Megjelent az Óbudai Anziksz című III. kerületi magazin nyári száma. A helyi kulturális értékekre, és a lokálisra épülő prémium kiadvány főszerkesztővel, A. Horváth Andrással, és Vig György szerkesztővel beszélgettünk.
PZL- nullahategy
Manapság alig készül prémium minőségű, kreatív tipográfiát alkalmazó magazin. Ezt afféle kegyelmi állapotként élik meg a szerkesztők?
A.H.A.: A magazin a legjobb műfaj a tartalmilag, képileg és művészileg is igényes szándékok megvalósítására, maga is műtárgyként funkcionálhat.
V.GY.: Hagyományos, kézbe fogható, szép papíron megjelenő, tartalmilag igényes, kulturális magazint készíteni, gyakorlatilag teljes szerkesztői szabadságot élvezve tényleg jó.
Volt mintája annak, hogy milyen legyen egy lokalitásra fókuszáló prémium lap (vö: Északi Part című balatoni tematikára épülő periodika), vagy az Anziksz saját innováció?
V.GY.: Nem volt közvetlen példaképünk, tehát kimondható, hogy a lap egyedi innováció. Az Óbudai Anzikszot A. Horváth András főszerkesztővel és Gallai Máté művészeti vezetővel hárman állítottuk össze. Egy olyan periodikát akartunk létre hozni, amely megmutatja, mennyire összetett, érdekes és színes Óbuda történelme, természeti és épített környezete, az itt zajló művészeti, kulturális és hétköznapi élet. Arra törekedtünk, hogy legyen a lapban irodalom, zene, képzőművészet, sport, bemutassunk neves helybélieket és olyan óbudaiakat is, akik nem híresek, de fontosak és érdekesek. A magazinban olvasható anyagok elkészítésére felkért szerzők, fotósok névsora, munkájuk színvonala is azt a törekvésünket fejezi ki, hogy igényesen, de kicsit se unalmasan mutassuk be a világ ezen nem jelentéktelen szegletét.
Csak az óbudaiaknak készül a lap, vagy minden budapesti (és vidéki) megtalálja benne a számítását?
Közös válasz: Akár a lap mottója is lehetne – de nincs neki – hogy az Anziksz egy óbudai magazin, nem csak óbudaiaknak. Akit érdekel a történelem, az nyilván Balatonfüreden vagy Mátészalkán is szívesen olvas arról, hogy nézett ki a középkori Magyarország egyik királyi székhelye vagy az egyik legfontosabb római provinciája. Aki zenét hallgat, talán nem bánja, ha érdekességeket olvashat a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekarról, akiknek itt a próbatermük az Óbudai Társaskörben, illetve a szintén kiváló Óbudai Danubia Zenekarról, akik az egykori Flórián moziban kaptak próbatermet. A színházkedvelőket másutt is érdekelheti egy Egressy Zoltán ősbemutató Őze Áron rendezésében. Kíváncsiak lehetnek a már évek óta működő internetes zenei rádió, a RádióPro ajánlataira, az itt élő művészek, tudósok alkotásaira, és gondolataira, a kulturális eseményekre, és így tovább.
Mire kell külön odafigyelni a szerkesztésnél? (Nyilván vannak tartalmak, amik a kerületi hírmondókba valók, és vannak, amik egy magazinba…)
A.H.A.: Ez egy kulturális és ismeretterjesztő magazin, nem ütközik az Óbuda Újsággal vagy más periodikákkal.
V.GY.: Ami a tartalmakat, illeti, szerintem a témák feldolgozásának minősége, igényessége meghatározóbb, mint azok fajtája. Mivel negyedévente megjelenő kiadványról van szó, alkalmazkodnunk kell az évszakonként változó aktualitásokhoz, kulturális eseményekhez is. A legnagyobb kihívás a szerkesztésben a „bőség zavara”. Nehéz eldönteni, mi férjen bele egy adott lapszámba, hiszen terjedelmi korlátok miatt még a valóban fontos és érdekes témák között is szigorúan szelektálnunk kell.
Mi volt a legnagyobb meglepetés, amit még Önök sem tudtak Óbudáról, és e lapból értesültek róla?
V.GY.:Tudtam, hogy itt sok minden történik, korábban is jártam óbudai koncertekre, kiállításokra, de arról fogalmam sem volt, hogy ennyi minden létezik a kerületben. Szintén meglepett, hogy az itt élők számára mennyire fontos, milyen erős identitást jelent a minőségi kultúra.
A.H.A.: Engem sok meglepetés ért az elmúlt években Óbuda kulturális életét megismerve és megtapasztalva, és remélem sikerül ezeket is bemutatni az Óbudai Anzikszban. Az már jó jel, hogy a visszajelzések között nem egy olyan volt, hogy nahát, nem is tudtam, hogy Óbudán…
Felébreszthető még az óbudai identitás, vagy a panel létezés szétdarabolta, felszámolta a kerület egykoron markáns lokálpatriótizmusát?
A.H.A.: Az óbudai lokálpatriotizmust nem kell felébreszteni, él és virul, mint ahogy szerintem az ország más területein is, legfeljebb egymástól elszigetelten élik meg az emberek. Itt Óbudán lehetőség nyílik arra, akár egy ilyen magazin segítségével is, hogy az elszigeteltség feloldódhasson, bár nagyon sok olyan ember is van Óbudán, akik közösségi élményként élnek ebben a patriotizmusban. A panel a várost darabolta szét, és bár több tízezren költöztek ide az elmúlt hatvan évben, rengetegen vannak közöttük olyanok, akiket a hely szelleme magával ragadott akármilyen épületben is laknak. Itt 2000 éves építészeti környezetben élnek az emberek, melyből a panel csak egy építészeti stílus, és mellette nagyon sokan élnek kertvárosban és más jellegű épületekben is. Ráadásul itt olyan kulturális élet zajlik, amely nem szétválaszt, hanem összeköt. A közösen megélhető értékek összekötik az embereket.
Milyen jelzőkkel illethetjük az óbudai identitást? Milyen jellegzetességei vannak a kerületnek?
A.H.A: Ahogy Péntek Orsolya Óbuda-sorozatának (Évszázadok a hegy és a folyó között) bevezetőjében olvashatjuk: „Óbudán több ezer év hagyománya épül egymásra a római kortól a Kádár-kor hagyatékáig, szó szerint és átvitt értelemben is: az aquincumi romok mellett nyolcvanas évekbeli panelházak emelkednek, a kerület pedig éppúgy magáénak vallja a Herkules-villát itt hagyók örökségét, mint a braunhaxlerekét, a gyáros Goldbergerét és a panelkorszakét.”
A lapból kiderül, hogy a kerületben lakik pl. Udvaros Dorottya. Van egy képzeletbeli listájuk arról, hogy milyen hírességek élnek a kerületben?
A.H.A.: Valóban itt lakik Udvaros Dorottya, és igen, van listánk, de nem említünk neveket. Olvassák a magazint, sok meglepetésben lehet részük még az olvasóknak!
Az Óbudai Anziksz egy erős image brand. Az alkotó gárda tud a polgármesternél egy-egy jó ötletért lobbizni?
Közös értetlenség: A jó ötletek lobbiznak magukért.