A Városliget az 1870-es évektől a második világháborúig a polgári Budapest legnépszerűbb kiránduló és szórakoztató központjának számított. Kezdetben a pestiek kirándulóhelye volt, Buda és Pest egyesülése után a távolabb lakó fővárosiak is látogatták, majd vonzásköre fokozatosan kiterjedt az egész országra, és a nemzetközi turizmus elindulásával a határon túlra is. Népszerűségét és széleskörű ismertségét a 19. század végi nagy kiállítások alapozták meg. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításnak közel kétmillió látogatója volt. Egy évtizeddel később, az 1896-os Millenniumi Kiállítást pedig több mint ötmillióan keresték fel. A történelmi Magyarország legtávolabbi vidékeiről is érkeztek csoportok, a kiállítás alatt rendezett nemzetközi kongresszusokra pedig sokan jöttek külföldről. A 20. század fordulójára alig akadt olyan magyar ember, aki személyes élmény vagy a sajtóhírek alapján ne tudott volna a Városligetről. Mindez megfelelő alapot teremtett, hogy a Liget – múzeumaival, intézményeivel, szórakozóhelyeivel és persze az Állatkerttel – kedvelt turisztikai célponttá váljon.
A két nagy századvégi kiállítás – utazási kedvezményekkel, olcsó szállásokkal, nagylétszámú gyermek- és felnőttcsoportokkal – valóban tömegeket vonzott. De ezek kivételes alkalmak voltak. Ebben az időben még nem beszélhetünk a mai értelemben vett turizmusról. Csak a felső tízezernek nyílt arra lehetősége, hogy rendszeresen hosszabb utazásokat tegyen. Magyarország idegenforgalma a századfordulót követő másfél évtizedben sem volt számottevő. Egyedül a 20. század elejére európai metropolissá fejlődő Budapest vált vonzó célponttá. A fővároson belül pedig szinte kínálta magát az ide utazók számára a kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Városliget, ahol sorra nyíltak ezekben az években a változatos programokat kínáló, új létesítmények. Ekkor teljesedett ki a sokféle igényt kielégítő, nagyobb vendégszám egyidejű fogadására alkalmas városligeti infrastruktúra. (x)
További információk itt olvashatók.