Megházasodott a Remete (VIDEÓVAL)

Farkas Ferenc, vagy ahogy a helybéliek hívják – Remete vagy Hegylakó, csaknem két évtizeden át barlangban lakott. Nem messze attól a kis réttől, amelyet Örkény István csodálatos egyperces novellájában állandó lakhelyéül választott egy szerelemes körúti telefonfülke. Idén télen Remete megházasodott. A remeteszőlősi önkormányzat segítségével a barlangból egy régi, de gázzal és világítással felszerelt lakókocsiba költözött. Kedves barlangját azért naponta felkeresi.

VIG GYURI- Nullahategy.hu

Farkas legjobb barátja a róka. Ez nem mese, hanem a valóság, mivel az erdőn-mezőn lakozó Remete komoly barátságot kötött egy kíváncsi és éhes sompolygóval. Akár a Kisherceg, csak ő nem egy távoli bolygóról, hanem hajléktalanként vetődött el Budapest határába. Az előzmények sajnos napjainkban túlságosan is ismertek. Az egykori állami gondozott a rendszerváltás előtt bőven talált munkát – segéd, vagy betanított fajtát, mivel szakmája nincsen. Párja és gyermeke is volt, bőven futotta albérletre is. Aztán változtak az idők, élettársa nemigen akad, gyereke van ugyan, de ritkán látja. Állandó munkája, lakása évtizedek óta nincs.

A Félkezű nevű hajléktalan kollégája mutatta meg neki tizennyolc évvel ezelőtt a remeteszőlősi barlangokat. Megszerette a helyet, ott ragadt. Jó meleg vackot épített a barlang szája elé, kályhával, amivel fűteni és főzni is lehetett. Lehullott galy, letört ág van az erdőben bőven.  Jó viszonyt ápolt a vaddisznókkal és a kirándulókkal is. Az érdeklődő turistáknak még hegyi vezetést is tartott. A helybéli lakosok egy része kedveli, segíti némi apróval, ennivalóval. Telefont, kerékpárt is kapott a jó szándékú emberektől. Másokat zavar a jelenléte, mert egyéb okok miatt nemigen lehet rá panasz. Hegyi tanyáját többször kifosztották, párszor fel is gyújtották.

Idén karácsonyra egy lakókocsit kapott az önkormányzat jóvoltából. Az ára egy részét közmunkában dolgozhatja le. A lakókocsiba azonban gázpalack is kell – havonta legalább három, főleg így telente. Remetének tehát komoly rezsije lett. A kocsi ajtaját lakatolni kell, ami megint csak szokatlan Remetének – ki is zárta már magát néhányszor. Az apró, ám konyhával, ággyal, asztallal felszerelt menedék mégis nagy ugrás számára. Azt tervezi, hogy tavasszal elkerít egy kis részt a réten és veteményezni fog. Krumpli, hagyma, ami kell egy jó kis leveshez. Ennél nagyravágyóbb tervei  nincsenek. Nem érzi, hogy révbe ért volna, de mégis itt van otthon. Ha jut neki közmunka, szorgosan végzi, ha nem, beosztja azt a keveset, amihez hozzájut. Nem boldog, de nem is boldogtalan.

Úgy szereti az erdőt és a remetebarlangot, mint más az otthonát. Tisztán tartja, figyeli, nem szemetelnek-e a kirándulók. Esténként jól befűti kis camping házikóját, de amint jobb lesz az idő, biztosan eltölt néhány éjszakát a szabadban, hallgatva a vaddisznók motozását és várva barátját a rókát. Perspektívának ez nem túl sok, de nem is kevés.