Ha eddig nem tudtad volna, hogy a Boldog halálnapot! sikerfilm volt, akkor tessék, itt a bizonyíték: elkészült a folytatás, mert legjobb a halál kapcsolatban biztosra menni. Az első részben Tree (Jessica Rothe) úgy cirka tízszer biztos meghal, a folytatásban – amikor egy időhuroknak köszönhetően újra visszatérünk arra a bizonyos napra – még jó néhányszor, arról nem is beszélve, hogy mintha csak egy képzeletbeli emós-tinis moziban lennénk, ahol minden halálfej némiképp azért egy rózsaszín szívecskére is emlékeztet.

PZL – 061.hu

Mikor Tree bekattan attól, hogy minden nap kinyírja egy afféle késes parakabala, kipróbálja az öngyilkosság legnépszerűbb és kevésbé divatos módozatait is, végül egy fűrésztelepen is ledaráltatja magát, de hiába, újra felébred másnap reggel, és újra jön az óriásbébi maszkos fickó… Aki azt gondolná, hogy ez egy butuska film, egyfelől téved, másfelől persze igaza van. Téved, mert a filmben az a legjobb, hogy megmutat egyfajta sors-permutációt, azaz legalább 8-10 alternatívát arra, hogy mi történt volna, ha egy napon véletlenül nem futsz bele XY-ba, nem késed le a találkozót, stb. A Nő kétszer című egészen elmés remake-mozi csak egy alternatívát mutatott fel, ehhez képest a Boldog halálnapot 2. szám szerint vagy tízet.

És hát mi legyen a mozi? Legyen laboratóriumi kísérlete a sors és az idő nevű anyagoknak, amiket nem bunzen égővel hevítenek, hanem filmes reflektorokkal. Még mielőtt nagyon megilletődnénk, azért azt is szögezzük le: a Boldog halálnapot! 2. szerethető B-film, amelynek vannak olyan jelenetei, amik egészen konkrétan visszahozzák a Twisted Sisters 1984-es klipjeinek bárgyú metálburleszkjeit. Sőt, az első résznek lehetett olyan olvasata is, hogy Tree azért hal meg folyton, mert semmit nem ér az élete, tipikus, üresfejű, érzéseit csak emojikkal kifejezni tudó húszéves „tinipicsa”. Szóval, a film egy egész korosztályról mondott ítéletet, leginkább olyan eszközökkel, amiket a mai húszévesek is értenek. De akkor miért kell újra bűnhődnie a második részben? Miért hal meg ismét újra és újra? Hiszen már megmenekült a haláltól, miután kirúgta a kollégium ablakán pszichopata szobatársát, Lorit (Ruby Modine), azaz már lecsendesítette a gyilkos energiákat….

Mert – és itt jön a retrofuturisztus nyolcvanas éveket és a Vissza a jövőbe szériákat idéző motívum – barátja Carter (Israel Broussard) szobatársa Ryan (Phi Vu) olyan gépezetet épített, amely képes molekulárisan lelassítani az időt és diáktársaival már csak az utolsó simításokat kell végrehajtaniuk, hogy megcsinálják a saját fluxus kondenzátorukat, amit Sisynek (a Sisyphus Quantum Cooling Reactor) hívnak. A masina rendesen felsérti a tér-idő szövetét, és innen különböző időugrásokkal kezdetét veszi az őrült hajsza, aminek az a tétje, hogy visszakapja a régi életét, a szerelmét, és hogy szembenézzen édesanyja elvesztésével. Mert az egyik párhuzamos dimenzióban él az édesanyja. Szóval, bár B-filmet látunk, aminek mégis van tétje: vagy a jövőjét, azaz Carter szerelmét választja, vagy a múltját, azaz a boldog későkamaszkori létezést édesanyja társaságában.

Szóval, ebben a lányszövetséges, koliszobás, fagylalt – és vattacukor színektől vibráló horror vígjátékban van néhány olyan motívum, amely elemeli a trashtől, miközben Christopher Landon filmje egy vérben abált tini-blődli. Tree a kiutat keresi a időcsapdából, és csak akkor menekülhet meg, ha nemcsak az eszére, hanem a szívére is hallgat. A film persze, ahogy kell, tele van popkulturális idézetekkel, egyik jelenetben Tree egy az egyben hozza Madonna Ray Of Light lemezélnek cover beállítását, de számos easter egget is találhatnak még a tojásvadászok. A kudarc nem opció – mondja Tree, és nem is lett az, a Boldog halálnapot! 2 szintet emelt, és az elsőnél is ügyesebb trash-mozi lett, tehát a Tesla gépeire emlékeztető Sissy időreaktor valójában egy csillogó pénztárgép.

Boldog halálnapot! 2
színes, szinkronizált amerikai thriller
szereplők: Jessica Rothe, Israel Broussard, Ruby Modine, Phi Vu
rendezte: Christopher Landon
bemutató: 2019. február 14.