Hej, hej jó barát, törd be életed vad lovát! – énekelte 1980-ban Frenreisz Károly az új Skorpióval. Sokan hallották félre ezt a sort, azt hitték így szól: „törpe életed add tovább”. Miután ezt sikerült tisztázni, még mindig maradtak bennünk kérdések a Skorpióval kapcsolatban. A beszélgetés közben Frenreisz Károly sejtelmesen megemlítette, hogy az idei év sem marad nagy Skorpió-koncert nélkül, a nyáron az Omegával lépnek fel a Velencei-tó partján.
PZL – 061.hu
A Skorpióhoz elcsábítottad Papp Gyulát a Miniből, Szűcs Antal Gábort és Fekete Gábort a Hungáriából. Később Tátrai Tibuszt a Generálból, Papp Tamás dobost a Korálból hívtad el… Le tudtad ezeket konfliktusokat menedzselni a hoppon maradt zenekarokkal?
A zenész szabadságához tartozik, hogy ott játszik, ahol akar. Ezek kölcsönös dolgok voltak, a zenész kollégáknak volt felém bizalmuk, és mondhatom, hogy a zenész társadalom krémjével sikerült együtt muzsikálnom. Volt, amikor egy zenész megkérdezte: te, neked van szerződésed a bandád tagjaival? Mondtam, hogy nincs. De hát akkor elmennek – jött a reakció. Ha el akarnak menni, jobb, ha mennek, mintha maradnak, és bomlasztanak, vagy letojják az egészet.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hozzátok kötődik az első magyar hard-rock album, mégsem ti lettetek a műfaj legsikeresebb hazai zenekara, hanem később a P.Mobil és a Piramis. Szerinted mi az oka ennek?
Mi cizelláltabb formában játszottuk a hard-rockot, mert maga a műfaj egy bizonyos idő után számunkra egysíkú lett. A legnagyobb hard-rock zenekarok sem a tipikus dalaikkal voltak a legnépszerűbbek. Ott van a Deep Purple-től a Child In Time, ami nem hard-rock dal, vagy a Led Zeppelintől a Stairway To Heaven, ami az amerikai rádiók egyik legtöbbet játszott felvétele volt… Most kijön egy durván felöltözött metálzenekar, egyszerre csépelnek három gitárt, és azt sem tudod, hogy melyikből mi szól. A második lemezünkre nagy hatással volt az 1974-es amerikai utunk, meggyőzött minket, hogy különlegesebb és szélesebb spektrumban mozgó zenékben gondolkodjunk. Persze, a Rohanás című hatalmas tempójú dalunkat ma is vállaljuk, és szívesen játsszuk.
A finnországi Turku Rockfesztiválon felléptetek a Uriah Heep-el, Eric Burdonnel és a Boomtown Rats-el. Utóbbi banda hatással volt rád, amikor a Zene tíz húrra… albumot írtad?
Az embert sokféle zenei hatás éri… A triós felállásban nekünk a saját idegrendszerünkkel kellett megküzdenünk, mert kitaláltunk olyan hangszereléseket, amiket vicsorítva játszottunk végig, de nagyon lendületesek voltunk, sok volt bennünk az energia, nagyon élveztük a muzsikálást. Azt tapasztalom, hogy fiatal zenészek sokat hallgatják a trió felállású Skorpió lemezeket, mert azokon tényleg van mit hallgatni.
Fekete Gábor dobosok 1976-os távozásával érték retorziók az együttest?
Megkérdezték az MHV-ban, hogy mi van a gyerekkel? Mondtam, hogy elment. És hová? Hát, külföldre… Annyi retorzió volt, hogy a külföldre távozó szerzőknek leállították a jogdíjuk kifizetését. Direktben nem vegzálták az itthon maradt tagokat, jött egy másik dobos, és ment tovább a dolog. Ezek a disszidálások persze meglepték a zenekarokat… Nálunk már a Németh Gabi dobolt, amikor felhívott a Presser Pici, hogy figyelj, kellene egy dobcájg, mert van egy berlini koncertünk. Jó – mondtam. Ja, és dobos is kéne…. Náluk akkor lépett le Laux…. Sok évvel később felhívott Presser Pici, hogy Somló egy nappal hamarabb jött haza Koppenhágából, és vissza is kell mennie… Mondtam, hogy oké, persze, beugrom, lenyomjuk a bulit… Somlóval beszélgettünk aztán, hogy visszaért-e Koppenhágába… Volt egy Ladája, amivel elment Kelet-Berlinig, onnan repülővel utazott a dán fővárosba. Megállították a Checkpoint Charlie-nál, magas rangú tisztek nézegették a kocsiját, majd egy maszkos csapat magasnyomású slaggal lemosta a Ladát, amit Tamás meg is köszönt, mert koszos volt a kocsija… Később derült ki, hogy akkor történt a csernobili atombaleset, amit a keleti blokkban néhány napig elfelejtettek részletesen nekünk elmesélni, és később is bagatellizáltak.
Fotó: Horváth Péter Gyula
1977-ben 179 koncertet játszottatok csak Lengyelországban, úgy, hogy mindennap két koncertetek volt. 52 buli egy hónapban… Volt olyan hétvége, hogy tízszer léptetek fel. Akkor még nem volt Red Bull. Mivel bírtátok ki?
Vodkával. Egyszer egy lengyel város laktanyájában játszottunk, ahol három koncertünk volt egymás után, mindegyik koncertet 4000 katona előtt nyomtuk le. Ez egy szombati napon volt. Másnap egy másik városka háromezres sportcsarnokában játszottunk négykor, hatkor és nyolckor és tízkor. A tíz órás koncert előtt már egész érdekesen néztünk ki… Az előző nap is megviselt minket a maga három bulijával, de a következő nap sem lankadt az érdeklődés a zenekar iránt, mert akkor is három koncertünk volt. És kedden visszaálltunk a szokásos napi két fellépésre…
Az Új Skorpió 1980-as coverjén bárszéken ültök, öltönyben. Ez abban a korszakban készült, amikor a csöves érzés volt a divat, és a ti koncertjeitekre is főleg szakadtak jártak. A következő, már new wave-es lemeznél sem úgy néztetek ki, mint az újhullámos zenészek…
Az 1980-as lemez borítófotója valamelyik szálloda bárjában készült. Azzal az elegáns külsővel megfricskáztuk az akkori szakadt divatot. A Zene tíz húrra… lemezen a Papp Tyotyó fát vág félmeztelenül, én futballozok egy tűzfal előtt, míg Tátrai Tibusz hatalmas harcsát fog a kezében…. Szóval, ott már közelebb voltunk az igazi énünkhöz. Engem A Dal című euróviziós dalverseny felvétele előtt sminkeltek ki először.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Vendéglátós családból származol. Nem zavart, hogy sokszor vacak kosztokat ettél a turnékon, száraz szendvicseket….
Szendvicseket nem ettünk, mert ezeken a turnékon nem volt sonka, nem volt sajt, és néha kenyér sem volt…
Az 1981-es Eddával közös turnétok úgy él a kollektív emlékezetben, mint az egyik legjobb magyarországi turné. Mi volt a turné titka?
Az Eddának az volt a csúcs éve, hihetetlenül népszerűek voltak, szinte berobbantak a köztudatba, és a Skorpió triónak is az volt a legerősebb időszaka. Két erős produkció ment együtt… És ha jól emlékszem, hatvan állomásból álló turné mindegyik helyszíne teltházas volt. Iszonyú öröm és boldogság volt mindenhol. Számunkra is nagyon emlékezetes volt az a turné, ahogy emlékezetesek a legutóbbi, nagy fellépéseink is, ahol jórészt best of jellegű műsorral állunk ki.
Az interjú a Cseh Tamás Programiroda segítségével valósult meg.