Miközben a DC- és Marvel-művek szuperhősfilmjei mára a legvonzóbb filmes zsánerként fürdenek a fényben, a műfaj vadhajtásainak is jár néhány cseppnyi foton.  M. Night Shyamalan a szuperhős-képregények vászonra vetített világának egyik korai és rendhagyó értelmezésében, A sebezhetetlenben mutatott fel alternatívát a maszkos-kosztümös világmegmentőkkel szemben. Bruce Willis és Samuel L. Jackson karaktere Shyamalan Széttörve című mozijának főszereplőjével, James McAvoy tudathasadásos figurájával egyesült a héten bemutatott Üvegben. Ennek örömére bemutatjuk kedvenc különutas szuperhősfilmjeinket.

MAPET – 061.hu

Pokolfajzat (2004)

A paranormális nyomozó- és rémelhárító irodának dolgozó sátánfattyú kalandjai sajnos nem bővültek trilógiává a mexikói Tim Burton, azaz Guillermo del Toro rendezésében és az érdekes arcú Ron Perlman alakításában, de sebaj, sok évvel a második rész után Hellboy karaktere hamarosan a Stranger Things-sorozat seriffje, David Harbour alakításában még zordabb pofával éled újjá a film rebootjában (amelyről egyelőre annyit tudni, hogy Milla Jovovich bújik a főgenyó bőrébe). A Dark Horse Comics, illetve Mike Mignola képregény-sorozatának felütésén alapuló 2004-es moziban a szivarozó nagydumás jenki erőspistává cseperedő démonbébit a Molotov-Ribbentrop paktum továbbélő okkultista kooperációja, a halottnak hitt Raszputyin idézi meg a pokolból egy náci bádogember közreműködésével a második világháború idején, elősegítve ezzel a gonosz földi térnyerését. A Végzet Jobb Kezével megáldott, lefűrészelt szarvú Pokolfajzatot persze rögtön megidézése után lenyúlják a szövetségesek, a pótapa Broom professzor erőszakos halála után pedig nem marad más hátra, mint hogy ügynöktársaival, vagyis piromanta csajával meg egy telepata halbékaemberrel az oldalán főhősünk lenyomja az őrült ruszki javasembert.

HA/VER (2010)

Hit-girl, azaz Mindy Macready a szuperhősnők közül a legfiatalabb, a Mark Millar képregény alapján forgatott Kick-Ass (HA/VER) első részében még csak tízéves kislány, akit jobban érdekelnek a fegyverek meg a harc, mint a Barbie-babák. Édesanyját bűnözők ölték meg, apukájával (Nicolas Cage) ezért bosszút fogadott a rosszfiúk ellen. A nem teljesen százas, tekintélyes fegyverarzenált rejtegető papa – kosztümben Big Daddy – pedig nagyon durván kiképezte, és vérszomjas halálosztóvá nevelte kislányát, aki ennek ellenére is imádnivaló jelenség.  A film alapvetően nem róluk, hanem egy átlagos tinédzserről szól, aki a sok képregény hatására úgy dönt, hogy szuperhősnek áll, hogy így segítsen a bajbajutottakon. Csakhogy inkább ő szorul Mindyék segítségre, miután egy rendteremtési kísérlet alkalmával megkéselik és áthajtanak rajta autóval. Nem szájbarágósan moralizálva, hanem a kíméletlen erőszak és a fekete humor nyelvén, mosdatlan szájjal felmondott társadalomkritika hömpölyög a végkifejletig. Ez a film bizony nem gyerekeknek készült. Ezért is érthetetlen, hogy a második rész The Motherfucker néven futó gonosza a magyar szinkronban miként kaphatta a Mutterbever nevet.

Mystery Men – Különleges hősök (1999)

Champion City egyetlen szuperhőse hamarosan elveszítheti a kosztümkéjét díszítő szponzorait, mivel a bűnözés felszámolásával nem sok tennivalója maradt a dolgos, becsületes polgárok lakta városban. Captain Amazing így hát esélyt teremt magának a folytatásra: kiszabadítja az elmegyógyintézetből egykori főellenségét, aki persze nyomban Karthágó sorsára akarja juttatni a települést és csapdába csalja annak szuperhülye héroszát. Casanova Frankenstein azonban felkötheti a gatyáját, nem számolt ugyanis azzal a hétfős társasággal, akik éjjel a várost járják izgalmakra vadászva. Eljött hát a szuperliga ideje, amelynek lúzer tagjai olyan elháríthatatlan képességekkel bírnak, mint a kanálhajlítgatás, a bedühödés rekordidő alatt, a precíz tekegolyó-dobálás. Akad köztük egy ásólapáttal felfegyverkezett fickó meg egy láthatatlan ember is, akinek akkor aktiválódik a szuperképessége, ha éppen senki se nézi. A karcsú rendezői életművel rendelkező Kinka Usher igazi sztárgárdát dirigálhatott: Ben Stiller mellett Geoffrey Rush, Willian H. Macy, Hank Azaria, Greg Kinnear komédiázik, de Eddie Izzard és Tom Waits is feltűnik a képkockákon. A kellemesen idióta vígjáték felvonultatja az eljövendő szuperhősfilmek legtöbb kliséjét és vadhajtását, ezért talán nem ördögtől való a későbbi kosztümös csodaemberek éretlen és vicces előképének tekintenünk.

Defendor – A Véderő (2009)

Peter Stebbings első rendezésében egy szuperképességek helyett alacsony IQ-val és lelki sérülésekkel, ámde gyermeki vakmerőséggel, kreativitással és kitartással rendelkező, spéci kütyük helyett kreatív fegyverarzenállal (üveggolyóktól a mérges darazsakon át a citromléig) felszerelt botcsinálta hős száll szembe a bűnnel. A képregényeken felnőtt Arthur Poppington nappal építkezéseken dolgozik forgalomirányítóként, éjszaka pedig bénácska szuperhősgúnyát ölt, amire szigetelőszalaggal rögzíti a jelképének szánt betűt, majd a Defendog nevű lepukkant vontatókocsival portyára indul. Célja, hogy elkapja drogfüggő anyja haláláért felelősnek tartott dílert, azaz Ipar kapitányt, aki feltehetően csak az ő fejében létezik. Egyik éjszakai kalandjával aztán egy olyan halálos ellenséget szerez magának (Elias Koteas), aki igazán jól szórakozik a fogyatékosságain. Woody Harrelson élete egyik legjobb alakítását nyújtja ebben a dráma és komédia határmezsgyéjén ügyesen lavírozó, méltatlanul mellőzött filmben. A Véderő négymillió kanadai dollárból valósult meg, ám az Államokban csak 44 ezer dollár bevételt hozott.

Super (2010)

James Gunn, A galaxis őrzői-filmek kirúgott rendezőjének korai szuperhősfilmje azoknak jön be, akik imádták a Kick-Ass sötét humorát és brutalitását, a Defendorban pedig meghatódtak Woody Harrelson gyermeki ártatlanságán. Míg a hősfilm hollywoodi világkeltetőiben hatalmas, kaleidoszkopikus univerzumokba csomagolt, többnyire felszínes és gyerekbarát karakterdrámák formálódnak, ahol milliók élete, a civilizáció léte a tét, addig a függetlenfilmesek vadhajtásos hőstörténeteiben Átlagos Joe kapja magára a latexet, hogy vízióitól ösztönözve korhatáros erőszakkal vegyen elégtételt sérelmein. A hivatal-sorozat amcsi változatában feltűnt Rainn Wilson sokat merít a balfasz okostojás Dwight Schrute figurájából, de vele ellentétben a melegszívű lúzerből tomboló debillé alakuló Frank D’Arbónak kevés játékidő jut arra, hogy megszerettesse a nézővel a karaktert. A potrohos jómunkásember tehetetlen dühének kitöltésére használt álarcos alteregója azután indul rendet tenni, hogy kábítószerfüggő neje (Liv Tyler) egy helyi drogkereskedő (Kevin Bacon) karmai közé került. Crimson Bolt „Kussolj bűn!” felkiáltással, egy méretes csavarkulccsal lékeli a rosszfiúk koponyáját, missziójához pedig társat is talál egy pszichopata képregénybolti eladólány (Ellen Page) személyében. Nem kell őket szeretni,  elég elfogadni, amit kínálnak: a bűnös élvezetet.

Watchmen: Az őrzők (2009)

A brit szerzőpáros, Allan Moore és Dave Gibbons 1986-os képregénysorozata talán a legjobb szuperhős-sztori, amit valaha is írtak, de mesteri bonyolultsága miatt borítékolható volt, hogy a filmadaptáció – hacsak nem butítják le a mainstream feldolgozások szintjére -, nem hódítja meg a tömegeket. Noha sem a Watchman-képregények rajongói, sem az egyszerű történetvezetéshez szoktatott nagyközönség nem ájult el Zack Snyder mozijától, a legutóbbi Superman-filmekben elvérzett rendezőnél senki nem tudta volna jobban megoldani a lehetetlennek tűnő feladatot. Ez a sokrétegű, izgalmas kalandfilm egy alternatív 1985-ben, egy másik Amerikában játszódik, amelyet a Watergate-botrányt leleplező újságírók meggyilkolása miatt még mindig Nixon irányít, az USA és a Szovjetunió közötti feszültséget mérő Végítélet Óra pedig folyamatosan éjfél előtt öt percen áll. A jelmezes szuperhősök megszokott részei a társadalomnak, és amikor az egyik egykori társukat meggyilkolják, a kimerült, de még elszánt álarcos igazságosztó, Rorschach elhatározza, hogy leleplezi az összes  szuperhős megölésére és lejáratására szőtt konspirációt. Amint kapcsolatba lép egykori bűnüldöző csapatával – nyugdíjas szuperhősök szedett-vedett bandájával, akik közül csak egynek van igazi szuperereje -, Rorschach egy széleskörű és sokkoló összeesküvésre bukkan, amely kötődik a hősök közös múltjához és katasztrofális következményei vannak a jövőre nézve. Az HBO idén indítja Watchman-sorozatát, amelyben olyan színészlegendák is játszanak,  mint Jeremy Irons és Louis Gossett Jr., a történet pedig napjainkban, tehát évtizedekkel az eredeti képregény története után játszódik majd.

Indiai Superman (1987)

Az utóbbi években Bollywood nyilvánvalóan arra készül, hogy zárójelbe tegyen minden amerikai szuperhőst, iszonyatos mennyiségű pénzt és rengeteget lopott hollywoodi ötletet invesztálva a zsáner egy-egy megaprodukciójába. Legutóbb a 2010-es Enthiran/Robot folytatásaként kijött Robot 2.0-vel vitték be a kultúrsokkot, amelyben Chitti (Rajinikanth), a főhős szupererős robot ezúttal egy rejtélyes alakváltó gonosszal veszi fel a harcot. Az új évezredben ugyanakkor egy kontingesnyi indiai szuperhős bemutatkozott, de Bhavesh Joshi, Flying Jatt, Mr. X és Ra.One, Krrish, Shahenshah és Mr. India kalandjait megelőzően, a nyolcvanas években is forogtak már hindi szuperhősfilmek. Mindegyik sokat „merített” az amerikai példaképektől, de semelyik nem ment olyan messzire, mint a B. Gupta rendezte low-budget Superman, amelyik szemérmetlenül lenyúlta, majd otrombán alkalmazta a Christopher Reeve főszereplésével forgatott amerikai alapfilm sztoriját és jeleneteit – majd nagyot taknyolt a mozipénztáraknál. A fentebb említett igényesebb produkciók bármelyike helyett csakis azért emeltük be listánkba ezt a szégyenfilmet, hogy az alábbi videóval kedveskedhessünk önöknek. (Más kérdés, hogy a műfajilag igencsak eklektikus bollywoodi szkeccsnek az indiai Superman alakján kívül semmi köze nincs a filmez, amiért elnézést kérünk.)

És vannak még ők is:

Condorman (1981)
Darkman (1990)
A maszk (1994)
A hihetetlen család (2004)
Szuper felsőtagozat (2005)
Special (2006)
Hancock (2008)
Szörnyek az űrlények ellen (2009)
Scott Pilgrim a világ ellen (2010)
Megaagy (2010)
Zöld darázs (2011)
Az erő krónikája (2012)
Deadpool (2016)