„Túlságosan sok bennetek az érzelem!” – kritizálja az Ezredest alakító Woody Harrelson Ceasart, a majmok vezetőjét, azonban ez a kritikai észrevétel valójában a rendezőnek, Matt Reeves-nek szól, aki a film végén egy olyan szentimentálét rendez síró majomapukákkal, elárvult majomgyerekekkel, játékbabáját szorongató szurtos szőke kislánnyal, Novával, hogy végül a Majmok bolygója: Háború hadviselés lesz a könnycsatornák ellen.

PZL – 061.hu

Arról nem beszélve, hogy a film minden egyes kockája idézet, ahogy más filmekből vették kölcsön a film egyik kulcsmondatát is: „Nem én kezdtem ezt a háborút, de én fogom befejezni.” És Cormac McCarthy Az út című filmjét idézi az apokaliptikus vándorlás, de itt van A jedi visszatérből az ewok macik faluja, és itt vannak a Sztálingrád-féle ostrom-mozik, a Szakasz-féle Vietnam-filmek, de a Majmok bolygója: Háború mindennek előtt egy western, ahol az indiánokat (majmok) elzavarják a vasúttársaság felbérelt banditái (emberek). A majmok elindulnak, hogy új földet találjanak maguknak, de amikor az egész kolóniát foglyul ejtik, akkor nem lesz más, mint egy „menekülős mozi”.

A film az első harminc perc izgalma után leül, Ceasar, a főmajom bosszúszomjas vándorlása túl hosszúra sikerül, ahol magukkal visznek egy nagy szemű szőke emberkislányt is, aki kétségtelenül jól mutat a majmok hátára kapaszkodva, de szerepe gyakorlatilag semmi. Nem könnyű a mozinézőnek felvenni a belehelyezkedős pozíciót, mert most a majmoknak drukkoljon, és azt akarja, hogy újra a majmok igázzák le a bolygót, vagy az amerikai katonáknak, akik ki akarják pusztítani a megmaradt, részint mutálódott majmokat. A harci érintkezések kimondottan látványosak, ugyanakkor nem valószínű, hogy ha egy munkatábor talajába lyukat fúr egy majom (!) az őrszem katona lába mellett egy méterre, azt az őr ne venné észre.

Benne van a pakliban, hogy a film rendesen elhasal, és ezt többek között a hosszúra nyújtott érzelmes jelenetekkel magyarázhatjuk, érthetetlen, hogy a két és fél órás filmet miért nem lehetett legalább kétórásra húzni, miért kellett egy katona öngyilkosságát legalább négy percig mutatni, amikor fél perc is sok lett volna erre, ugyanakkor teljesen fölösleges volt behozni a vicces majmot, színes pulcsiban, mert egyfelől nem vicces az, hogy fölborít maga körül mindent, másrészt egyértelmű, hogy ő a film Gollamja karácsonyi pulcsiban, aki ügyesen letapogatta az egykori gyűrűhordozó mozgását. Kétségtelenül ügyesen animálták a majmokat, de ez azért közel 50 évvel Franklin J. Schaffner filmje után el is várható, ahogy rendben van a tengerparton való majmos lovaglás is.

És persze összességében remek a film tájköltészete, ami egy „majdnem-westerntől” szintén joggal várható el. Zavaróan hatásvadász a XX. századi fogolytáborokra való rájátszás, ahogy szintén kellemetlen a keresztre feszített majom áldozathozatala, aki elvezeti népét majd a kiűzetés után a majomkánaánba. Az pedig, hogy Hendrix Hey Joe-ja is felhangzik, azon már csak sírni tud az ember, mert hát mi végre. Ja, hogy az olyan vietnámos… Benne van a pakliban tehát, hogy a film itthon nagyot hasal, és ez az érzés csak felerősödött a film végén, amikor egy szektás, túlszínezett new age giccsbe megy át a majmok ószövetségi exodusa.

Majmok bolygója – Háború
amerikai sci-fi
rendező: Matt Reeves
szereplők: Andy Serkis, Woody Harrelson, Steve Zahn, Amiah Miller, Karin Konoval
Bemutató: 2017. július 13.