Ötven éve, 1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, akadémikus. Örök barátja és munkatársa, Bartók Béla azt írta róla: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek hitvallomások a magyar lélek mellett.” Kodály halálának ötvenedik és születésének 135. évfordulója alkalmából 2017-ben Kodály-emlékévet tartanak.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

A róla szóló könyveket, feljegyzéseket, emlékiratokat olvasva sokszor találkozunk azzal a megállapítással, hogy Kodály igazán különleges ember volt, sokan hasonlítják a Zeneakadémiát alapító Liszt Ferenchez, nagy formátumú személyiségként említik. Valóban, a nagy elődhöz hasonlóan Kodály is évtizedeken át dolgozott azért, hogy magasabb szintre emelje, és elterjessze a jó és színvonalas zenét, közben támogatta a fiatal tehetségeket és segített, akin csak tudott. Azok a zenészek, akik fiatal korukban még tőle tanulhattak a mai napig legendákat mesélnek Kodály tudásáról, emberségéről és pedagógiai érzékéről.

Kodály Zoltán önmagát valószínűleg sohasem tartotta sem különbnek, sem érdekesebbnek másoknál. Olyan ember lehetett, aki hittel és lelkesedéssel tette a dolgát egész életében, akinek mindig voltak tervei és céljai, amelyekért küzdött és amelyekhez ragaszkodott. A tudást, tanulást mindennél jobban becsülte, diákjaitól elvárta a széleskörű tájokozottságot, és ez nemcsak a zenére vonatkozott. Pártolta és támogatta a nyelvtanulást és hitt abban, hogy a zenetanulás, az éneklés és a kottaolvasás elsajátítása nagyban segíti a többi tantárgy könnyebb megértését is.  Megtanított egy nemzedéket énekelni, zenélni, zenét élvezni és zenét hallgatni. Kodály tanítványainak nemzedéke sajnos kiöregedőben van, de a rá való emlékezés talán felhívja arra a figyelmet arra, hogy az ő módszere többet jelent a do-re-mi elmutogatásánál.

forrás: zeneakademia.hu

Kodály 1882. december 16-án született Kecskeméten. Szülei nem voltak képzett zenészek, viszont imádták a muzsikát, lelkes amatőrök voltak, apja hegedült, anyja zongorázott. Ők ismertették meg fiúkkal a klasszikus zenét, miközben Galántán, ahol éltek, az akkor még élő népi kultúrát, a népdalokat is megismerte a falusiaktól. Az iskolába kerülve szinte magától tanul meg zongorázni és vonósokon játszani, bár nem virtuóz szinten, őt ez sohasem érdekelte, már akkor is zenét szerzett. 1899-ben, az iskolában barátaival elő is adták első műveit.

1900-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészhallgatója lett, majd beiratkozik a Zeneakadémiára zeneszerzés órákra. Több diplomát és oklevelet is szerzett, bölcsészdoktori disszertációját A magyar népdal strófaszerkezete címmel írta néhány évvel később. Az egyetemi évek után ismerkedett meg Bartók Bélával, akivel felosztották egymás között a magyarok lakta területeket és népdalgyűjtésbe kezdek, bár ennek technikai okokból csak néhány év múlva lehetett eredménye.

Bartók Béla, Kodály Zoltán és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes 1911-ben. Fotó: Székely Aladár

1908-tól Kodály a Zeneakadémia professzora lett, majd Bartók Bélával közösen folytatták a küzdelmet a népdalgyűjtés ügyében. Kodály sokat publikált ezekben az években, a népdal nagyságát, és Bartók műveit mutatja be a közönségnek a Nyugatban és a Pesti Naplóban. Az első világháború után Kodály a Zeneakadémia aligazgatója lett, a 20-as évektől pedig a bécsi Universal Edition kiadó folyamatosan adja ki külföldön kottáit, tekintélye és hírneve szép lassan nőtt. Első nagy sikere a Psalmus Hungaricus Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára készült el. A mű, amelyhez Kodály az Ótestamentum 55 magyarra fordított énekét használta fel óriási nemzetközi sikert aratott.

Kodály Zoltán pályája kezdetétől tisztában volt vele, hogy a népdal és a zene szeretetét csak hosszú neveléssel táplálhatja az emberekbe. 1925-től újabb nagyszabású terven kezdett el munkálkodni, az ország zenei nevelését szerette volna teljesen átalakítani. Cikkek, előadások, ének- és olvasógyakorlatok, és természetesen a kórusművek születtek. Terve az volt, hogy divatba hozza az éneklést, nem csak a gyerekek körében, hanem felnőtteknél is. Közben elkészül a Háry János, Színházi nyitány és a Székely fonó, melyeket az opera színpadra írt, bár nem operák, népballadák. 1927-ben Marosszéki táncok és 33-ban a Galántai táncok zenekarra, melyek szintén a magyar népdalt emelték a legmagasabb szintű komolyzenék mellé.

Kodály Zoltán egy cimbalom játékossal a Háry János próbáján, 1960-ban, háttérben felesége, Sarolta látható.

 A háború után özönlöttek a kitüntetések és címek. Az MTA először rendes taggá, majd tiszteletbelivé, végül 46-49 között elnökévé választja. Legmagasabb kitüntetések sorban: 3 Kossuth-díj, mindenféle kormány kitüntetés, számtalan emlékkönyv, díszdoktori címek sorban európai és amerikai egyetemeken. Nemzetközi Népzene Tanács elnöke, Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság díszelnöke, és még folytathatnánk a sort. Közben Kodály számára sokkal fontosabb volt, hogy zeneoktatásra vonatkozó reformtervei kezdtek megvalósulni. Kialakul a híres Kodály-módszer, több száz iskolában átalakítják a tantervet, minden nap ének és testnevelés óra. A Kodály-módszer lényege, hogy a napi éneklés ugyanolyan fontos a léleknek, mint a napi torna a testnek, ezért a gyerekek az óvodától kezdve naponta találkozzanak az énekléssel, a zenei anyanyelv pedig a népdal legyen. Egyik fő jellemzője az egyetemesség, tehát minden zenét tanulón alkalmazható, éljen bárhol, bármilyen körülmények között, rendelkezzen bármilyen zenei adottsággal; a másik az egységesség, ami a módszer szerint oktató tanárok egységes képzésére vonatkozott elsősorban. Kodály célja az volt, hogy felnőve ne csak jó előadó, hanem jó zeneértő is váljék a gyerekekből.

A 76 éves Kodály Zoltán 1958. november 28-án öt évtizedes házasság után veszítette el feleségét, Sándor Emmát. A nála 19 évvel idősebb asszony halála nagyon megviselte. Szimbiózis-szerűen szoros kapcsolatban éltek. Emma maga is gyűjtött népdalokat, komponált is, és akkurátus jegyzetelési kedvének köszönhető, hogy szinte mindent tudunk a zeneszerző életéről. Nemcsak azt jegyezte fel, hogy aznap mit főztek, hanem azt is, kik jártak náluk vagy milyen munkán dolgozott aznap Kodály. Felesége halála után Kodály összeomlott, elveszítette munkakedvét is. Életkedve csak akkor tért vissza, amikor megismerte a nála több mint 50 évvel fiatalabb Péczely Saroltát, akit később feleségül is vett. Sokan nem jósoltak nagy jövőt a házasságnak, de nem lett igazuk. Kodály utolsó éveinek szerzői munkáját Sarolta inspirálta. Férje 1967. máricus 6-án bekövetkezett halála óta özvegye mai napig ápolja Kodály életművét, de közreműködött a Sándor Emma emlékének szentelt koncert szervezésében is.