Schuster Lóránt maradt, aki volt, ezért még még mindig létezik a P.Mobil. Farkasok völgye Kárpát-medence című új albumuk csak az első három klasszikus Mobil-lemezhez mérhető. A zenekar remek formában van, talán ezért is hívta meg őket vendégnek május 30-án az Omega a Budapest Parkba. Schuster Lóránttal beszélgettünk. 

PZL- nullahategy

P.Mobil3Egy 1981-es Pick Up magazinban olvasható egy veled készített interjú, amitől a közreadó el is határolódik, W.I. (valószínűleg Wilpert Imre) ugyanazon az oldalon arról ír, hogy unja az őszinte kőkemény rockot, és azokat, akik, azt mondják, hogy a rock örök… Ez azért is furcsa, mert a promóciós lapnak többek között a készülő lemezeteket kellett volna népszerűsíteni… Magát a műfajt tudatosan, a sajtón keresztül is próbálták így tönkre tenni?
Két dolgot kell pontosítani itt. Azt a titulust, hogy „őszinte kőkemény”, ők találták ki, ilyet egyetlen zenekar sem mondott magáról. Az „őszinte” a Dinamit volt, a „kőkemény” pedig a Piramis lehett a Hanglemezgyár szemében. A Dinamit nem volt őszinte, a Piramis pedig nem volt kőkemény, a többi stimmel. Kitaláltak tehát egy kategóriát, amit rád húznak… Ez hasonló volt ahhoz, hogy egy kupacba sorolták a HBB-t, a Beatricét és a P.Mobilt. Igaz ugyan, hogy mindhárom zenekart egy szemétkosárba rakták, de nem voltunk egyforma szemetek. A mai napig annak a levét isszuk. Egyébként pedig: semmi közünk az ún. magyar szakmához. Vannak barátaink természetesen, de az egész P. Mobil kilógott ebből a történetből.

P.Mobil6Ahhoz képest, hogy dalszövegeidben már 1973 óta ironizálsz a szakmán, de a társadalomkritikus hangvétel nem olyan feltűnő, mint több mondjuk a HBB vagy a Beatrice esetében.
Először kénytelen vagyok a másik két zenekarra reagálni… Nem hiszem, hogy a Beatrice programja progresszívebb lett volna, mint a P. Mobilé, hiszen a műsoruk egy része operett -és műdal paródiákból állt… Sok dalt szerettem a Ricsétől természetesen, de ők csak akkor kezdtek el tényleg rockot játszani, amikor meghallották az első AC/DC-lemezt, és megcsinálták a She’s Got The Jack-ből kiindulva a Térden állva című bluest. Feró minden műfajban jól érzi magát, és mindegy, hogy mit csinál, el is adja… Jellemző volt, hogy amikor az X-Faktoros műsorban egy csaj lefikázta Ferót, hogy nem is tudsz énekelni, Feró visszaszólt: Igen, de én vagyok a Nagy Feró… Ez igaz, Feró nem tud, illetve alig tud énekelni, de jól eladja, amit csinál. Idáig minden kurzust levett, több párt is támogatta anyagilag, de ez az ő dolga. Hobóról… Egerben játszottunk, Omegával és a HBB-vel, bejön indulatosan, hogy miért nem kapott jogdíjat a Miskolc-kislemez B-oldala után? Mondtam neki, hogy azért, mert az egy instrumentális szerzemény, és abba nem írt egy sort sem…

Visszatérve az eredeti kérdésre! Nem értek egyet azzal, hogy a P.Mobil nem tartalmazott volna társadalomkritikát! Annak ellenére, hogy sosem akartunk más lenni, mi egy rockzenekar vagyunk, voltunk. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy harminc év után most értette meg, hogy miről szól a Lámpagyár című számunk…  „A csillagokat lehozták”-sor például 1956-ra utal. Pozsonyi Ádám írta nemrég, hogy a „P.Mobil a legmagyarabb zenekar. Érzésre, hangulatra, világlátásra. Miközben ezt a szót, talán ki sem ejtik soha.” És elemezte is a dalszövegeket, pont a társadalomkritikák felől. A Kárpátia és sok más zenekar ipari szinten gyártja a nemzeti rockot, mi ebbe sosem álltunk bele. Lehet, hogy mi kezdtük el a rendszerváltást, de sajnos, nem mi fejeztük be. És olyan is lett.

P.Mobil5Amikor az Omega előtt legutóbb felléptetek 1999-ben, vendégeskedett Vikidál Gyula is veletek. Most is meghívjátok?
Ha akkor tudom, hogy ügynök volt, biztos, hogy nem hívom el! Utána derült ki. Számomra ő a jellemtelenség szinonimája. És nem csak azért, mert besúgó volt. Nem vállalt egy tévés szereplést, ami promózta volna azt a lemezt, amelyen ő is játszott, csak azért, mert nem kaptunk érte pénzt.

A P. Mobil az egyik legjobban dokumentált zenekar. Előkerülnek-e még mostanában is gyűjtőktől olyan kincsek, amelyekről korábban te sem tudtál?
Létezik a mobilosok kollektív emlékezete, folyamatosan érkezek hozzánk az ereklyék és a hangzó anyagok… A Táskarádió című könyvedből is megkaptam azt a fejezetet fénymásolatban, amelyben írtál a P. Mobilról. Be is szkenneltem, fel is raktam… Elképesztő módon vagyunk jelen az emberek agyában. Anno is ismertem a rendszer működését, és tudtam: csak az a biztos, ha nekem is megvan. 1973-as diósgyőri popfesztivál, amiről a tévének sincs kópiája, no, az nekem megvan, mert annak idején 30.000 Ft-ért csináltattam kópiát. Akkor ez óriási pénz volt. Szóval, amit lehetett, archiváltam, de ezen felül is rengeteg anyag van, amiről én sem tudtam. Amatőr feltételek, fényképek, filmes anyagok, egyéb dokumentumok… Sok minden törlődött az emlékezetemből, viszont arra emlékeztem, hogy Aggteleken játszottunk a cseppkőbarlangban… A korlát rázott, mert áram volt benne. És a nagy tumultusban egy lány a kezembe nyomott egy Mercedesről leszedett emblémát, amit letörtek a kocsiról. Gondolom, ez neki ez az ereklye nagyon sokat jelenthetett, mégis nekem adta… Egy fiú egy koncerten izzadságtól nedves papírt adott át, amire azt írták: “szeretünk benneteket”. Otthon megszárítottam, és beletettem egy kerete. Azt mondtam, hogy ez a mi Kossuth-díjunk. Ha annak idején nem vetetem fel, ha nem őrzöm meg az emlékeket, nyugodtam azt is mondták volna, hogy nem is volt P.Mobil… Emlékszem, nagyon régen, Esztergomban a Tökházban az LGT-n 70 fizető volt. A P. Mobilon akkor is volt 300-an voltak. Most pedig úgy tűnik, mintha a 70-es években csak az LGT létezett volna.

p._mobil21985 nyarán, a Pokolgép fellépése előtt előtt, a Pecsában élménybeszámolót tartottál a bécsi Deep Purple koncertről. Érezted, hogy hamarosan generációs váltás lesz, és mindent elsöpör majd a heavy metál újhulláma?
Mindig jönnek újak, ez 1973-ban is világos volt, most is vannak új zenekarok… Akkor is tele volt a naptárunk, nem azért oszlottunk fel 1986 elején, mert jött a Pokolgép együttes… Tunyogi és a Kékesi haknizni kezdtek, playback fellépéseket vállaltak. Amíg vadul szerveztem, hogy összejöjjön egy miskolci sportcsarnok, miközben nincs médiatámogatásod, sem szponzoraid, csak a közönséged tart életben, és látom séta közben, hogy beszerveztek valami faluba, egy hordó tetején, kazettáról playbackelve 30 percet…Akkor már belefáradtam abba, hogy naponta kellett a szájukba dobálni a pénzt. A Zeffer és Donászi is kavartak, szóval, minden összejött…

Lóri1985 decemberében, a Mondd mit ér egy falat kenyér fesztiválon, a BS-ben, utoljára láttam a klasszikus felállású Mobilt. Már ott tudtad, hogy hamarosan feloszlik a zenekar?
Igen, akkor már tudtuk, de le volt kötve a buli. Ahogy 1986 elején is Kaposvárott. Az lett aztán az utolsó koncertünk. A zenekarosdi olyan, mint a szex. Van egy pillanat, amikor már nem akarsz dugni ugyanazzal a csajjal.

Hiányzott a színpad? Hogy lehetett kibírni azt a közel nyolc éves leállást?
A legrosszabb a hétvége volt. Láttam, hogy mentek a fiatalok szórakozni, bulizni, én meg otthon ültem… Nem olvastam rockkal foglalkozó cikkeket, hangtechnikával foglalkoztam. Ott voltam a színpad mögött… De 1985 végére annyira tele lett a tököm az egésszel… hiszen a rock and roll iszonyatosan nagy mókuskerék, hiányzott is, meg nem is. Nem véletlen, hogy a magyar rockzene ott tart ahol. A benne dolgozó emberek többsége ide juttatta…

A P. Box első lemeze nem volt különösebben sikeres, de a második, a Kő kövön már igen, amit végül is az egykori fél P.Mobil vett fel. Nem tartottál attól, hogy a Mobil elől elveszi a vezető pozíciót az István, a királlyal is haknizó P.Box?
Én sohasem a konkurenciától féltem, hanem saját magunktól. Azt mondta Bergendy Pista negyven évvel ezelőtt, hogy a szakmát, a sajtót, úgy ahogy van, le kell szarni… Az jobban érdekel, hogy én csináljak egy jó lemezt…

1980-ban feljátszottátok a Magyar Rádióban a Csillag leszelt és a Rock and Rollt. Mindkét dal hozzáférhető más és más verzióban, de az erediek nem. Te, aki mindent fontos archívot kiadtál már, ezekről miért feledkeztél meg?
Nem feledkeztem meg, de a Magyar Rádió iszonyatosan nagy pénzt kér a felvételért. A Csillag leszelt felvettük később, azon is a Bergendy Pista szaxofonozik.

Mobil NagyképKiadtad a Bencsik Samu életéről szóló filmet. Tulajdonképpen az 1987-es halálakor már megbocsátottál neki?
Én le szoktam magamban zárni a dolgokat, mint egy nem használt rekeszt, hogy a későbbi munkát ne zavarja. Amikor 1980 őszén Bencsikkel és Cserhátival megittam vagy húsz Unicumot a Nemzeti Szálló bárjában próbáltam jobb útra téríteni őket, de akkor a Wilpert már beígérte nekik a lemezt, ha lelépnek a P.Mobilból. Előtte pedig ki is rúgtak a zenekarból, de a Mareczky, Kékesi, Tunyogi trió visszalépett. Akkor már úgy érezték, hogy nincs más választásuk. A Nemzetiben azt mondtam, hogy oké, én ezt kifizetem, és innentől nem ismerjük egymást… Pár nap múlva találkoztunk, mentem az Ifjúsági Magazin szerkesztőségébe. Én mentem fel, ők jöttek le, a Samu rám köszönt, hogy „Szevasz Flórcsi!”, de én mentem tovább. Meglepődtek, pedig megmondtam, hogy onnan számomra ők nem léteznek. Amikor bementek a Wilperthez, én is ott voltam a Lemezgyárban… Bencsik tudta melyik szobában van Wilpert, bement, de Cserháti késett, ő nem tudta. Tőlem kérdezte meg… Amikor becsukta maga mögött az ajtót,  végérvényesen befejeződött az ügyük.
Egy élőnek lehet, de a halottaknak nem lehet megbocsátani. Akikkel Bencsik Samu a darázsfalvi lágerben együtt volt, azok azt mondták, hogy rájött arra, hogy hülyeséget csinált. Lehet, hogy nem minden P.Mobil lemez volt hibátlan, de léteztünk, csináltuk a dolgaink, a közönség szeretete mindig tovább vitte a zenekart. A májműtétem előtt az orvos elárulta, hogy P.Mobil-rajongó volt… A sebész, aki operált, azt mondta, hogy ki a fene gondolta, hogy amikor 16 évesen ordibáltam a gimnázium udvarában a P. Mobil számokat, hogy egyszer még én foglak operálni…

Az István, a királyról több zenész – pl. Hobo – azt mondta, hogy azért nem lenne szabad benne részt venni, mert a rendszer így próbálja legalizálni az egykori fekete bárányokat. Te is feltűntél a királydombi előadáson. Miért vállaltad?
Egy premier plánt kaptam a filmben, nem többet. Én voltam a lázadók vezére. A Szörényi azt szerette volna, hogy én legyek István király. Vikidál és az én ellentétem is adott volna egy dimenziót a dolognak. Levente kérte, hogy menjek fel hozzá. Kibontott egy üveg rajnai rizlinget, és megmutatott néhány témát… Mondtam neki, hogy ne szenvedjen velem, mert én a Motörhead-típusú témákat bírom elénekelni, nem ezeket a la-la-lákat… Megittunk az üveg bort és békében elváltunk. Hogy azt a tutyi-mutyi figurát, amit Pelsőczy Lázslóval eljátszattak, miért nem játszhatta el Varga Miklós, azóta sem értem… Rátették a koronát, előrement, majd hátra, és integetett… Nem bánom, hogy nem ez lettem, ennél jobb volt lázadók vezérének lenni.

Milyen nagy durranásokra készül a P.Mobil?
Idén, év vége felé jelenik meg a Kaptafa című könyv, amit Rozsonits Tamás ír, és karácsonyra megjelenik két dupla P.Mobil CD. Tavaszra is megjelenik két dupla CD, az Élve vagy halva dupla DVD, 102 oldalas melléklettel, amit  a rajongók írtak nekünk az emlékeikből. Megjelenik az Égi zenekar Fesztivál DVD-n, jövő karácsonyra jön ki az utolsó két dupla CD…Szeretnék mindegyik CD-t limitált bakeliten is kiadni. Bármi is történik velem, ez a kétéves kiadási terv megvalósul, mert mindent előkészítettünk.

Fotók: Vértes György és P.Mobil Archívum