Wellhello, Irie Maffia, The Biebers, Halott Pény, Quimby, Kiscsillag. Napjaink legnépszerűbb előadói. Talán már álltak közös színpadon, talán még közös dalt is készítettek, de így együtt, egy riportkötetben eddig nem szerepeltek. A Zenésznek születtek című könyv szerzője, Babucs Kriszta rádiósként nem csak rajongója, hanem résztvevője is a zenei körforgásnak. Baráti beszélgetések karrierutakról, melyek még bőven tartogatnak meglepetéseket, ezt adja a Zenésznek születtek. Babucs Krisztával beszélgettünk.

VÍGH JOHANNA – 061.hu

Lassan húsz éve rádiózol, ennek az időszaknak a zömében zenészek vettek körül. Velük, vagy róluk beszélgettél. Miért pont most jött el a pillanat, hogy ez az interjúkötet megszülessen?
Nem titok, váltás történt a Petőfi Rádió életében tavaly, azóta nem elsősorban zenei tematikájú műsorokat készítek, hiszen a Kossuth Rádió kulturális magazinjában, a Belépőben faggatom a vendégeket. Persze a kultúra része a zene is, de nem vagyok napi kapcsolatban a zenészekkel. Szerettem volna azonban ezt a hosszú időt méltóképpen megörökíteni, hagyni egy lenyomatot az utókornak a könyvespolcon kedvenc zenészeimmel készített beszélgetésekkel – a tavalyi nyár és az ősz éppen ezért mozgalmas volt, hisz a 26 zenésszel személyesen találkoztam, ültem le beszélgetni. Volt olyan is, akivel többször is „randevúztam”.

 

Ha valaki ilyen sokáig dolgozik – akár rádiósként – a zenészekkel, már maga is része lesz a zeneiparnak? Jobban át tudja érezni a menedzserek vagy éppen a zenészek helyzetét és problémáit?
Megértőbb, elnézőbb az ember, egy koncertre is másképp megyek már el, hiszen tudom, mennyi mindenen múlik, hogy az aznap este éppen hogyan sikerül. Ha így kérdezed, igen, én elnézem olykor a hamis hangokat.

A könyvben szereplő riportalanyok napjaink legnépszerűbb zenészei a feltörekvő generáció és a korábban undergroundként emlegetett műfaj tagjai közül. Miért pont őket választottad? Lehettek volna a sokat megjárt „nagy öregek” is…
Lehettek volna ők is a szereplői, de én a mai kínálatra szavaztam. Mégpedig azért, mert fontos, hogy ne csak az interneten, az újságokban olvassunk velük egy-egy aktuális interjút, hanem egy kötetbe rendezve olvashassuk a történetüket és igenis, legyenek büszkék magukra  – mindegyik karrier mögött óriási munka van.

A könyvben szinte minden zenei stílus képviselteti magát, ha végignézzük a névsort. Lotfi Begi, a DJ éppúgy helyet kapott mint a szókimondó rocker Szűcs Krisztián vagy a szupersztár Wellhello énekese Diaz. A te zenei érdeklődésed is ilyen széleskörű? Ezt példázza ez a műfaji sokszínűség?
Mondhatjuk így is, én nagy zenekedvelő és mindenevő vagyok! De elsősorban azok a kedvencek vannak a könyvben, akik vagy a zeneiségükkel, vagy a személyiségükkel, vagy mindkettővel hatottak rám.

 

Mi alapján kértél fel egy-egy riportalanyt?
Leültem, írtam egy nagyon hosszú listát azokkal a nevekkel, akikkel szívesen beszélgettem volna. Mindenki elsőre igen-t mondott, azonban nem készült el mind, mert szorított a határidő: végül 26 zenész került be a kötetbe.

Vannak  a kötetben olyan szereplők, akikről talán korábban kevesebbet olvashattunk, mint JumoDaddy vagy Herrer Sári, de olyanok is, akiknek a munkásságát már teljes kötetek vesézték  ki, mint Lovasi vagy a Quimby. Mi volt a cél? Megkeresni azt az epizódot, ami talán még sehol sem jelent meg, vagy átfogó képet adni arról, milyen a zenei felállás ma, Magyarországon.
Széles, és szerencsére színes a paletta az elmúlt évek hazai zenei kínálatából. A szűrő én voltam – ők nekem fontosak. És ez egy gesztus volt a részemről feléjük, hogy írásra érdemes a történetük. Gondolkodtam igen, hogy van-e még új a nap alatt Lovasiról, de hát a legnagyobb „szerelem” nekem Bandibá’, így nem hagyhattam ki, Kiss Tibi meg egészen komoly dolgokat árult egy nekem régebben egy rádióműsorban egykori függőségéről – őt sem maradhatott ki.

 

Egyébként szerinted milyen ma a zenei felhozatal Magyarországon? Sok minden többször is megváltozott az elmúlt néhány évben.
Én elégedett vagyok, csodálattal nézem azt a fajta „pimaszságot”. amivel ma a fiatalok kiállnak a színpadra és gyakran eláll a szavam, hogy mennyi tehetség van. Nehéz persze a hazai piacon életben maradni, nagyon sok lemondással jár, de a könyvben szereplő zenészek élete a bizonyíték arra, hogy nem lehetetlen!

Ért meglepetés az interjúk során? Arra gondolok, hogy a riportalanyok többségével olyan sokszor beszélgettél már, bizonyára sokat olvastál is róluk, volt aki olyat mondott, ami számodra is teljesen új információ volt?
Abszolút, és nagyon érdekes következtetés, vagy felismerés volt számomra, hogy a srácok közül sokan gyerekfejjel a profi sportolói létről álmodoztak, és küzdöttek is ezért: Beck Zoli, Fish Krisztián és Puskás Peti is a fociért rajongott, Szabó Balázs kosarazott, Marsalkó Dávid pedig magas szinten teniszezett. Tehát a kitartás már akkor is ott munkálkodott bennük.

A könyvbemutatón a Margaret Island zenélt – Fotó: Galambos Ádám

Nagyon klassz képeket látunk a könyvben. Ezek kutatómunka eredményei? Végigböngészték az előadók a „családi albumot” ?
Nagy segítség volt a zenészek menedzsmentje, és aztán hamar rájöttünk arra, hogy itt van egy fiú, aki nagyon sok koncerten fotózott, így egyszerűbbnek tűnt aztán főleg Nagy Marci képei közül válogatnunk.

Zömében fiatal előadókról van szó, akik előtt még nagyon hosszú út áll. Lehet, hogy tíz év múlva újra leülsz majd beszélgetni Puskás Petivel, Schoblocker Barbival, Denizzel vagy a Odettel, hogy megkérdezd: na most hol tartunk?
Lehet, de egyelőre azt fontolgatom, hogy a hosszú listámon szereplő nevek közül válogatok egy újabb kötetre valót. Majd meglátjuk!