Gőzerővel zajlik Kertész Imre szellemi hagyatékának feldolgozása és rendszerezése a Nobel-díjas magyar író nevét viselő intézményben. A 88 éve, 1929. november 9-én született és tavaly elhunyt alkotó roppant életművet, számos kiadatlan munkát hagyott az utókorra, amelyeknek gondozása és népszerűsítése is a hamarosan új épületbe költöző Kertész Imre Intézet feladata lesz.
MP – nullahategy.hu
Az intézet legfőbb, hosszú távú célja Kertész Imre életművének, máshol el nem helyezett hagyatékának ápolása, kiadatlan műveinek sajtó alá rendezése, a vele kapcsolatos magán- vagy közgyűjteményekben fellelhető anyagok, dokumentumok összegyűjtése, tudományos igényű feldolgozása és publikálása – mondta el az intézet vezetésével megbízott Hafner Zoltán irodalomtörténész, Kertész Imre közeli barátja és műveinek szerkesztője a Terror Házában tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, Kertész Imrének rengeteg kiadatlan írása maradt hátra, köztük csak az 1960 és 2009 között született naplóinak teljes terjedelme előreláthatóan tíz kötetet tesz ki. Emellett hangoskönyv, interjúkötet, monográfia és műfordítások is szerepelnek a tervezett megjelenések között.
Hafner elmondta, az intézet birtokában lévő anyag egy része magától az írótól, illetve özvegyétől származik, a nagyjából 1800 fájlnyi anyagnak csak a tartalomjegyzéke 52 oldal. Ezek között szerepelnek az író első feleségének, az édesanyjának a levelei, fényképei és más magánjellegű családi iratok, valamint 1948-49-ben írt újságcikkei. Elkezdték azoknak az anyagoknak az összegyűjtését és digitalizálását is, amelyek nem találhatók meg sem az itthoni, sem a berlini hagyatékban. Köztük cikkek, interjúk és Kertész Imre kiadatlan műfordításai (11 regény, 3 dráma és 3 filozófiai mű), amelyek munkásságának szinte ismeretlen, de igen fontos részét képezik. Szintén az írótól kapott anyagokból 43 órányi hangfelvételt, 30 óra televíziós és egyéb felvételt, valamint 1400 fényképet digitalizáltak és rendszereztek tematikusan.
Felavatták Kertész Imre emléktábláját az irodalmi Nobel-, Kossuth-, Herder- és József Attila-díjas, a Magyar Szent István Renddel kitüntetett író születésének 88. évfordulója alkalmából annak a budai bérháznak a falán, amelyben 1954 és 1991 között élt és alkotott. A II. kerületi Török utca 3. szám alatti ház előtt megtartott ünnepségen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta, az életmű ápolását és megőrzését célul kitűző Kertész Imre Intézet egyik legfontosabb küldetése az lesz, hogy „azok is elkezdjék olvasni az író műveit, akik eddig távol maradtak”. Kertész Imre ugyanis gazdag és hatalmas örökséget hagyott maga után, műveit magyarul, magyarként írta, témái, tapasztalatai eltéphetetlenül kötötték őt az országhoz. Életműve kulturális, irodalomelméleti, politikai, etnikai, vallási, nemzeti vagy ideológiai alapon nem kisajátítható. Ő maga akarta így – mondta a miniszter. Balog hangsúlyozta, Kertész Imrét nem vonzotta a csordaszellem. Nem volt közösség, amelyre támaszkodhatott volna, inkább barátokra vágyott s voltak, vannak igaz barátai, társa, felesége, akivel belekóstolhatott a felhőtlen boldogságba. „Ahol a halottak fontosak, ott az élők számára is van remény” – idézte az írót, hangsúlyozva, hogy ebben a reményben helyezik el egykori otthona falán az emléktáblát. Lukács Sándor, az író kedvenc magyar színészművésze egy olyan, eddig ismeretlen kéziratból olvasott fel részletet, amely a Török utcai lakásban született – három hónappal a Sorstalanság befejezése után. Az ünnepségen koszorút helyezett el Balog Zoltán és Schmidt Mária, Hafner Zoltán, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, valamint a Magyar Írószövetség nevében Ács Margit és Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere.
Balog Zoltán és Schmidt Mária leleplezik a Kertész Imre emléktábláját (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Évekkel az intézet indulása előtt, még Kertész Imre életében olyan anyagokat kaptak meg és dolgoztak fel – például kallódó floppykról -, amelyekről az író sem tudta, hogy pontosan mit tartalmaznak. Hafner elmondta, ezek az anyagok kikerültek Berlinbe, ami alátámasztja az állítást, miszerint az író tisztában volt és egyetértett a magyarországi intézmény létrehozásának szándékával. Bár még nem élesítették, időközben elkészült az intézet honlapja is az író saját kommentárjaival kísért, több száz oldalnyi életrajzzal, tematikus bibliográfiával, eddig ismeretlen fotókat tartalmazó galériával, hang- és filmfelvételekkel és a Kertész-művekkel a menüsorban. (A Sorstalanság esetében megjelenik az összes, több mint 30 hazai kiadás a korabeli fogadtatásokkal, recenziókkal és végigkövethető lesz az idegen nyelvű fordítások listája is.)
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriuma tavaly decemberben egyhangú döntéssel határozott a Kertész Imre Intézet létrehozásáról – emlékeztetett a sajtótájékoztatón Schmidt Mária, a közalapítvány vezetője. Mint mondta, az azóta eltelt időszakban meghatározták az intézmény feladatkörét és sikerült kiválasztani a működéséhez szükséges megfelelő helyszínt is: a közalapítvány megvásárolta a Benczúr utca 46. szám alatti villaépületet 600 millió forintért a fővárosi önkormányzattól, terveik szerint pedig még az idén sikerül kiírni a rossz állapotban lévő épület felújításáról szóló közbeszerzést. Az épületben helyezik el az intézet könyvtárát, az archívumot, emellett konferenciatermet és kulturális programok befogadására alkalmas teret is terveznek.
Kertész Imre emléktábla avatásán. Az első sorban Lukács Sándor, Schmidt Mária, Kulka János és Láng Zsolt (Fotó: Horváth Péter Gyula)
2016-ban Kertész Magdával, az író azóta elhunyt özvegyével létrejött megállapodás alapján a közalapítvány lett Kertész Imre máshol el nem helyezett hagyatékának felhasználója és gondozója, valamint írói emlékének ápolója. A feladatok ellátására létrehozott Kertész Imre Intézet idén januárjában kezdte meg működését a kormány egymilliárd forintos támogatásával. A szerző kéziratainak jelentős részét ugyanakkor a Berlini Művészeti Akadémián létrehozott archívumban őrzik. Az Kertész Imre Intézet munkatársaitól úgy tudjuk, együttműködnek a berlini intézménnyel, így nincs akadálya az ottani Kertész-archívumban őrzött kéziratos anyagok feldolgozásának, és publikálásra előkészítésének. A magyarországi hagyaték gondozói továbbra is gyűjtik a hazai és külföldi magántulajdonban, közgyűjteményekben fellelhető dokumentumokat.
A Kertész Imre Intézet november 30-án a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) közösen konferenciát szervez a 2016-ban elhunyt író életművéről – hangzott el a sajtótájékoztatón.
Kertész Imre 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948-1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás, 1951-53-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa volt. 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Első regénye, a Sorstalanság több évi várakozás után, csak 1975-ben jelenhetett meg. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorsát elemzi. Írásainak fő témái a 20. század szörnyűségei, a gyűlölködés, a népirtás, az emberi lelkekben élő embertelenség. Műveit több nyelvre lefordították, ő maga németből fordított, többek között Freud, Hofmannstahl, Nietzsche, Canetti és Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre. 1989-ben József Attila-, 1997-ben Kossuth-, 2000-ben Herder-díjjal tüntették ki. 2002-ben az első magyarként irodalmi Nobel-díjat kapott a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért. 2006-ban megkapta Berlin városának legrangosabb kitüntetését, az Ernst Reuter emlékérmet, valamint irodalmi életművéért az úgynevezett Német Társaság által alapított díjat. 2007-ben Marion Samuel-díjjal, 2008-ban az olasz Grinzano-Cesare Pavese-különdíjjal, majd a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díjával tüntették ki. Esszéírói munkásságáért a 2009-es frankfurti könyvvásáron átvette a Jean Améry-díjat. Ugyancsak 2009-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett. 2015-ben a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatával tüntették ki. 2014. augusztus 20-án a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet vehette át Áder János köztársasági elnöktől.
Fotó: PIM