenében. Viszonylag kevés újdonságot hallgatok, kevés fog meg, ezért nem olvasok popsajtót sem.

Írtál újságcikkeket is, de ma már nem találkozni a cikkeiddel. Miért?
Nem írok, mivel nem sok fogalmam van az újdonságokról. Dilettánskodni meg nem akarok. Olyan előfordul, hogy pl. az új Depeche Mode albumról írok egy recenziót, azt szívesen vállalom, mert abban otthon vagyok, alaposan körül tudom járni, és nem írok baromságokat.

Volt már afféle képregényinterjúd is magaddal. Mi tartasz a legnagyobb kreatív ötletednek?
Két ötletem volt, melyeket a legjobbnak tartok: az egyik a Burzsoá Nyugdíjasok zenekar megalapítása 1996-ban, a másik a képregényblogom elindítása 2009-ben. Mai napig vállalhatóak, és ezek hozták a legnagyobb ismertséget, elismerést, díjakat.

nullahategy_illusztracio_02A Nocturne című képregénykönyved kimondottan pszichedelikus cucc. A kötet főhőse gyermekkori emlékei után kutatva titokzatos metróállomásra bukkan, és elmosódik a határ álom és ébrenlét, élet és halál között… Ez mennyire „vette” a képregényes társadalom? Mit szóltak pl. a mangafogyasztók?
Hogy mit szóltak a mangafogyasztók, arról fogalmam sincs, valószínűleg semmit, mivel sosem került a kezükbe. Ahogy én sem olvasok mangát. Az a kevés kritika, ami megjelent róla, mind pozitív. Akiket ismerek és olvasták, azoknak többnyire tetszik. Nem egy bestseller, de ez érthető.

Ebben a képregényben mások a figurák és a háttér formai elemei. Egy rajzoló jórészt egy karaktervilágot épít, neked több is van. Nehéz átállni más formákra?
A sztori meg a hangulata határozza meg a stílust. Mára valamelyest egységesebb a stílusom, valahol a Nocturne és a blog keveréke, amiben általában dolgozom.

Az álmodó című képregényedben a francia comics hagyománya is feltűnik. Melyik képregény univerzum hatott rád leginkább a francia, a japán vagy esetleg a Marvel világa?
Ezt nehezen tudnám megmondani, az amerikai meg a francia biztos, a japán a legkevésbé. A japán művészet inkább a régi metszetek formájában hat rám. No meg az olasz, Dino Buzzati személyében, akinek a képei, képregényei és írásai is nagy hatással voltak rám. Jó képregényeknél gyakran elidőzöm egy-egy kockánál, nézegetem, minden apró részletet megfigyelek, ezek a megfigyelések később akaratlanul is hatnak a munkámra.

Reklámfilmeknek is készítesz storyboardokat. Ez segített abban, hogy jobban megfogd egy-egy történetben a dramaturgiát? Volt, hogy egy-egy ügynökségnek csak magadtól is rajzoltál alternatív storyboardot, és esetleg elfogadták?
Inkább a rutinszerzésben segített. Megtanultam gyorsan, profin rajzolni, mert a storyboardokra általában kevés idő van. Alternatív storyboard nincs, meg van adva a script, melyik képen mit kell látnunk. Néha a plánozást is meghatározzák.

Webes oldalad nyitó képe egy affée pop-artos grafika. Vannak esetleg képeid is, amelyek önálló képzőművészeti teljesítmények?
Gondoltam már rá, hogy érdemes lenne egy-két jobb kockát önmagában, nagyban megfesteni, hátha működne képként.

Milyen meglepetéssel készülsz?
Van néhány, félkész, vagy kezdeti állapotban lévő képregényem. Ezekkel kéne valamit kezdenem. Előbb azonban a blogot szeretném újraéleszteni, gyakrabban frissíteni.

 

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •