“Megkaptam a szemembe, hogy azért nehéz engem támogatni, mert jártatom a számat” – Interjú Köbli Norbert forgatókönyvíróval

“A Filmalapból néhány ember neheztel rám, mert van véleményem a Filmalap forgatókönyvfejlesztési gyakorlatáról, illetve annak fogyatékosságairól és visszásságairól” – mondta Köbli Norbert.  A legfoglalkoztatottabb és legsikeresebb magyar forgatókönyvíró több Magyar Filmdíjra is esélyes volt az április 27-i díjátadón, a legjobb mozifilm-forgatókönyvért járó elismerést végül nem az Örök tél kapta, a tévéfilmes mezőnyben indult Trezor azonban elhozott nyolc díjat, köztük a legjobb forgatókönyvét is. Köbli Norberttel a Filmalappal való kapcsolatáról, mellőzöttségről és elutasított filmterveiről, a magyar történelmi szuperprodukciók jövőjéről is beszélgettünk.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

Bár az első magyar gulágfilm, az Örök tél végül a mozikban landolt, tavaly a legjobb európai tévéfilmnek választották, és azóta is nagyot ment itthon és nemzetközi pályán egyaránt. Ennek fényében nem okoz csalódást, hogy Magyar Filmdíjat meg nem kapott?
Jólesnek a díjak, de mindig van előre. Addig leszek boldog író és boldog ember, amíg úgy érzem, hogy a legjobb munkáim és a legjobb éveim még csak ezután jönnek.

A Szász Attilával közösen jegyzett negyedik filmetek, az Apró mesék is bejött a nézőknek, a bemutatója óta ráadásul döbbenetes mennyiségű, közel negyven pozitív, főként magasztaló kritika jelent meg a filmről. Akadtak persze zsémbesebbek is, egyikük szerint A berni követ vagy A vizsga alkotóitól már nem különösebb bravúr összedobni egy ilyen magas színvonalú, „színészileg-technikailag kifogástalan rutinthrillert”.
Szeretjük ezt a filmet, sokat dolgoztunk rajta, ezért jólesik a közönségtől és a kritikától érkező elismerés. Közben meg látjuk Szász Attila rendező barátommal, hogy az előző három filmünkkel olyan magasra tettük a lécet – egyre magasabbra -, hogy mind a közönség, mind a kritika nagyon sokat vár tőlünk. Lajos Tamás producerrel mi minden filmünknek azzal az ambícióval állunk neki, hogy ez lesz eddig a legjobb – aztán vagy sikerül vagy nem. A szerencsén is múlik.

Történelmi filmesnek tartanak, pedig a legtöbb filmed voltaképpen műfaji hibrid, amiben a 20. századi magyar múlt fordulópontjainak egy-egy kibeszéletlen epizódja ad hátteret a noiros thrillerek, lélektani drámák vagy épp a heistmozi építményének, miközben rendre falakba ütköztél a történelmi körítéstől megfosztott filmterveiddel. A Filmalapnál vajon benned vagy a hazai filmes palettáról fájóan hiányzó műfajok sikerében nem bíznak?  
A Filmalapból néhány ember neheztel rám, mert van véleményem a Filmalap forgatókönyvfejlesztési gyakorlatáról, illetve annak fogyatékosságairól és visszásságairól. Konkrétan megkaptam a szemembe, hogy azért nehéz engem támogatni, mert jártatom a számat. Márpedig szerintem szíve joga egy alkotónak, hogy jártassa a száját, és én soha nem személyeskedem, kizárólag szakmai kérdésekben kritizálom a Filmalapot.

Melyik elutasított filmterve(i)det sajnálod a leginkább?
Mindegyiket sajnálom; egy ilyen elutasításba az ember szíve mindig kicsit beleszakad. Írtam filmet Puskásról, József Attiláról, Posta Sándor olimpiai bajnok kardvívóról, írtam magyar szuperhősfilmet, krimi-komédiát. Ezek mind el lettek utasítva. Akik döntöttek róluk, úgy döntöttek, hogy nem bíznak az írói képességeimben, hogy ezekből a történetekből érdekes, izgalmas filmet tudok írni.

A horror ma már nálunk is jól eladható műfaj, úgy tudom, te is kedveled. Bergendy Péter, akivel a Trezort és A vizsgát jegyzitek közösen, novemberben kezdte forgatni Post Mortem címmel az első nagyszabású, nemzetközi közönséghez szóló magyar horrorfilmet. Kemény fába vágta ezzel a fejszéjét?
Drukkolok Péternek, mert valóban forradalmi dologra készül, és ha valaki ezt jól meg tudja csinálni, akkor az ő. Volt olyan felállás, hogy együtt csináljuk a Post Mortemet, de aztán az élet elsodort minket egymás mellől, és csak a Trezoron találkoztunk újra írói-rendezői minőségben.

Akad azért más olyan népszerű műfaj is, aminek nincsenek előzményei a hazai filmtörténetben – vagy csak fél évszázada parkolópályán áll, mint a történelmi hősfilm. Szász János márciusban jelentette be, hogy kiszáll a Hunyadi-filmből, miután az indoklás szerint „leküzdhetetlen bizalmi válság alakult ki” közte és a producer között, de talán az alkotók személye miatt kipattant botránynak is köze lehet a távozásához… Szász Attila szerint a kezdeményezés egyik rákfenéje, hogy egy ilyen, hazai léptékben megaköltségvetésű történelmi eposz rendezésében itthon senkinek nincs tapasztalata. Te miként látod a magyar történelmi hőseposz jövőjét?
Ki kell tanulni, ki kell tapasztalni, és meg kell csinálni. A technikai részéhez nem értek – mire képes és mire nem képes ma a magyar filmszakma mondjuk a speciális effektusok vagy a kaszkadőrmutatványok terén -, de azt határozottan állítom, hogy megírni meg tud a magyar forgatókönyvírószakma egy hollywoodi színvonalú magyar hőseposzt, ami vetekedni tud akár a Marvel-filmekkel is. Magyar hőstörténetből nincs hiány, magyar kreativitásból nincs hiány, szóval hajrá, csináljunk jó filmeket.

Évekkel ezelőtt nyilatkoztad, hogy lezárnád a történelmi filmes korszakodat, ami a múlt századi magyar történelemben, elsősorban a negyvenes-ötvenes években való elmélyülésedet jelentette. A korábbi évszázadokba helyezett történetek egyszerűen nem mozgatnak meg, vagy arról van szó, hogy azok a morális dilemmák, amiket a filmjeidben feszegetsz, leginkább az általad preferált korszakokban érvényesek?
Engem az égvilágon minden érdekel, és amíg élek, fogok írni történelmi filmeket. Ezzel együtt szívesen írok kortárs dolgokat is – akár vígjátékot, akár drámát, akár krimit. Bármit írok, az ember érdekel, a lélektan; az, hogy mi lakik az emberi lélek mélyén.

A Facebookon posztoltad nemrég, hogy miközben esti meseként a klasszikus magyar Csillagok háborúja képregényt olvasod a kisfiadnak, rádöbbentél, hogy a vizuális történetmesélés fogásait öntudatlanul az akkori magyar képregények dramaturgjától, Cs. Horváth Tibortól lested el, így született meg benned a forgatókönyvíró még a nyolcvanas években. Szóval annak, aki sikeres forgatókönyvírónak készül, érdemes elővennie a régi Füles-képregényeket?
Rengeteget lehet tanulni a jó képregényekből, hiszen a filmhez hasonlóan képszerűen mesélik el a történetet. Lehet belőlük tanulni szerkesztést, sűrítést, párbeszédírást.

Milyen más – tudatosabb – módon fejlesztetted még az írói készségedet?
Minden létező filmet megnéztem és minden létező filmes könyvet elolvastam.

Hírlik, hogy mostanában a sorozatokba fektetsz nagyobb energiát. Miben más ez a munka a mozis szkriptek írásánál?
Szeretek sorozatot írni; nagyobb, hosszabb történeteket lehet vele elmesélni. Ha a játékfilm inkább a drámával rokon, akkor a sorozat az epikával, a regénnyel.

Az Apró mesék megírásában olyan klasszikus thrillerek/kémfilmek is inspiráltak, mint Orson Welles Graham Greene regényén alapuló A harmadik embere. A film leghíresebb monológja szerint Itália a Borgiák 30 éve alatti háborúskodások, terror és gyilkosságok közepette adta a világnak Michelangelót, Leonardót meg a reneszánszot, az ötszáz éve békében fejlődő Svájcban meg kakukkos órákat gyártanak (ami ráadásul német találmány). Mit gondolsz, bennünket magyarokat mivel táplálnak a vérzivataros korszakaink?
Hogy mivel táplálnak? Arra biztosan megtanított a történelmünk – különösen a XX. századunk -, hogy fel legyünk készülve mindenre, féljünk, hogy bekövetkezik a legrosszabb. De közben meg attól csodálatos a magyar, hogy dacára a történelemnek, képes bízni, képes reménykedni benne, hogy végül minden a lehető legjobban alakul.

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula