Nagy lépést tett meg a népi demokratikus Kína a valósággal való szembenézés felé, köszönhetően az ország károsanyag-kibocsátásával foglalkozó új dokumentumfilmnek. A film népszerűségi hulláma ezúttal elsöpörte az állami kontrollt, legalábbis egyelőre…
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – Nullahategy
2015 tényleg izgalmas év lesz, tekintve hogy ettől az évtől számolva egyes tudósok visszafordíthatatlannak tartják a globális felmelegedés hatásait. A figyelem mindenesetre fokozottabban irányul a környezetvédelem iránt, és talán ennek is köszönhető, hogy az amerikai Dr. Wei-Hock Soon lebukásáról szóló hír is ekkorát robbant. Dr. Soon azért kapott amerikai olajcégektől mintegy 1,2 millió dollárt, hogy a klímakutatók 99%-ával ellentétben a klímaváltozás tagadva a Nap hőingadozását kutassa. Soon úr nyilvánvalóan a tudományos világ szégyene, mégis rá hivatkoznak az amerikai döntéshozók, amikor a Kiotói egyezmény kötelezettségei alól fölmentik Amerikát. Nyilván a gazdasági érdek fontosabb a túlélésnél.
A NASA képe a kínai szmogról
Amerikát persze könnyebb kritizálni, hiszen időről-időre felszínre kerülnek ezek a problémák, és akkor utálhatjuk a gazdagokat és szépeket, a korrupt politikusokat, valamint temethetjük a demokráciát. Ez a kritika azért is kijárt, mert mint a nyugati kultúra nagytesója, aki bevéd, ha kell, Amerikával szemben legalább vannak elvárásaink. De mi van azokkal az országokkal, amelyekről nem tudunk, nem hallunk semmit? Például a környezetszennyezésben szintén élen járó Kínáról.
Chai Jing bemutatja a szmogot
Bár a a félkapitalista-félkommunista államon a jóisten se igazodik ki, annyi bizonyos, hogy nem lehet olyan szabadon kiteregetni a szennyest, mert a bátor illetőt és családját esetleg elküldik egy kis kényszermunkára. A környezetszennyezés problémájáról való vitaindító dokumentumfilm megszületéséhez is különleges körülmények kellettek, leginkább egy különleges riporter Chai Jing, a kínai állami televízió (CCTV) volt műsorvezetője. Jing nemcsak médiaszemélyiség, de anya is, akinek gyermeke már a terhesség alatt súlyos betegségben szenvedett. Jing a környezetszennyezés, a káros anyagok számlájára írta gyermeke betegségét, és így a Búra alatt c. dokumentumfilm intimitásába a pártvezetés sem köthetett bele. A történet univerzális olvasatban Kína jövőjéről szól, és ezt minden kínai érzi. Jing így mesél erről:
Az előadás egyfajta oktatófilm, ami elmagyarázza a kínaiaknak a nyilvánvalót, azaz, hogy a szmog nem normális jelenség, és hogy káros az egészségre. Kínának tehát elsősorban nem a kapitalizmus ellen a világbékéért kellene harcolnia, hanem a kis koromszemcsék ellen a túlélés érdekében. Az üzenet természetesen nem is a megjelent hallgatóságnak szól, hiszen a kínai városlakóknak nap-mint-nap együtt kell élniük a szmoggal. Ez az (ki)oktatás sokkal inkább az ország vezető politikai és gazdasági elitjének szól.
Jing szerint a légszennyezés 60%-ban a rossz minőségű szénnek és üzemanyagnak köszönhető, amelyek ellenőrzése a cégek és az állami hivatalok összefonódása miatt is problémás. A riporternő ezért felszólítja Kína népét, hogy álljanak ki az érdekükért, és a szűrőberendezések használatát kérjék számon az ipari vezetőktől.
Bár a kínai vezetés kifejezett ellenérzéssel viseltetett a rendszerkritika ellen, így a hivatalos sajtó címlapjairól levetette a Búra alatt-ot méltató cikkeket, az óriási érdeklődés (mintegy 126 millió kattintás a videón) megtette a hatását. Jing ráadásul már korábban is foglalkozott a környezet és egészség kapcsolatával, amikor a szénbányászok között pusztító “fekete tüdő”-betegségről készített nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmet. Talán ennek a sorozatos küzdelemnek is köszönhető, hogy az új film sikeréhez Chen Jining, a nemrégiben kinevezett környezetvédelmi felelős is gratulált. Viszont az is ennek a küzdelemnek tudható be, hogy a kínai kormány új propaganda-direktívát határozott meg, amely kontrollálni hivatott a film körüli diskurzust. Azt persze nem lehet tudni, ez jót tesz e a filmnek, és a kínai környezetvédelem ügyének…
kezdőkép: rfa.org
további képek: NASA, upworthy.com, telegraph.co.uk