A Godot-ban október 7-ig, az Ericssonban pedig október 15-ig látható Dr. Máriás kiállítása, de akinek ez sem elég, és a színpadon is látni szeretné a jugoszláv tudós zsenit és különleges barátait, Jugoszláv Tudósok az október 1-én a Gozsdu Manóban, október 3-án pedig a szegedi Rongyban játszanak – ahogy ő mondaná: tudósilag. Az éhséget addig is csillapítandó, Dr. Máriás Bélával beszélgettünk a bűnözőkről festett képeiről, és minden másról, bűnön innen, képzőművészeten túl.
PZL – nullahategy
Mi volt a te legsúlyosabb találkozásod a bűnözéssel? Ellopták a pénztárcád a buszon, stb…
Egyszer egyedül voltam egy szakadt panellakásban Pesten, ahová az éjszaka közepén betört egy csapat. Mivel a lakásban nem volt más, így egy üres borosüveget emeltem jó magasra a fejem fölé gatyában állva az ajtó előtt, így amikor végre kinyitották az utolsó zárat és benyitottak, megláttak, s csak annyit mondtak. Nincs itthon Attila? Mire morcosan azt válaszoltam nincs, s már mentek is. A viccet félretéve bűnözéssel lépten-nyomon találkozik az ember, elég csak meghallgatni valamelyik politikus nyilatkozatát, úgy hazudnak és manipulálnak, hogy az már bőven az, a korrupcióról, erőszakról, fenyegetésről, lopásról és egyebekről nem is szólva.Igazából az érdekelt, hogyan működik, mi motiválja, s ha már belevágott valaki, vajon le tud-e állni. Nagyon úgy tűnik, hogy ez is egy olyan szenvedély, amelytől szinte lehetetlen szabadulni, ha valaki belekóstol.
Miért kellett stílusgyakorlattá tenni a bűnözőkről készített portrékat? Már így elég posztmodern gesztus lett volna… Mi alapján történtek az összepárosítások, volt-e valami rendezőelv? Magda Marinko és Arnulf Rainer… stb…
A művészet általában a megrendelőt vagy egy ideológiailag fontos személyt isteníti, ünnepli, teszi emlékezetessé és halhatatlanná. Engem az érdekelt, hogyan lehet egy jókora csavarral a legszörnyűbb embereket, mint témát a legszebb, legizgalmasabb, legközkedveltebb művészeti nyelvekkel összeütköztetni. Így lett Pándy András egy londoni juppy fehér cicával az ölében, a mindig tökéletesen menekülő Viszkis Malevics futó embere, Sade márki egy női ágyékot megtestesítő óriáskagylót bámuló telhetetlen kisfiú, Kiss Béla cinkotai sorozatgyilkos a Moulin Rouge potenciális vendége, Breivik országimázst építő arc, Tarsoly, Kulcsár és Princz a Sikoly gyászmenetének éllovasai és így tovább….
Számos „kortárs nagyágyút” (Portik, Tasnádi, Prisztás) nem festettél meg, pedig „hálás” karakterek. Miért? Akinek folyamatban lévő tárgyalása van, az kimarad?
A téma valóban kimeríthetetlen, s miközben egyrészt itthonról igyekeztem néhány karakteres figurát felvonultatni a legkülönbözőbb súlycsoportokból Repülős Gizitől Matuska Szilveszterig, addig a nemzetközi szintér néhány legelképesztőbb, legizgalmasabb figuráját O. J. Simpsontól Hasfelmetsző Jack-en át a sorozatgyilkos Ted Bundy-ig vagy az emberevő Issei Sagawa-ig. A negyven rajzba és majd húsz festménybe azért elég sok történelmi figura is bekerült.
Mielőtt nekiállsz egy „bűnözői profil” megrajzolásának, tanulmányozod a szakirodalmat, elolvasod az életútjukat?
Hogyne! Olvasok, dokumentum- és játékfilmeket nézek, képeket, fotókat keresek. A két legelképesztőbb dolog velük kapcsolatban, hogy egyrészt sokan megúszták – Kiss Béla kijutott Amerikába, Matuska Szilveszter elszökött a börtönből, amikor bejöttek az oroszok, Pándy András egy belga aggok otthonában halt meg a legnagyobb kényelemben – másrészt, hogy a legtöbbnek van szinte elfogadható magyarázata arra, hogy miért lett ilyen. Vagy, mert rajta is szinte ugyanolyan erőszakot követtek el, vagy valamilyen betegségből fakadóan, alapvetően pszichés-szexuális nyomorúságból, vagy pedig egyfajta védekezési kényszerből, amiből később hobbi, avagy a legbetegebb szenvedély lett.
Kiket volt a könnyebb megfesteni, a celebeket, a politikusokat, vagy a bűnözőket? Úgy tűnik mindhárom csoportot hasonló eljárásokkal fested. Ezek szerint nem sok különbség van közöttük?
De! Sok különbség van közöttük, ahogy a festmények között is. A celebek groteszkek, csetlenek-botlanak, elképesztően üresek és nevetségesen hülyék. A politikusok már félelmetesek, hol szépek, hol rondák, mindig csalókák, sokarcúak és hazugok, míg a gyilkosok pontosak, elegánsak, szépek, és éppen ezért és ettől rettenetesen szörnyűek és félelmetesek.
Ahogy politikus is vásárolt politikusról szóló képet, úgy előfordult, hogy kemény fiúk mondjuk megvették volna a Magda Marinkót ábrázoló valamelyik képed?
Még nem, de sose lehet tudni. Mondjuk, az állam is megvehetné, és nyithatna belőle egy rendőrmúzeumot. Egy látogatónak legalábbis ez volt az ötlete. S akkor így egyben is maradhatna a gyűjtemény akár művészeti és kriminalisztikai oktatási célokra párhuzamos felhasználással.
Volt, aki tényleg úgy kezdte el olvasni a Mona Lisa és a tenger című romantikus regényedet, mintha egy Romana-füzetet olvasta? Milyen olvasói reakciók voltak?
Az emberek humorérzékének a koefficiense nagyon változó. A legtöbben végigröhögték és imádták, mint dadaista művészregényt, amely miközben megjátssza, hogy Júlia-regény, igazából egy punk kaland- és detektívregény. Persze voltak irodalomkritikusok, akik olyan hülyeségeket mondtak, hogy az infantilizmus nem lehet az infantilizmus kritikája, meg hogy most én komolyan gondolom, hogy a Mona Lisa ronda, meg hogy valóban él egy csávó Isztriában, aki hullákat gyűjt a fagyasztójában? Nos, ezeknek nem válaszoltam semmit, mert az teljesen felesleges lett volna.
Esetleg olyan volt, hogy a Zámbó Jimmy rajongó klub a fejed akarta a Jimmyt ábrázoló képedért? Vagy éppen Bakáts Tibor Settenkedő akadt ki – ő lehet hogy a haverod…
Zámbóék nem szóltak be, sőt, megjelent az egyik portrém a fan-sitejukon, a Bakács meg maga hívott fel, amikor meglátta egy napilapban a róla készült képet, s elmondta, hogy imádja és nagyon köszöni. Végül utóbbi egy esküvői ajándék lett, s mennyasszony és vőlegény együtt tartotta boldogan röhögve a képet.
Melyik celeb vette legjobban a lapot? Ki volt a legjobb fej, amikor megtudta, hogy lefestetted?
Dávid Ibolya. Azt mondta, hogy a festményen szebb, mint ő a valóságban. Ehhez hozzátartozik, hogy a képen úgy lett ábrázolva, mint Szűz Mária, aki véres könnyeket hullajt egy lavórba a konyhája kellős közepén.
A Semjén kép és a Kövér László Csubakkával című képről jut eszembe, hogy bár van Demszky Gábor-képed, de azért ellenzéki politikusok kevesebben lennének a Máriás panteonban. Miért?
Nem, nem és nem! Teljesen kiegyensúlyozott a pálya pártpolitikai, népszerűségi valamint kretén-faktort illetően. Amikor a baloldal volt népszerűbb, akkor azokból készült több, később Viktorból, hiszen ő került előtérbe. Legutóbb három oldalról is számon kérték a Simicskával való szerelmi szakításkor, hogy miért nem festem meg a Lajost bőszen szánkózva. Hát azért, mert akkor bűnözőkkel foglalkoztam már, és Simicska helyett Balogh Lajos sorozatgyilkost képeztem le. De még megfesthetem…
Ahogy a botrányhősök öregednek, úgy szelídülnek is, esetleg „klasszicizálódnak”? Te hogy érzed ezt magadon?
Nem érzem az öregedést. Jövőre leszek ötven, írok, festek, zenélek, jól érzem magamat. Jövőre lesz harminc éves a Tudósok, új lemezzel és nagyszabású koncertekkel valamint kiállításokkal készülök. Ha szerencsés vagyok, megérem.
Mi lesz a következő nagy dobása Dr. Máriás művészeti laboratóriumnak?
Fogalmam sincs. Talán pihennem kéne egy kicsit. Elmenni egy alapos vizsgálatra rákkutatóhoz, pszichiáterhez, paphoz, bíróhoz. Elbújni egy asztal alá, norvég erdőbe, Trinidadi barlangba. De nincs erre idő, és az örök pihenés majd amúgy is előbb-utóbb utolér. Addig meg maradjon inkább a jó öreg rock’n’roll, az odabaszás, az életerő és a vidámság, na meg még minden jó, ami csak belefér.
Fotó: Dr. Máriás archív